Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Erényes Margit
Erényes Margit

- Kifinomult ízléssel rendelkezik ez a Jolán! Mindig olyan elegáns, extrém cuccokban jár, a frizurája is rendezett.
- Ja, persze.... van miből, futja! Van vagy három szeretője, jó nagy kurva a lelkem! - jegyezte meg epésen Margit.
Az irodában hárman voltak, Ági, Margit és Tibike. Péntek délutánra már nem akadt több munka, a főnök délben lelépett, így jól kibeszélhették szabadságon lévő kolléganőjüket.
Tibike zavarba jött, megpróbálta megvédeni Jolánt.
- Ne bántsd kérlek, nem ismerheted az életét! Honnan tudod, hogy három szeretője van? Talán tartottad is a gyertyát?!
- Nézzenek oda, de felvágták a nyelvedet! Csak nem te is szerelmes vagy belé?
Margit perdült egyet a forgószéken, odagurult Tibikéhez, a fülébe suttogott.
- Nincs olyan a környéken, amiről én ne tudnék! Érted?!

Hétfőn már munkába állt Jolán. Nyájasan üdvözölték a többiek, remélik jól kipihente magát, és a szokásos udvariaskodás.
Tibike kézbesítőként csak be-bekukkantott a lányokhoz, akik kávéval, brióssal kínálták. Csendes, szerény, rendes fiú volt. A légynek sem ártott. Édesanyjával lakott egy szoba hallos lakásukban, apját öt évvel ezelőtt autó balesetben veszítette el.A pletykát szívből utálta, neheztelt is ezért, de összességében szerette ezeket a cserfes nőket.

Délután kettőkor osztályértekezlet, szidások és dicséretek, azután beül egy moziba. Jolánnal egymás mellett ültek a megbeszélésen.
Tréfásan bökdösték egymást, amikor a főnök komoly arccal ecsetelte a teendőket, mennyivel vár több munkát! Mintha nem tudnák!
- Talán megvonod a prémiumot? - kuncogtak mindketten. Tibike úgy tett, mintha irtózatos köhögési roham kapná el, szája elé tette a kezét, hogy ne törjön ki rajta a röhögés.

A telefon váratlanul, hirtelen csörrent meg. A főnök összehúzta szemöldökét.
- Említettem már, hogy értekezlet idején legyenek kedvesek a telefonokat kikapcsolni. Nem szeretném még egyszer elmondani!
- Bo, bocsánat főnök úr! Egy pillanat, s már jövök is vissza! - hebegte Tibike, s gyorsan kislisszolt.
Mária néni hívta. Izgatott, rekedtes hangon számolt be anyja újabb rosszullétéről.
Rögvest sietett haza. Majd a főnök előtt utólag kimagyarázom, erre most igazán nincs idő! - gondolta, s végig loholta hazáig az utat.
Nyikorgott a bejárati ajtó, pedig igyekezett halkan becsukni maga mögött, s amíg a szoba felé tartott, mindenféle rossz gondolat kavargott a fejében.
Mária néni az öreg fotelban ült, anyja kezét fogta.
- Már nincs semmi baj fiam! Jobban van! - mondta halkan, de le nem vette szemét a sápadt arcú asszonyról.
- Ó, ez remek! Vigyázzon rá kedves, vissza kell mennem a munkahelyemre, nem szeretnék még egy balhét! - kérte Tibike, bár ez felesleges volt, hiszen Mária néni hétköznaponként reggel fél nyolctól délután ötig a mama mellett volt. Ha nagy ritkán programot csinált, mert szeretett volna kikapcsolódni egy kicsit, akkor is számíthatott mama legjobb barátnőjére.

Már majdnem az irodaház kapujához ért, amikor könnyű léptekkel Jolán suhant elé.
- Szia Tibike! Épp hozzátok igyekeztem! Édesanyád hogy van?
- Jaj, köszönöm! Minden rendben, csak kicsit megijesztett. Az utóbbi hetekben egyre többet van rosszul. És a főnök? Nem szólt semmit?
- Á, dehogy..... kimentettelek! Hiszen tudod, ő is a szeretőm!
- Jolán! Kérlek, ezzel ne viccelj! Ezek szerint tudod a rólad terjengő nem éppen jóindulatú pletykákat.
- Persze! És már fel sem veszem, hidd el! Mindenki annyit ér, amennyi ocsmányságot a másikról feltételez.... na, gyere, karolj belém, csavarogjunk egyet! - ellentmondást nem tűrően nézett Tibikére, s elindultak a fagyizó felé.
Talán másfél órát is eltöltöttek beszélgetve, majd kávét ittak.
- No, nézz csak oda! Nem hiszek a szemeimnek! -szólt hirtelen ledöbbent arckifejezéssel Tibike.
- Hol? Mit kéne látnom?!
A fagyizó kirakatüvegén keresztül bámulták az idilli jelenetet. Margit és az értékesítési osztályvezető egymásba borulva andalogtak.
- Ez igen! Az erényes Margit! A férje meg otthon a gyerekekkel....
Egymásra néztek, és ez már nem nevetés, hanem visítás volt a javából.

Az irodában soha nem tettek említést a látottakról. Ők nem ítélkeznek, minden ember saját sorsának kovácsa.
Örök szövetségesek, legjobb barátok lettek. Gondjaikat, titkaikat csak és kizárólag egymással vitatták meg. Áldották a napot, amikor nem esett az eső, nem fújt a szél, vihar sem tombolt, csupán két egyszerű ember igazi lelki társra talált.

Budapest, 2017. május 25.
524
BogIcu - 2017. június 20. 15:17:08

Kedves Szabolcs!

Határtalan öröm, hogy olvastad kis írásomat. Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: IcuSmile

2720
bigeszab - 2017. június 19. 21:40:25

Kedves Icu!
" Ők nem ítélkeznek, minden ember saját sorsának kovácsa."
Ebben a mondatban benne van az egész novella lényege!

Üdv: Szabolcs

524
BogIcu - 2017. május 26. 10:37:21

Kedves Rita!

Ez sem más, mint az életből ellopott igaz történet. Azt gondolom, hogy amelyik írásnak nincs valamilyen módon tanulsága, azt nem is érdemes papírra vetni.

Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.