Tasnádi Rita: A szeretetről
Rajtam múlik, milyen a belső világom. Bármi van kívül, rajtam múlik csak, hogyan élem meg belül. Mások nem mondhatják meg, hogyan éljem át a világot, az embereket, végső soron csak én.
Kiindulópont a belső önállóság, függetlenség mindenkitől, a fontos dolgokat úgyis egyedül éljük át, rajtam kívül amit érzek, pontosan úgy, senki sem érezheti. Fontos elfogadnom magam, hogy szeressem magam, jó legyek magamhoz, segítsem magam, ne követeljek lehetetlent, ne legyek kegyetlen.
Elfogadom, ha buta, ügyetlen voltam, bármit mondtam, viselkedésemben hibáztam, jogom van hibázni, tévedni. Tartsam fontosnak viszont az etikai szabályokat, normál viselkedést. Nem dől össze a világ, ha emberi dolgaim vannak.
Nem akarok tökéletes lenni okosságban, kinézetben, jóságban, viselkedésben, persze törekszem helyesen gondolkodni, érezni, viselkedni. Ami természetesen jön, azt teszem. Nem kontrollálom a mozgásomat, nézésemet, hangomat, ez jön magától. Vissza kell igazolnom magam, de nem kell mindig figyelnem és szabályoznom. A problémákon sem kell agyalnom, gyakran jobb, ha nem is gondolkodom, csak érzek, lélegzem, létezem...
A harmóniához fontos a túlzások, csapongások kerülése, könnyű eltúlozni az örömöt, és mélyre zuhanni, egy spirálon az önkínzás folyamatában, saját gödröt építeni, melyből önállóan már nehéz a felszínre, a valóságba megjönni. Az öröm ugyanilyen veszélyes lehet, ha nem állok a realitás talaján.
Ahogy én sem tudok mást adni másoknak, mint amim van, nem várhatok másoktól lehetetlent. Nagy dolgokat sem, hiányaimat nekem kell pótolnom, ha lehet, ha képes vagyok, s ha nem, belenyugszom. S másokat is olyannak fogadjak el, amilyenek. Magamat is, lehetetlen tökéletesnek lenni, sohasem tévedni, hibázni, olykor jó sem lehetek, határaim vannak, fontos ismernem azokat.
Mégis igyekszem jónak lenni, másokra figyelni, vigyázni, s nem várom, hogy körülöttem forogjon a világ. Figyelem, mire van szükségük, mit éreznek, udvarias, tisztelettudó, segítőkész vagyok, de nem túlozhatok! Ha mások nem ilyenek hozzám, elfogadom, nem haragszom, nem sértődöm meg, azok az ő határaik.
Senki sem jó vagy rossz, nincsenek jó vagy rossz dolgok, minden az, ami, és mindenki azt teszi, amit tesz, nem ítélkezem, nem minősítem. Szokás dolga, hogy rossznak tartunk dolgokat, cselekedeteket, eseményeket, melyeket a másik oldal jónak tarthat, elfogad.
Mindezért legyek türelmes, figyelmes, elfogadó, értsem, s ne ítéljek...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.