Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 1
bigeszab
Tasnádi Rita: Mary
Kérőn néztem Mary-re, szinte könyörögve. Bűzös lakásában laktam vele, s gyermekével már akkor négy napja. Mary neheztelő szemekkel nézett vissza, de nem kérdezett semmit. Másnap tartotta az autogén tréning órát, ahol végre elmondhattam, hogy van egy rokonom, aki pár nappal azelőtt meg akart erőszakolni, de Mary-t a lelki dolgaim nem érdekelték...
Minden terápiás óráján mintha a falhoz beszéltem volna, nem éreztem, hogy érdekli, kezdett számomra is idegenné válni a saját életem, csak gyermekére vonatkozólag voltam fontos, hogy mikor tudok jönni, itt tudok-e aludni vele, vegyek úszószemüveget Bennek, vegyek vonaljegyet, tejet, stb.
Naponta telefonált, mielőtt hozzá költöztem, sosem mondtam nem-et, szaladtam, mikor hívott, minden időpot megfelelt, hogy Ben-re vigyázzak, korrepetáljam, suliba vigyem, főzzek, vagy bevásároljak. Mary apja még ridegebb volt, számomra olyan volt, mint egy gép, érzéketlen, néma, merev arcú, néha messze a távolba bambult, ha találkoztunk, még csak nem is köszöntött. Mary dadogni tudott csak apja jelenlétében, zavart lett, s ideges, kicsi mosoly volt arcán...
Rosszul voltam, mióta velük laktam, Mary némán kerülgetett, nem tudtam, mit akar, mi fog következni, a szomszédai azt tanácsolták, "Menjen haza, ne járjon Mary-hez, nem jó ez magának!" Mary némasága mégjobban összezavart.
Majd egyik délután hoztam haza az uszodából Ben-t, Mary rá egy órára érkezett haza, a fiú gépezett, épp a hűtőben keresgéltem valami ehetőt, mikor Mary félre tolt, kivett egy fóliázott tálat, hangosan a konyha asztalra ejtette, s röviden, velősen ennyit mondott: "Ez a Bálint kajája!!!" Az "ez" szót jól megnyomta, mintha nem magamnak kerestem volna ennivalót. Még akkor nem ebédeltem, mert a gyereknek főztem csak.
Az ötödik napon este Mary nęmajátéka oly zavaróvá vált, hogy miután Ben elaludt, és Mary befejezte a gépén a munkáját, benyitottam hozzá a konyhába, halk hangon ezt mondtam: "-Mary, nem erről volt szó, nem ezt ígérted, hozzám sem szólsz, azt mondtad, segíteni fogsz!" Mary rettentő mérgesen reagált: "-Itt a határ, amit te kérsz, azt én nem adom meg, a fiammal sem beszélgetek, veled miért beszélgessek, nem adok többet neked, mint a fiamnak!!!"
Csendben visszacsuktam a konyha ajtót, lefeküdtem a szobámban, és sírtam, szörnyen rosszul lettem, vissza gondolva azonnal távoznom kellett volna, ami három nap után meg is történt. Mary akkor éjjel bejött hozzám, azt hittem békülni akar, de leült, és egy cetliről olvasta: "-A rákos barátnőm, a munkahelyemen a legsúlyosabb pszichopata kliensem, de még a fiam sem kért rajtam soha semmit számon!" Ekkor feljajdultam, sírtam, hogy "Édes istenem, ezt már nem bírom, ezt nem lehet elviselni..." Hidegen hagyta, kiment, hallottam, hogy kívül megáll, s fülel, majd pár perc múlva bemegy a hálóba. Egész éjszaka sírtam.
Rá három nappal a gyermekkel voltunk otthon, Mary felhívott, belesírtam a kagylóba, mire durván leteremtett "-Nem fogsz te engem zsarolni, nem fogsz te fölém kerekedni, ha nem leszel jobban magadtól, elmész!"
Akkor azt mondta magamban, ennyi volt, itt hagyom őket, majd kértem a gyereket, hívja fel anyját, hívja haza, mert elmegyek, Ben segített összecsomagolni, levittem a táskákat a kapujuk elé, anyámat felhívtam, gyorsan jött, segített, az egész oly gyorsan, könnyen zajlott, akkor felszabadult lettem, akkor éreztem, mitől szabadultam meg, könnyűnek éreztem magam, nem hittem, hogy ilyen egyszerű lesz...
Már akkor éjjel rosszul voltam, ami napokig eltartott, sem enni, sem felkelni, sem egyebet tenni nem tudtam, alvás nélkül, sírva, jajgatva feküdtem.
Rég volt, Ben-t mai napig szeretem, Mary-re nem haragszom, múlik a fájdalom, szeretem őket, hiányzik az a három hónap, a szép emlékek, a fiúcska cérna hangocskája, az együtt szaladgálás suliba, haza, a tanulás...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.