Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Egy Angyal kísért utamon
Egyedül bolyongok Budapest utcáin, mindenütt dugó, hatalmas forgalom, lépni sem tudok, mára végeztem, hat kilómétert gyalogoltunk Tomival. Munka. Nagyon szép feladat, panaszom nincs, három óra utazással Klárikát eljuttattuk a nyugdíjasházba, nem volt egyszerű, az idős hölgy feledékeny. Bejutni hozzá ma csak a véletlen műve volt, a kaputelefont ma nem tudta kezelni, lejött elénk a kapuhoz, és teljesen korrektül kinyitotta. Ezt a műveletet induláskor már nem sikerült megismételnie...
Huszonöt megálló, levegőtlen, zsúfolt busz, tömeg, zaj, forróság...Lehajtom fejem, szememet az útra szegezem, nagyon fáradt vagyok. Egyedül érzem magam, bolyongok csak, sodor a tömeg, arra fordulok, amerre többen tartanak, s ez sűrűn változik, kőrbe-kőrbe, majd kissé lejjebb, aztán fel az emelkedőn, majd újra a tömeggel, egyre csak lentebb, át a túloldalra, s vissza, akárcsak a gondolatok fejemben, s a káosz szűnni nem tud.
Megállok hirtelen, szívembe hasít a fájdalom, istenem, add vissza, add vissza őt nekem. Kérlek, könyörülj, kérem vissza...sírásom követeléssé lesz, a remény feléled, hogy újra meghaljon. Álmodtam, hogy egy Angyal kísért utamon, de álmomat széttörte, elvette, eltörölte a kíméletlen valóság.
Megyek csak, a poros, koszos betont figyelem, mindent észreveszek, elejtett papírdarab, falevél, cigarettacsikk, minden, egy fényes fémdarab, vigyáznom kell, nehogy nekimenjek valakinek, oly soká bolyongok, a gyors lépteim ekkor lassulni kezdenek, könnyű lesz a levegő, milyen nagy a csend! Felnézzek? Nem merek, hirtelen megállok, csak a földet látom, igen, kicsit balra egy labda, koszos, kutyáknak való, apró gumilabda. Olyan csendet érzek, szinte zúg, lassan emelem tekintetem, feljebb, egyre feljebb, bátortalanul...ekkor úgy érzem, máshová kerültem, döbbenten látom, senki sincs köröttem, de távolabb sem, az úttest is üres, csak a házak, a járda, ahol állok, egymagam vagyok.
Megyek pár lépést, ott sincsenek, úristen, mindenki eltűnt, hasít belém a rémisztő gondolat, zaklatottan rohanok egy utcasarkot, ott sincs semmi, szaladok a háztömbön kőrbe, egy lélek sincs sehol. Az összes ablakot zárva találom. Nem, ott szemben nyitva, a másodikon nyitva van! Hófehér függönyt rángat a szél, befújja, majd kiszippantja, oda kéne menni, odamegyek. A kapu nyitva, hirtelen a sötét folyosóra lépek, majd a lépcsőház homályos kőrfolyosójára. Megyek a másodikra, ismerős minden, észre veszem, hogy nyomja valami a vállamat, az ajtóhoz érek, becsengetek...
Anya nyit ajtót, megdorgál: -Merre jártál, kisbogaram? Réges-régen haza kellett volna érned, na csak gyere, futás kezet mosni! Áljj, hadd vegyem le a táskádat! Mi a lecke? Gyorsan gyorsan, van finom meglepetés, a kedvenced...
Csukott szemmel állok még mindig az ajtóban. Egy erős hang térít magamhoz:
-Kit keres? Jól van? Segítsek valamiben?
Kinyitom szemem, egy fiatal férfi néz rám gyanakodva...-Nem, azt hiszem rossz címre jöttem, bocsánat.
Sietve fordulok meg, utánam kiált, de nem értem szavait. Le a lépcsőn, a fordulóban megbotlok, elesem, nem baj, csak gyorsan el innen. Ki a kapun, egy autó száguld el hangosan dudál, be a tömegbe, körbe-körbe, amerre a legtöbben haladnak, bolyongani...egyedül...
4962
Tasnadirita - 2017. szeptember 30. 12:22:41

Kedves Viola! Örülök, hogy tetszett, köszönöm, szeretettel: RitaSmile
Sok szeretettel gratulálok Szerzői estedhez!Rose

277
farkas viola - 2017. szeptember 30. 10:25:10

Kedves Rita!
Nagyon tetszett az írásod, rejtélyes, lenyűgöző.
Szeretettel gratulálok: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.