Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Szellemes szellemek
Szellemes szellemek
Avagy ... ha megszólal a kuvik!

Alsószeliben is zajlott az élet.
Annyira, hogy a legények nem bírtak magukkal, így tavasz közeledtével. De nem csak ők. A leánykák is alig várták a mindent eltakaró sötét est eljövetelét, hogy kiszökhessenek a legényekhez.

A leánykák általában a belsőszobában aludtak, nem egyszer a húgocskával egy ágyban. Kifelé haladva a konyhában aludtak a szülők és a nagymama.
A nyitott gang végében lévő kamra elejéből kialakított sufniban a béreslegény és a család nagyfia. A komondor az udvar szélén a szántás felőli oldalon volt megkötve a hatalmas eperfához.

Egy éjjel felébredt a nagymama. Maga se tudta, mi verte ki az álmot a szeméből, de ösztönösen belopakodott a szép-szobában alvó lányokhoz. Számolta az alvó buksikat, de csak egyig jutott a számolásban. Nézte ő az ágy másik felét is, hátha lábról alszik a nagylány, de ott csak két lábat talált. Pedig a két láb mellett még egy fejnek is lennie kellett volna.
Akkor hallotta meg a kuvik hangját. Rögtön tudta mi is ébresztette fel. Ez a kuvik nagyon is az udvaros Jóska hangján szólott. Azt is tudta kiért szólt. És azt is, hogy még nincs semmi veszve, hisz ha szól a kuvik, akkor még a lány a csalitban van, nem ért oda a legényhez.
A nagymama kikapott egy lepedőt a szekrényből és elrohant a kuvik hangja irányában. Oly gyorsan, ahogy csak az öreg lába bírta. Be is érte a leányzót. Magára terítette a lepedőt, egyik kezével azt markolta, hogy a bokor le ne rántsa, a másik kezével megragadta a leányunoka kezét.

- Szépen süt a holdvilág, élő és holt együtt jár! Gyere velem babám! - szólt sejtelmesen az éjszakába, miközben a másik kezével fogott lepedőt lebegtette.

A leány egy hatalmasat sikoltott, s úgy szalad be a házba és bújt az ágyikóba, hogy egy darabig biztos nem lesz majd kedve a csalitba indulni, ha meghallja a kuvik hívószavát... .
2017. tavasza.
3920
lilapetunia - 2017. április 05. 17:34:09

Kedves Róza mami!
Remélem, hogy még sok ilyen kedves történet lapul a tarsolyodban, kár lenne, ha elvesznének. (En a fájós térdeimmel bizony nehezen tudnék kísértetként repkedni, vagy legalábbis olyan sebességgel haladni, hogy úgy tünjön...)
Szeretettel üdv:
Márta

2135
mami - 2017. április 04. 21:42:53

Kedves Violám!

Kedves Rita!

Bizony abban az időben amikor kis történetem játszódik, úgy vigyáztak a leánykákra ahogy tudtak..... Persze mostanság ilyesmi meg nem történne Grin.....Férjem nagymamája Alsószeliből keveredett Tótkomlósra, és mivel se TV, se semmi, de még net sem volt rengeteg történetet mondott a hosszú téli estéken. Amiből most kezdek megosztogatni az olvasókkal.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

277
farkas viola - 2017. április 04. 20:31:33

KEDVES RÓZA!
Nagyon tetszett, én is megijedtem volna.
Szeretettel: Viola RoseHeartIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.