Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Magdus Melinda: A kötél (2017. május)
Amikor ballagott a domb felé már nem gondolt semmire és senkire. Úgy érezte, hogy fájdalom és a félelem éles késként hatol a szívébe. Sokkhatás alatt állt. A nyomasztó éjszaka véget ért, a feje kitisztult. Talán túlságosan is.

Hajnali fél négy volt, amikor hazaért kimerülten, véresen, megszaggatott ruhában. Anyja idegesen várta a konyhában.

- Hol voltál te ringyó? - kérdezte mérgesen.

- Hát tudod anyu este lagzit mentünk nézni a Katával. - kezdte fáradtan a lány a mondandóját.

- És most kell hazajönni? Hogy nézel ki, akár egy ribanc. - vetette oda a szót mérgesen az asszony.

- De anyu! Hát nem látod mit tettek velem? - sírta el magát a tinédzser.

- Ugyan mit, biztos te is akartad!

- Nem! Nem! Megerőszakoltak anyu! - ordította torkaszakadtából Klára.

- Meg a fenét! Biztosan odaadtad magad nekik. Ismerlek én téged, mint a rossz pénzt. - kiáltotta a dühös asszony a lány felé.

- Hát nem érted anyu? Nem látod a ruhámat, tiszta vér vagyok! - szipogott és rámutatott véres szoknyájára.

- Ha rendes lány lennél, akkor már rég hazajöttél volna és nem csak most hajnalok hajnalán.

- De anyu, hát miért nem hiszel nekem! Csak a kerítésen keresztül akartunk nézelődni, amikor elkaptak és elvittek a Kerek domb másik oldalára és ott leszaggatták a ruháimat és nekem estek. - sírta el magát a lány.

- Még hazudsz is, hát nem szégyelled magad! Én a te helyedben felkötném magam szégyenemben!

- De anyu! Én nem akartam, hidd el! - válaszolta a lány.

- Tudod ki hisz neked ezek után, a fészerben van kötél, kösd fel vele magad! Ennyit érsz te szégyentelen! Rád se bírok nézni!

Itt lett vége a diskurzusnak. Örökre. Klára elindult, de lábai alig vánszorogtak. Súlyos terhet cipelt. Hófehér lelke mélyén mázsás követ érzett a tizenhat éves lány. Hát, ha még az anyja sem hisz neki, akkor idegenek előtt, hogyan fogja tisztázni magát. Mi lesz holnap az iskolában, mit szólnak a barátnői, az osztálytársai? És az apja? Ő elhiszi-e majd, hogy ártatlanul áldozattá vált. Nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. Most mit csináljon? Mi lenne neki a legjobb?

- De mi van a kezemben? - kérdezte magától.

- Jaj, a kötél, amit a fészerben találtam. Lehet, hogy azt kellene tennem, amit anyám mondott. Ilyen szégyennel nem élhetek tovább.

Lassan kapaszkodott fel a dombra, ahol oly sokat járt apjával és testvéreivel. Jól ismerte a helyet. Elhagyott szilvás is volt arrafelé, cefrének való szilváért jártak oda a falubeliek. Kinézett egy jókora, erős fát, amit alkalmasnak talált céljának megvalósítására. Nem gondolkozott, csak cselekedett. Ügyes lány révén a hurkot nem volt nehéz megcsinálnia. Dél körül lehetett, amikor megszűnt lélegezni.

Forróság tombolt nyár derekán. Anyja késő délután kezdte el keresni lányát. Két kisebb gyermekét is elküldte, hogy nézzék meg nincs-e a barátnőjénél a testvérük. Aztán a férjének is szólt, hogy előző este óta nem jött haza a lányuk, menjen ő is keresse. Hat óra tájban találta meg egy falubeli öreg bácsika, aki hullott szilvát szedett a szilvásban. Megismerte a lányt sötétbarna göndör fürtjeiről. Loholt lefelé a lejtőn, ahogy csak bírt, meg sem állt a lány szüleinek házáig.

- Gizus! Jöjjön gyorsan, megtaláltam a lányát! - üvöltötte hangosan.

- Hol van? Mondja rögtön! - kérdezte a most már kétségbeesett anya.

Megmondta neki az öregember a helyet, az asszony meg elkezdett jajveszékelni.

- Mit tettél Klára? Hát én nem mondtam komolyan azt a kötelet! Miért tetted, miért? - zokogta a némber fajzat.

Az apja csak állt és dermedten maga elé nézett. Legidősebb és legkedvesebb gyermekét veszítette el. Megvető pillantást vetett asszonyára és lehorgasztott fejjel indult a Kerek domb felé.
5486
Magdus Melinda - 2017. május 05. 15:28:09

Kedves Rita!

Sajnos léteznek ilyen anyák. Történetemet az élet írta. A lány az unokatestvérem volt, nagyon nagy kár érte.

Köszönöm, hogy olvastál! MelindaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.