Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Éhes kismadár
Vékony, törékeny csontú kislány, lenszőke rövid kócos hajjal, lehajtott fejjel üldögél a Dunaparti tér kopott, piros padján. Mellette két oldalt két-két idősebb néni, jó szorosan ül a kis társaság, szép őszi napsütésben, egy-két lehullt falevél a pad mellett, a leányka kedvencével a kezében már várja az éhes barátait, a karcsú nyakú, döcögő kis galambokat, és persze az apró, fürge verebeket.
De ez a kislány nagyon szomorú, kis szíve telve fájdalommal, pedig csak harmadikos...Nagyon magányos kis lény, egészen óvodás kora óta, mindig egyedül, a többi társától félve elvonultan él, már sok csalódáson túl.
Kis szívében mégis a legnagyobb fájdalma, s egyben titka, hogy őt az édesanyukája nem szereti. De ez az érzés nem oly régi, mégis szörnyen nyomja lelkét, s azóta csak egyedül hajlandó lenni. Ez a maró, égető, mindent elsöprő fájdalom, tapasztalás betölti napjait, éjszaka ébren gondolkodik, a reggelei nehezen indulnak, a suli egy nagy, hangos, zavaró kavalkád, délután jön érte anyuka...
"-Mondtam, hogy erre megyünk, hányszor kell neked elmondani valamit! Ilyen rossz gyereket!"-hallja anyuka fojtott, halk hangját, bambán a földet nézi, nem mozdul, .ikor anyuka erősen a vállába mar kezével, az úgy fáj, de nem szól, nem sír, csak befordulnak a sarkon. Kongó üresség kis lelkében, gyomrában görcs, szédül, s mi lesz még otthon?
Hogyan fogja szekálni, szídni anya, pedig tanulni is kellene, sok a lecke. Minde este zúg fejében összes kínja, s mikor bebújik a paplan alá, kicsi fejét is betakarja, egy új világot teremt magának, a paplant lábával megemelk, és a gyűrődéseken, árnyékokon tájakat, házakat, városokat lát, sokat mélyedve el benne...
A pici verebek sürgölődnek a morzsák körül, szegény galamboknak alig jut valami. De a kislány igyekszik minden éhes madárkát megetetni, a mellette ülő egyik néni felfigyel rá, gondolkodik, vajon megkérdezheti-e a gyermeket:
-Te kislány, miért nem a kis társaiddal vagy, ez az öregek dolga, etetni a galambokat! S miért nem vagy akkor otthon, nincsenek szüleid?
De nem meri zavarni, csak ő is lehajtja fejét, szomorúan, így ülnek órákon át, a szél lágyan fúj, a tér kezd kiürülni, a nap már csak halványan süt. Körben a fák csendesen susognak, a kislány túrósbuktája elfogyott, oly szomotú most minden...Még a remény is elveszett.
A néni mégis felkel, derekát tapogatva, lassan elindul haza...a kisgyermek kicsit vár, majd nehezen indul hazafelé.
A nap lassan eltűnik, a teret betölti a sötétség, kék és rózsaszín csíkok az égen, a gyűrött faleveleket forgatja a hűvös szél...
4962
Tasnadirita - 2017. szeptember 06. 09:37:03

Kedves Zsófia! Köszönöm,nagyon igaz!SmileSzeretettel: Rita

2952
bruxinelli - 2017. szeptember 06. 05:56:59

Kedves Rita !
Sokszor jó volna, ha a gyermek választhatna édesanyát nem az anya vállalná a gyereket. Ebben az esetben az anya nem tudta mit vállalt, azaz, a gyermek megfelelt volna a várakozásnak, de az anya nem tudta betölteni azt amire vállalkozott.
Szeretettel olvastalak és várom a következő írásod.
Sok szeretettel gratulálok, Zsófia.

4962
Tasnadirita - 2017. szeptember 06. 03:12:38

Kedves Babu! Köszönöm,szeretettel: RitaHeart

5548
babumargareta - 2017. szeptember 05. 20:11:20

Kedves Rita.
Megható történet es nem is olyan ritka eset sajnos.
Gratulálok szépen megirt történetedhez.
Szeretettel....BabuRose

4962
Tasnadirita - 2017. szeptember 05. 12:31:36

Kedves Kata!
A kislány további élete sem szól az anyuka szeretetéről, így ilyen történettel nem folytatódik...
Köszönöm hozzászólásod, nagyon jól esett! RitaSmile

4204
pathfinder - 2017. szeptember 05. 10:41:11

Kedves Rita!
Szomorú, hogy egy ilyen kislánynak ilyen bánatot kell cipelnie! Ilyenkor remélem, hogy az én gyerekeim nem érzik szeretetlenségnek azt, ha szigorú vagyok velük. De én sokszor mondom az enyéimnek hogy szeretem őket! Ennek a kislánynak miért nem mondja az anyukája? És vajon az anyuka miért ilyen? Rövid történet, de nagy kérdéseket vet fel, és elgondolkodtam a szereplőkön, hogy vajon ki miért csinálta azt és úgy, ahogy. Csak remélni tudom, hogy egy későbbi történetedben majd visszaköszön még ez a kislány és akkor már boldogabb lesz!
Köszönöm, hogy olvashattam:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.