Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: FESZTI BÁCSI (2017. március)

(Egy ősrégi történet)

Feszti bácsinak semmi köze nem volt Feszty Árpádhoz, aki a Magyarok bejövetele című körképet festette, de ő ezen egy cseppet sem bánkódott, hiszen nem is tudott sem Feszty Árpádról, sem a körképről.
Eredeti neve Silvester von Fassbinder volt, legalábbis így mesélte nekünk, pesterzsébeti sváb suttyó gyerekeknek. Azt is megtudtuk tőle, hogy a németben a leírt „vé” betű megegyezik a magyar „ef”-el, így az ő német keresztnevét igazándiból, szilfeszternek kellene mondanunk. Ebből adódóan a beceneve Feszter volt, ennek kicsinyített, és magyarított változata pedig a Feszti. Nagy áhítattal néztünk fel rá, s meg voltunk győződve arról, hogy ő valami királyi sarj, de hogy minima calcula grófi leszármazott, az biztosnak tűnt.

Foglalkozását tekintve „festékes” volt, ami nem azt jelentette, hogy nála kizárólag festékeket, ecseteket és hígítót lehetett kapni.
Az ő „festékes boltjában” hordószám állt a petróleum. És itt lehetett vásárolni karbid – és petróleumlámpát, gyertyát, egér –, patkány –, és légyfogót, permetezőszereket, és patkánymérget, krétát, gittet, pipere –, mosó – és zsírszappant is. Ezen kívül cipőfűzőt, cipőkrémet, cipő –, ruha – és hajkefét, hajcsatot, csipeszt, szárítókötelet, cirok –, és vessző seprűt, nyújtódeszkát, sodrófát, zsíros-bödönt, samottot, falétrát, sámlit, kisszéket, evőeszközöket a kiskanáltól a derelyevágóig, és sok száz egyéb frinci-francit, szinte mindent. Még kandis – süveg – töltött – és medvecukrot is.

Gyakran jártam hozzá petróért és lámpa-bélért, és tágra nyílt szemekkel bámultam mindig azt a káoszt, amit egy ilyen vegyesbolt nyújtani tudott. Azt hiszem, csak ruhaneműt és élelmiszert nem árusíthatott (a fent említett cukorkákon kívül).
(Ahogy manapság az irigykedők mondanák, nála minden kapható volt, a kutyagumitól a vitorlázó repülőgépen és a bugyli bicskán át a vállról indítható interkontinentális ballisztikus rakétáig. Szóval: minden! De ne vegyük szó szerint ezen kijelentéseket, hiszen, az irigy emberek már csak ilyenek).
Gyermeki fejemmel tehát valóban úgy tűnt, hogy Feszti bácsi boltjában valóban minden volt kapható, erre következtettem a boltjába kiakasztott tábláját olvasva, hogy aszongya:

FESZTI BÁCSINÁL MINDEN KAPHATÓ
AMI ESETLEG MÉGSEM LENNE, AZ ITT, HELYBEN
MEGRENDELHETŐ
AMIRE RENDELÉST NEM TUDNÁNK ELFOGADNI,
AZ NINCS IS!
ERRE A SZAVAMAT ADOM:
Feszti bácsi

Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, Feszti bácsi alkalmazta az elsők között a reklámot, mégpedig az önreklámozást. Jó érzékkel rájött arra, hogy a jó bornak is kell a cégér! És ez már csak azért is figyelemre méltó, mivel közel s távol nem is volt konkurenciája. Nos, e kis kitérő után nem csoda, hogy a vásárlók (különösen a nők) egymásnak adták a kilincset…

***

– Jó napot Feszti bácsi!
– Kisztihand kisnagysága! Miben lehetek szolgálatjára?
– Kékítőt* vennék. De ha lenne valami mása, mint amit legutóbb vásároltam magánál, akkor jó lenne!
– Miért, kézcsókom, mi baja volt vele?
– Nem is tudom… Kissé sárgásak lettek a fehérneműim, különösen az ingek gallérjai…
– Szeretné kipróbálni a legújabbat?
– Miért? Az talán jobb?
– Ó, már hogyne lenne jobb! A nejem már egy hete azt használja, de meg is van a látszata: nézze csak meg az én galléromat! Vakít, mint a frissen hullott hó! Pedig, hajnal óta robotolok, mégsem koszolódott el.
– Ha van még belőle, vinnék egy zacskóval.
– Sajnos, mind elfogyott, de megrendelem kisnagyságának, szombatra meg is lesz! De tudnia kell, hogy négy százalékkal drágább az előzőnél!
– Köszönöm, hogy szólt, de az a pár fillér nem oszt és nem szoroz, fő, hogy szebben fehérítsen! De biztosan meglesz szombatra?
– A szavamat adom rá asszonyom!
– Rendben Feszti bácsi, akkor találkozunk szombaton, addig is kérnék egy liter petrót, és két darab lámpabelet.
– Parancsoljon nagysága! Kisztihand!

***

– Csókolom, Feszti bácsi!
– Isten hozta aranyoskám! Mi teccik?
– Mosópor kéne, de valami illatos!
– Mit használt kiskegyed eleddig?
– A „Havasi álom” elnevezésűt.
– Hmmm! Pedig azt dicsérik az asszonyok!
– Nincs is bajom a mosásával, de utána nincs jó illata. Vagy vegyek kiegészítésként valami illatosítót?
– Ne dobja ki a drága pénzét aranyoskám, inkább szagolja meg ezt a „Virágos rétet!” Még a vastag csomagolásán is átüt az intenzív illata! Egyetlen hátránya, hogy nyolc százalékkal drágább, mint amit eddig használt.
– Bánja a csuda! Ide vele!
– Sajnos, momentán csak ezt a picinyke dobozút tudom odaadni magácskának, hiszen, csak bemutatóként van nálam. Viszont ezt ingyen megkaphatja, és még ma rendelek egy kartonnyit, a „Virágos rétből”, rendben?
– Megbeszéltük Feszti bácsi! De úgy számoljon, hogy nekem minden héten kellene egy nagy doboznyi. El tudja intézni?
– Semmi gond aranyoskám, ismer engem: ha azt mondom magácskának, becsületszavamra meglesz, akkor arra mérget vehet! Már írom is fel! – azzal a füle mögül elővette a tintaceruzáját, megnyálazta, majd szálkás, dőlt betűkkel bejegyezte noteszébe a rendelést. – No, ezzel meg is lennénk, aranyoskám! Alászolgálja! Legyen máskor is szerencsénk!

***

– Szép jó napot Feszti bácsi!
– Parancsoljon velem uram!
– Nejem küldött engem padlóbeeresztőért. De lelkemre kötötte, semmiképpen se kérjek „Napsugarat”, annak olyan kellemetlen utóillata van, mindig megfájdul tőle a feje. Tudna valami mást ajánlani?
– E pillanatban sajnos, semmit, de ha a hétvégén befáradna uraságod, addigra megérkezik a „Karib tenger gyöngye”, abban kevesebb az oldószer, biztosan meg lesz elégedve vele a kedves neje. Sajnos, hat procenttal drágább, de lényegesen jobban fényesít, miközben illatozni fog az egész lakásuk!
– Rendben, pénteken amúgy is erre kell jönnöm. Bizton számíthatok az árura?
– Megígértem uram, vagy sem? Ha Feszti bácsi azt mondja, hogy sicher, akkor az olyan biztos, mint a halál! Vagy csalódott bennem csak egyszer is az uraság? Nahát! Várom akkor pénteken, addig is Isten megáldja! – s ezzel már nyálazta is a tintaceruzáját…

***

– Csókolom Feszti bácsi!
– Szerbusz fiam! Oszt, hogy ityeg a fityeg öcskös?
– Az édesanyám küldött kályhatisztító ezüstért, meg olyan koromtalanító tablettáért, ami nem fogja be az ember kezét.
– Már adom is kisbarátom! Édesanyád meg lesz elégedve vele!
– Köszönöm szépen!
– Nagyon szívesen! De mielőtt haza mennél, válassz egy rumost, vagy egy nyalókát! Aztán, Isten veled kisöcsém!

***

– Üdvözletem Feszti bácsi!
– Isten hozta szomszédasszony! Mi teccik, ha vóna?
– Zsírszappan kellene, de ne az a „Karolina”, mert mindig kimarja a kezemet!
– Furcsa, hiszen a népek dicsérik.
– Alapjába véve nem rossz, de úgy láccik, érzékeny a bőröm, mert minden nagymosás után napokig viszketik a bőröm!
– No, várjon ténsasszony, próbálja ki a „Marinát”, ebben állítólag kézvédő zsiradék is van, de az illata is kellemesebb. Picit drágább, mint az eddigi szappanja, de a bőre ennyit már csak megér, nem?
– Rábeszélt Feszti bácsi, kérnék egy tégelynyit belőle!
– Sajnos, az újfajta áruból csak akkor van, ha rendelnek, beválik, csak akkor érdemes nekem folyamatosan rendelnem, megérti, ugye? Amúgy, mindig péntekenként érkeznek meg az előző napi rendelésem. Ha megfelel magácskának, nézzen be a hétvégén! Rendben?
– Úgy lesz, addig is a viszontlátásra Feszti bácsi!
– Csókolom a kis kacsóját Margitka, addig is szép napokat, legyen máskor is szerencsénk!

***
– Adjisten Feszti bácsi!
– Fogadj Isten, Mariska néni! Miben állhatok szolgálatjára?
– A férjuram küldött beretvakrémért, de ha lehet, olyat aggyon, ami nagyon jól habzik!
– Szabad kérdeznem, milyen beretvakrémet használ most a férje?
– A „Planétát.”
– Értem. Pedig az nem is rossz, hiszen, én is azt használom. Mondjuk, abban igaza van férjurának, hogy lehetne nagyobb habja, ez nem is kétséges! Tuggya mit? Vigye most az „Univerzumot”, úgy hallottam, fenomenális! Egy picit drágább ugyan a „Planétánál”, de nemcsak dúsabb a habja, de bőrtápláló vitaminokat is tartalmaz. Óhajtana ilyet uraságod?
– Miaz hogy! Adjon gyorsan két tubussal!
– Sajnos, e pillanatban nincs egy darabom se, de pénteken már jöhetne is érte!
– Ez biztos? Ilyen rövid idő alatt be tudná szerezni?
– Ha én mondom! Vagy adjam a becsületszavamat, hogy elhiggye?
– Nem szükséges. De azt el tudná árulni, hogy csinálja, hogy bármit is kérünk, napokon belül itt van magánál!
– Óh, Mariska néni, nem egyszerű. Különösen nem a mai, nehéz időkben! De rengeteg utánajárással, telefonozással, néha a konkurencia lefizetésével, és gyakori ráfizetéssel sikerül! De nem szeretném magam sajnáltatni, legyen ez az én gondom… Akkor tehát a pénteki viszontlátásra! Köszöntem, és ajánlom magam!

Este hatkor minden elcsendesedett: Feszti bácsi hozta a kampós botját a raktárból, és félig lehúzta az ajtót védő hullámlemezből készült vasredőnyét. A későn érkezőket természetesen addig szolgálta ki, amíg az üzletben tartózkodott.
Amikor minden zaj elcsitult, leült a hokedlijére, elővette kissé elrongyolódott noteszét, összegezte az utóbbi napok rendeléseit, felvette a kagylót, majd tárcsázott:
– Halló itt Feszti! Bediktálnám a rendelésemet. Mondhatom?
– Természetesen! Írom!
– Nos, a pénteki szállítással szükségem lenne egy tucat üveg extra erős kékítőre, tíz tucat, három – és öt centi vastag, tíz-tizenöt és húsz centi hosszú, különböző színű gyertyákra. Továbbá: száz kis doboz „Virágos rétre”, kétszer annyi légypapírra, két tucat „Karib”-ra, egy ládányi „Marinára”, kétszer tizenkét üveg firnájszra, ugyanennyi lakkbenzinre, tíz tucat „Univerzumra”, és egy hordó petróleumra!
– Ennyi?
– Igen!
– Feljegyeztem! Péntek reggel megérkezik az áru, apám!
– Köszönöm, fiam!

Mert, Feszti bácsinak nemcsak reklám-táblája, és becsületszava volt, hanem három felnőtt fia is.
Nekik pedig egy hatalmas vegyikombinátjuk…


* Kékítő: a német Waschbau (mosókék) szóból származik. Nagyanyáink idejében volt kapható ez a természetes anyagokból álló optikai fehérítőszer. Kémiailag imidazol, humarin és benthiazol vegyületekről beszélünk. Ezek hatására a ruhán olyan színű bevonat képződik, amely a ruha eredeti színével együtt adja a fehér színt. A kékítőt leginkább a berlini – és a párisi kéknek indigóval való elegyítése által készítették, ettől lett a fehérítő anyag kék színű, ugyanakkor nem fogta be a fehéríteni kívánt anyagot.
József Attila édesanyja is ugyanezt a kékítőt használta.

(a Szerző)
4694
Rzsike - 2017. március 09. 09:40:56

Én szerettem ezt a fajta tipusú kereskedőket.
Remek történet.
Üdv.Smile

3313
paltetel - 2017. március 07. 13:04:46

Magam előtt látom a régi vérbeli" kereskedőket, akikhez bemenve nem tudtál eljönni üres kézzel. No, meg mindig meglátták a boltjukba belépők igazi vásárlási szándékát.
Tetszett írásod, felidézte gyermekkoromat.
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel

4465
Janna - 2017. március 05. 20:09:05

Tetszéssel olvastam a "vérbeli" kereskedés történetét.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.