Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

2019.07.22. 20:02
Kedves Józsi. Megkaptam a H.Magazin számát. Köszönöm, hogy helyet kapott benne a versem.

2019.07.22. 19:44
Köszönöm a névnapi jókívánságokat, Szeretettel, Magdi

2019.07.22. 19:34
Indulnak ŐSZI vers és prózaíró kurzusaink! MÁR lehet jelentkezni. Ne maradjatok le róla. Minden kurzuson csak 10-10 főt tudunk fogadni!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Habos László: EGY SMASSZER IS EMBER (2017. október)
A felkelő nap fénye felébresztette a szomszéd ház baromfiudvarának lakóit. A kakas többször hangosan kukorékolt, és szárnyát csapkodva körbefutott a fakerítés mellett. A szolgálati lakás egyetlen, az udvarra nyíló ablakán a hanyagul elhúzott függöny mellet behatolt a napfény. Akadálytalanul futott végig a fehérre meszelt üres falakon, majd megcsillant a műbútor szekrény ajtaján. A szekrény a hetvenes évek szocreál bútoripar kislakásokba gyártott sorozattermékének egyik elhasznált darabja volt. A szekrény mellett egy felújításra váró éjjeliszekrény állt. A kis szekrényen egy narancsszínű ébresztőóra ketyegett halkan. A karóra, mely hajnaltájt versenyt futott a színes ébresztőórával, hangtalanul járt, meglapulva, a mintás pokróc alatt ottfelejtődve az alvó ember karján. A férfiú halkan szuszogott az oldalán leltári számokkal megjelölt ágyon. A szoba közepén egy jellegtelen csillár alatt fakó terítővel fedett asztal mellett álló fekete színű műanyag szemetes edényben levő tárgyakon csillant meg a bekukucskált napfény. A fénylő tárgyak egy tisztára tunkolt olajos szardíniás konzervdoboz, és egy kiürült vodkásüveg volt. Az ággyal szemközti fal előtt egy kis asztalon a junost televízió képernyőjén visszacsillogott az asztal, és a foltokban lekopott lakkrétegű faszék, melynek karfáján nyugodtan pihent a hanyagul odaejtett főtörzsőrmesteri egyenruha. A kakas megint kukorékolt. A fegyőr megfordult alvás közben, valamit még álmodott, majd az ébresztőóra hangos csörgésére, résnyire nyitotta álmos szemét. Lassú mozdulatokkal ült fel. Kinyújtott kezével lenyomta a hangosan csörgő vekkert, és megszokott mozdulattal keresgélte karóráját az éjjeliszekrényen. Eltelt néhány másodperc, mikorra sikerült felülnie. Nagyot nyújtózott, majd az ablakra pillantott, s felállt. Észrevette karján felejtett óráját, de nem pillantott a mutatókra. Visszahuppant ágyára, fejét tenyerébe süllyesztette, s visszaidézte az előző nap eseményeit. Hajnalban a szakácsnőnél ébredt, a „lepcses szájú”-nak csúfolt Rozálnál. Akkor sietve öltötte magára egyenruháját, hogy el ne késsen a hajnali szolgálatból. Különös mosoly kúszott szájára, miközben megpróbált nyelni egyet, de száraz szájában nem képződött nyál. A szakácsnőt látta ismét maga előtt, aki nem szólt hozzá, kapkodva kereste fehérneműit, bezzeg az előző este be nem állt a szája. Tovább mosolygott, s közben elhatározta, hogy a reggeli étkezése után bemegy a városba, és vásárol az asszonynak egy üveg illatos parfümöt. Megdörzsölte szemét, felállt a szekrényéhez lépett, s kivett a cigarettásdobozból egy szálat, majd az ablakhoz érve rágyújtott. Miután kifújta a füstöt, s az ablaküvegre pillantott a visszaverődött fényben egy elmosódó arcképet vélt fölfedezni. Megrázta fejét, s a délután a kantinban lejátszódott képsorokat látta lelki szemei előtt. A hadnagy „véletlenül” elkottyintott félmondata után, melyből egyértelművé vált a spontán összeverődött társaságnak, hogy az áprilisi ünnep miatt vastagabb lesz a boríték gyorsan lecsúszott a féldeci pálinka. A fiatal hadnagy közelgő névnapja végett egy másik, a félnótás Csikkes bekiabálására, hogy: „Éljen az egyenruha!”, még egy stampedli barackpálinka mindannyiuk torkán. Elnyomta a csikket, és a nyitva maradt szekrényhez lépett. Kék farmernadrágot és egy még felbontatlan, celofánba csomagolt kockásmintás inget vett elő. Újra felvillant a szeme előtt egy elmosódó arckép, melyen egy szemüveges elítéltet látott. Letépte a celofáncsomagolást, és a szemetesbe dobta, éppen az üres vodkásüveg mellé. Az üvegről az este jutott eszébe. Egyedül iszogatott, s talán másodszor életében, elszégyellte magát. Újra maga előtt látta a főhadnagyot, és hallotta a neki mondott parancsot. Dühös lett a hadnagyra, és önmagára is. Ismét a parancsot hallotta magában, amit rövid habozás után szótlanul teljesített. Nem akarta, de látta magát, amint egy kést és egy jehovista folyóiratot, amit a hadnagy adott kezébe, elrejtette a szemüveges katolikus katszolgos elítélt szekrényébe. Látta magát, ahogy szótlanul asszisztált az ártatlan fiatalember fogdába zárásánál is. Időközben felöltözött, és nagy lendülettel elhagyta szolgálati szobáját. A kertkapuhoz érve találkozott az éppen hozzá igyekvő kollégájával, aki meghökkentve nézett reá.
– Hová ily sietősen komám, és miért vagy te egyenruhában? – kérdezte a tömzsi, kopasz, civil ruhát viselt törzszászlós. A tekintetek találkoztak, amint a kiskaput maga mögött hanyagul becsapta a főtörzsőrmester, s a járda betonjába gyökerezett lábú társa mellett elhaladt.
– Mitől véd ez meg? – kérdezte a meghökkent tiszthelyettest, miközben ziháló mellkasán öklébe szorította zubbonyát.
– Miről hadoválsz? – tette fel az újabb kérdést a kertkapu előtt visszafordult kollégája.
– A tűzoltót, azt megvédi, meg a szippantóst is a szartól. Azokat megvédi, de engem tegnap bemocskolt ez a ruha – mondta ingerült hangon.
– Mi bajod van, az egyenruháddal? – kérdezte a kopasz.
– Hagyjál, megyek…
– Hova? – vágta közbe a törzsőrmester, de a választ már csak az aszfaltút közepéről hallotta a börtönkerítés felé igyekvő főtörzsőrmester szájából: – A fogdához, meglátogatom az ártatlanul meghurcolt katszolgos elítéltet.

5396
Kitti - 2017. október 31. 21:28:58

Hupsz! Mintha igaz lenne...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.