Putterer Magdolna Léna: Apró, figyelmeztető jelek
A sok egyedüllét után fiam úgy döntött , regisztrál Társkeresőn , hogy szerezzek önmagamnak barátokat , beszélgessek velük , mivel sehova nem jártam.
Nagy ügyetlenül kezdtem el a beszélgetést . illetve rám találtak néhányan, akik érdekes beszélgetésbe kezdtek volna velem , de szó szerint, hiába vagyok már túl az élet nagy részén, mégis megijedtem . Kitárult szemekkel bűvöltem monitoron keresztül a nekem írt szövegeket, kérdéseket .
A nagy csodálkozástól fejem szinte a monitorhoz ért , annyira közel hajoltam megnézni , valóban jól olvasom - e azt a szöveget, ami ott állt .
Fiam , ez idő alatt a konyhában tevékenykedett , kedvenc ennivalóját készítette ép önmagának .Szobából kikiabáltam hozzá :
- Kicsim ! Hova regisztráltál engem? Gyere be légyszíves , nézd meg miket írnak. Véletlenül nem rossz helyre regisztráltál ? Ne tudd meg meg miket írogatnak nekem ,amiktől szabályosan ledermedtem . Olyanokat, mint például , mennyiért csinálom ezt meg azt ?
Fiam , nem sietve, bejött hozzám , ránézett a monitorra, mondta haláli nyugodtan :
- Nincs itt semmi baj. Beszélgessél nyugodtan tovább. Eleinte lehet akadnak rád ilyenek , de utána jönnek a jó emberek ,akik között barátokat találhatsz magadnak. Mindenütt találhatóak rossz, ugyanakkor jó emberek, nem csak az életben, neten is . Nekem szintén írogattak ilyeneket nők , amíg le nem építettem őket.
Időm engedte, mindennap beszélgettem a Társkeresőn férfiakkal , nőkkel egyaránt , majd minden úgy történt, ahogy fiam elmondta. A szemtelenek elkoptak.
Beléptem Fórumokra , ahol számomra érdekes, de mégis komoly témákról tudtunk beszélgetni a már megszokott emberekkel , akikkel napi szinten tartottuk egymással a kapcsolatot , szinte már barátként .
Valóban sok nagyszerű, értékes emberekre leltem , akikkel minden témáról lehetett beszélgetni .
Ilyen beszélgetések közepette jelentkezett egy férfi a többi férfi között ,aki mást akart , többet ,mint csupán csak egy beszélgetést.


Ezzel a beszélgetéssel , elindult egy folyamat :


Az ő írását olvasva érdekes , számomra megmagyarázhatatlan , addig még nem ismert érzést hatolt át lelkemen, egész lényemen .
Egy keveredett érzés, amiben benne volt a félelem, kíváncsiság , vonzódás. Taszít, ugyanakkor vonz ? Érdekes érzések keveredése mindez , amivel soha nem találkoztam mindeddig .
Talán a félelem volt az erősebb , amit jobban éreztem ekkor , mégis kíváncsivá tett . Valamiért úgy éreztem, őt szeretném megismerni .
Miért pont őt , miért nem a többi másikat ?
Okát nem tudtam megmagyarázni önmagamnak .
Folyamatosan írta leveleit hónapokon keresztül . Elolvastam mindet , de nem válaszoltam sokáig leveleire.
Ő , nem adta fel. mégsem .
Írogatott tovább, mire nagy sokára úgy döntöttem, nem csak olvasom leveleit , válaszolok is rá .
Igen ám, de rövidkelevelezés után egy nap azzal jött , szeretne velem személyesen találkozni , amitől én megijedtem.
Jeleztem neki, korainak tartom mindezt.
Számomra úgy tűnt , dühössé vált válaszom miatt , majd visszaírta :
- Na jó. Ez és ez a skype címem, ha akarsz , ott megtalálsz . - majd eltűnt.
Én, ezen a stíluson, kijelentésen nagyon fel voltam háborodva. Napokon keresztül nem voltam hajlandó belépni az oldalra beszélgetni . Dühöngtem önmagamban , mondva önmagamnak :
- Mit képzel ez a jó ember magáról ? Mi az , ha én akarok valamit, akkor ott majd megtalálom ? Végül is én vagyok a nő, nem ő .Nehogy már én fussak egy férfi után ?
Napjaim így teltek el, ezen gondolatokkal fejemben.
Amikor már jól felidegesítettem mindezen magam , beléptem a skype - ra.
Ott megkerestem őt, majd azt írtam neki :
- Ember ! jól jegyezd meg ! A nő én vagyok , nem te! Hogy képzeled azt, egy nő fut utánad? Szállj le a magas lóról, állj velem szemben, ha ezek után beszélgetni akarsz tovább velem .
Érezhetően meglepődött az általam írtakon, kis idő elteltével egy teljesen más , kedvesebb stílusban folytatta a beszélgetést.
Próbálta éreztetni velem azt, ő mindenképp szeretne velem megismerkedni személyesen , mert nem barátot, beszélgetőpartnert keres, hanem társat , akivel együtt élhet.
Elmondásai szerint, sokat csalódott, mindenki kihasználta , majd belé rúgtak , miután leszedték őt a nők.
Számomra mindez érdekesnek tűnt, gondoltam lehet azért, mert én nem csalódtam, nem éltem át ilyen helyzeteket , amikről ő írt nekem. Valahol megsajnáltatta magát velem.
Nagy nehezen, de beleegyeztem a találkozóba , ami rá , 2 napra történt.
Borzasztóan izgultam . Nagyon féltem, hiszen előtte nem volt sokáig kapcsolatom.
Gyerekeim nevelésével voltam elfoglalva . Róluk, munkáról , írásokról szólt életem éveken keresztül, mivel egyedül neveltem fel őket.
Rövid időre úgy éreztem, én nem is akarok magamnak senkit , nem ezért voltam ott az oldalon , de mivel megígértem elmegyek a találkozóra, így azon nem változtattam.
Eljött a nagy nap.
Szinte remegtem, annyira féltem felnőtt emberként ettől a találkozótól. A belső énem azt súgta:
- Ne menj ! - de ott volt az ígéretem, hogy megyek.
Fiamnak mondtam:
- Kisfiam! Kérlek , kísérj el egy darabig . Nézd, hogy félek, mennyiire remegek. Olyan vagyok, mint egy tini.
- Drága anyukám ! Nem, te nem olyan vagy, mint a tinik. Ők nem ilyenek, mint most te. Ők bátran belevágnak mindenbe , mindenkivel találkoznak ha kell, ha nem. Menjél nyugodtan. Ne félj, nem lesz baj. Valaki neked is kell , nem maradhatsz egyedül.
- Menjek ? Jó, megyek .
- Vigyázz magadra ! Olyan helyen találkozz vele, ahol sokan vannak , akkor nincs mitől félned. - Fiam megpuszilt , én őt . Elköszöntünk egymástól.
Mivel koránt sem voltam nyugodt, útközben elővettem telefonomat , majd felhívtam egy fiú barátomat, kértem adjon erőt, hogy oda is érjek a randira .
Ő , hogy megnyugodjak, végig beszélgetett velem., amíg meg nem érkeztem a megbeszélt helyre , ahova jóval előbb érkeztem meg , mint a megbeszéltük , ami szándékos volt részemről.
Gondoltam , további erőt gyűjtök , addig bemegyek az Áruházba , megnézem a virágokat , ő meg majd érkezik.
Így is történt . Elindultam a virágok felé mosolyogva .
Virágok előtt megállva , a táskámban kerestem szemüvegemet, amikor egy férfi kezében egy száll vörös rózsával elindult felém, majd ahogy hozzámért , szabályosan rám esett.
A meglepetéstől nem tudtam elképzelni mi történt ?
Következő pillanatban láthatóan nagy zavarában , kezembe nyomta a virágot, majd bemutatkozott , én neki. Meghívott süteményezni , ahol beszélgetni kezdtünk :
- Te leszel a párom. Veled én komoly kapcsolatot akarok ,mert tetszik amilyen vagy. Más vagy, mint akikkel eddig találkoztam, beszélgettem , akik eddig voltak nekem.- Mondta ő.
- Komoly kapcsolatot akarsz velem ? Hogy akarsz komoly kapcsolatot , amikor nem is ismersz engem ? - Kérdeztem kacagva.
Rákönyökölt az asztalra, közelebb hajolt hozzám , majd azt mondta nagyon határozottan , míg végig szemeimet nézte :
- Így !
- Így ? Hogy így ? Hiszen nem is ismersz ! Ahhoz, hogy komoly kapcsolat alakuljon ki, többször kell találkozgatni, beszélgetni, hogy megismerjük egymást . Komoly kapcsolat, idővel alakulhat ki, én így gondolom , de lehet rosszul . - Válaszoltam.
- Így lesz ! Többször találkozunk ,mert én nagyon szeretnélek téged. 50 éve ilyen nőre vágytam, mint amilyen te vagy , de nekem mindez nem sikerült mindeddig .
Megettük a süteményt, fizetett, majd a Cukrászdából kiérve, elindultunk ki az autóhoz.
Én elővettem táskámból az az nap vett , számomra oly ismeretlen mentolos cukorkámat, kínáltam őt, de neki nem kellett.
Én viszont egy szemet nagy bátran bevettem a számba, nem ismerve hatását . Nagy meglepetésemre annyira erős volt, hogy fuldokolni, köhögni kezdtem, de úgy ám, hogy a könnyem végigfolyt orcámon a sminkemmel együtt .
Nem láttam semmit , hiába pislogtam, hiába törölgettem szemeimet. Iszonyú zavarban voltam, majd azt mondtam , miközben sírva nevettem :
- Nem sírok, nem sírok , csak a könnyem folyik a cukortól. - Közben papír zsebkendővel törölgettem szemeimet , orromat, teljesen elkenve vele a sminket . Borzasztó, hogy néztem ki. Gondoltam is önmagamban :
- Na, ezzel már vége is a komoly kapcsolatnak.
Ő , mellettem lépkedett a járdán r . Nem szólt, csak mosolygott.
Autóhoz érve beszálltunk , ahol én fuldokoltam , köhögtem tovább . Az én zsebkendőm elfogyott , így az övé következett . Úgy tűnt , szívesen segített ki ebben a kellemetlen helyzetben zsebkendőjével.
Én, ahogy törölgettem önmagam, elgondolkodtam, majd megszólaltam :
- Azért ez nem semmi ám ! Az Áruházban rám estél virággal a kezedben , majdnem összenyomtál. Én meg a cukortól majdnem megfulladtam , de amúgy így még nem voltam . Most is könnyeimet , orromat törölgetem, miközben fuldoklok tovább . Ezek mind figyelmeztető jelek számomra , hogy semmi keresnivalóm nincs melletted .
- Nincs semmi baj. Ezek nem figyelmeztető jelek, csak te gondolod annak. Folytatjuk tovább .
- Folytatjuk tovább ? Úgy, hogy miattad majdnem megfulladtam ? Ez mind miattad volt , ebben biztos vagyok. A sorsom tud valamit rólad , amit én még nem tudok . - Szipogva , köhögve válaszoltam, de zavaromban mégis nevetve. Ő, ekkor már nem válaszolt, nézett önmaga elé egy ideig, majd elindította az autót . Házunkhoz érve megköszöntem neki mindent , ő szintén nekem. Úgy köszönt el tőlem:
- Tovább folytatjuk. Jövök a következő héten is miután hazaértem.
- Ahogy gondolod, bár hidd el nekem, ezek mind - mind figyelmeztető jelek voltak, hogy nincs melletted semmi keresnivalóm , meneküljek el tőled.
- Nem menekülhetsz sehova el ! Kellesz nekem nagyon ! - Válaszolta.
- Minden jót neked. Megyek fiamhoz,mert ő aggódik értem most és vár nagyon.Szia.
- Szia. - majd elindult útjára a nagy , fekete autójával.
Én ahogy hazaértem , fiam boldogan, de kíváncsian fogadott.
- Mesélj . - Mondta.
- Jaj, drága fiam! Mondtam én neked, nem kellett volna ezzel az emberrel találkoznom , de nem hittél nekem . Ő a virágjával rám esett, majdnem agyon nyomott a 130 kg súlyával , én majdnem megfulladtam egy szem cukortól.- Meséltem és meséltem tovább. Fiam annyira nevetett, majdnem megszakadt a nevetéstől , majd a nevetése átcsapott röhögésbe, röhögőgörcsöt kapott , úgy fetrengett az ágyon. Őt látva, én is nevetni kezdtem, majd önmagamon kacagtam és kacagtam tovább . Ekkor már nem a cukortól potyogtak könnyeim, hanem a nevetéstől. Ahogy így nevettünk, megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőjére, megismertem a "Nagy Ő " számát. Mondtam fiamnak rémülten:
- Jézusom ! Ez megint ő , pedig a jelek azt mutatják, ne foglalkozzak vele. Na mindegy, ha hív, akkor fogadom hívását . - Fiam ismét nagy nevetésbe kezdett. Amíg beszéltem a " Nagy Ő -vel " , fiam addig átment a másik szobába, de még onnan is áthallatszott röhögése , amit nem tudott abbahagyni.
Telefonbeszélgetés után arra gondoltam :- Szép, amikor a gyerek kineveti az anyját, majd én is nevettem tovább önmagamon, önmagam szerencsétlenségén .
Az igazság az, nem mindenkivel történnek meg ilyen dolgok de nem is mindenkinek van ilyen élményben része ,mint általában nekem van , ami embert valóban nevetésre készteti .
Nevetni meg jó, akkor nevessünk, de ott vannak azok a jelek ... A jelek, amik tovább foglalkoztattak ...
Végül is a " Nagy Őt " semmi nem riasztotta el, naponta hívott , míg nem érkezett el a következő randi ideje , majd folytatódott minden tovább ...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.