Bogárné Sárközi Ilona: Manci néni és a rizses hús
A tűsarkú cipőben meg-megbicsaklott a lába, de hát Istenem, mamuszba mégsem mehet randevúra! Arca is kipirosodott a gondolattól, hogy ennyi év után találkozik valakivel. Akármi is lehet ebből, bár így ismerkedni interneten keresztül enyhén szólva merészség. No de, aki mer az nyer! Évek óta óvatosságra intette magát, hát most engedett a kísértésnek. Mi baj lehetne? A férfi a fotón jóképű, kellő egzisztenciával rendelkezik, elvált, és ami nem elhanyagolható, szimpatikus.
Kétszer telefonon is beszéltek, de nagyon zúgott a vonal, így rövidre fogták. A lényeget tudták csak megbeszélni, mármint, hogy melyik presszóban futnak össze.

-Jaj, ne! - sóhajtott önkéntelenül, amikor megpillantotta Manci nénit. Ő mindenhol ott van, megjelenik, ha csak kiteszi a lábát bármelyik szomszédja, és be nem áll a szája.A lépcsőfordulóban kapta el.
- Nagyon finom, ízletes volt a rizses hús Katikám, amit tegnap vacsorára átküldött.Csak tudja, a rizs egy kicsit kemény maradt, de sebaj! Elmondom én magácskának a tuti receptet! Régi háziasszony vagyok, tudja!
Manci néni kacsintott egyet. Hálóköntösében és hajcsavaróival a fején mintha egy krimifilmből lépett volna elő.

- Persze, persze.... Ne haragudjon drága Manci néni,de most rohanok!
- Ó, drágám! Semmi nem lehet olyan fontos! Ez a nagy rohanás mérgezi meg az embereket. Ettől van az a sok stressz, mindenki ideges! Az én időmben ezt nem ismertük! Pistával is épp azt beszéltük......
És itt már elszakadt a cérna!
- Manci néni! - már majdnem üvöltött Kati, de csillapította magát.
- Jó, jó, kedvesem! Én akár haza is mehetek, csak jót akartam! Néhány emberi szót váltani a szomszédunkkal ilyen nagy bűn?! Különben is, hova ilyen sietősen szombat este hét órakor! Maga soha nem jár sehova, nemhogy hétvégén!
Szó nélkül hagyta ott az öregasszonyt, futott a villamos megállóig. Persze, hogy lekéste. A következőre várni esztelenség, így is késésben van.
Taxira nem futja, marad a gyaloglás.Ha ezt tudom, edzőcipőt veszek fel! - morgott magában végig az úton.

Kicsi presszó volt, meghitt, olyan összebújós. Ismerős arcokat látott. Józsi a Kossuth utcából haverjával iszogatott, Rózsi, mint mindig, a bárpultra támaszkodva nótát énekelt, és Feri bácsi hosszúlépést iszogatva vigyorogva integetett felé. Ma mindenki a mi utcánkból tévedt ide! - gondolta, s ez a hely is hogy lezüllött, azelőtt, mikor Pistivel idejártak, más volt, nagyon más.
Ismeretlen ismerősének hűlt helyét sem találta. No persze, nem várta meg, vagy el sem jött. Búskomoran indult haza, becsapva maga mögött az ajtót.

Másnap reggel, vasárnap lévén kicsit tovább szundikált. Manci néni zörgette vadul az ablakot. Felkapta köntösét, s csak úgy mezítláb bukdácsolt az előszobáig. Résnyire nyitotta a kis ablakot.
- Mi történt!? Baj van?!
- Nem hallotta édes Katikám?! Micsoda szörnyűség....
- Nem, mit kellett volna hallanom? Aludtam, reggel nyolc óra van az Isten szerelmére!
- Tegnap kora este nagy verekedés volt a Csillag Presszóban, egy idegen férfit megkéseltek. Biztos az a szemét banda, akik hetek óta a környéken randalíroznak! A lábuknál fogva kötném fel az ilyeneket! Isznak, kötekednek, s ez a vége! Nem lehet tudni, az a szerencsétlen egyáltalán életben maradt-e. Rohamkocsival vitték el, Tóth Feri mesélte az uramnak.
Kati a hír hallatán elsápadt, minden porcikája remegett.
Csak nem az ő udvarlóját támadták meg?! Ha igen, azt nem éli túl....
Lélekszakadva futott a a telefonhoz, hogy hívja a mentőket. A diszpécser kedves és készséges volt. Irány a Kórház!

Első emelet 122. szoba. Halkan és félve nyitott be, s rögtön felismerte internetes barátját.
- Ákos! Én vagyok!
A férfi lassan mozdult, fájdalmai lehettek, bár sérülései a karján, és arcán lévő kötéstől nem látszottak.
- Nem sikerült túl jól a tegnapi randevúnk! - Kata kényszeredetten próbált mosolyogni.
- Annál szebb lesz a folytatás! - mondta Ákos, s abban a pillanatban mindketten tudták, hogy elválaszthatatlanul összetartoznak.

Az esküvőn nem csaptak túl nagy dáridót. Az esketés után Manci néniék látták vendégül a kis csapatot. Nem voltak sokan. Szűk családi kör, egy-két barát.
Manci néni tüsténkedett, kínálgatott, s persze jó szokása szerint ezen a jeles napon is szinte csak az ő hangját lehetett hallani.
- Mondja, drága Ákoskám, mi a kedvenc étele?
- Hááát.... a rizses hús!
Manci néni diadalittasan fordult Kati felé.
-Na ugye! Jó az öreg a háznál!
Részletesen elkezdte mesélni az igazi finom rizses hús receptjét, ahol a rizs nem marad kemény, sőt nem is ragad össze. Mindenki kacagott, s megelégedéssel állapították meg, hogy Manci néni egy hatalmas nagy kincs!

Budapest, 2017.május 8.
524
BogIcu - 2017. június 17. 14:07:10

Kedves Szabolcs!

Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: IcuSmile

2720
bigeszab - 2017. június 17. 13:19:59

Kedves Icu!
Kedvemre való, fordulatos történetet hoztál. Örömmel olvastam, s együtt izgultam hősöddel, hogy Ákos minél hamarabb felépüljön.
Üdv: Szabolcs

524
BogIcu - 2017. május 12. 09:48:28

Kedves Rita!

Manci nénik minden házban vannak,Smile néha idegesítőek, de nélkülük sivár lenne az élet.

Hálásan köszönöm, hogy szántál egy kis időt prózám elolvasására is.

Szeretettel: IcuRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.