Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: M. Lucy vagyok...
Épp eljött onnan...iszonyodva, lesújtva, undorral. Egy apa hogyan tehet így? Ez járt szomorú gondolataiban, de sietnie kellett, a kisfiú már várta, közel lakott, mindössze három utcányit gyalogolt. A csípős téli levegő most jót tett, felfrissítette arcát, gyorsan meg is érkezett.
A kapucsengőt megnyomta, a gyermek kis vékony hangja melengette szívét:
-Igen, ki az?
-Én vagyok Ben, légy szíves engedj be!
-Nyitom...
Az ajtó berregésére megnyomta, nehezen kinyitotta, gyulladt ujjai fájtak, felszisszent, a kisfiú rohant hozzá, megint csak meztelen lábakkal és papucs nélkül...
Siettek fel az elsőre. Ajtón belül voltak már, a két cica barátságosan fogadta, jó melegben kicsit fellélegzett.
A gyerek visszafeküdt olvasni a német leckét, ő kihasználva, hogy épp nincs semmi teendője, bezárkózott a fürdőbe, s felhívta az ügyvédet. Elsőre nem vette fel, makacsan próbálta újra, úgy érezte, itt a vég, ha most azonnal nem kér segítséget.
-Hallo?
-Jó napot, ügyvéd úr, M. Lucy vagyok, bajban vagyok, kérem segítsen!
-Engem ne hivogasson, nem vagyok telefonközpont! Jöjjön személyesen!
-Kérem, nekem ez fontos, nagyon kérem, hallgasson meg, az történt...
-Nem érti, most nem érek rá!
-Bajban vagyok...az...apám...kikezdett velem...kérem...
-Micsoda? Tudja, hogy ez hamis tanúzás? Felkeresem az apját, és őt fogom erről kérdezni, az nem lesz jó magának!
Ezzel az ügyvéd letette a telefont. Döbbenten állt a wc kagylónak támasztott lábakkal, a fűtőtestbe kapaszkodva, a mobilt remegő kezében tartotta, ekkor már sírt. Majd megijedt, tágult szemmel nézte a szűk fürdőszoba bútorait, a fogason a törölközőket, a kádban a piros lavórt, mintha azoktól várna választ, ilyen hogyan történhet meg vele...
Gyorsan összeszedte magát. A fiú várja már, ki kell kérdeznie a németet, a matekot meg kell írniuk, s még főzni is kell, este színházba mennek...
Kicsit később már a kanapén pihenve Ben jóllakottan játszott Mirkóval és Cecillel, a hat hónapos cicákkal. Elgondolkodva nézte őket, nem volt kedve az esti ptogramhoz, de az anya ezt kérte, tehát este János Vitézt fognak nézni.
Este, 11. sor, 4. és 5. ülés, szorongás, rettegés, még a bársony szék is irritáló, kellemetlen, s az a tömeg, az elmélázó nyugalom, szinte felrobbant, az előadás zaja elterelte súlyosan nyomasztó gondolatait, tetszett neki mindaz, amit látott, a gyerekre nagyon figyelt, óvta, vitt nápolyit, vizet, csokit. Ben sem volt jól, tünetei a zajtól előjöttek, látta merev testén, arcán a feszültséget, még hátra sem dőlt, két kézzel a karfát szorította.
-Jól vagy Ben?
Megrázta kis fejét, nézte a színpadot még merevebb tekintettel. Amikor hirtelen lövés dörrent, bár ez része volt a színdarabnak, Ben ijedtében rángatózott, majd újra lemerevedett. Átkarolta, hátát és fejét simogatta, aprókat ütögetve próbálta a gyermek rosszullétét enyhíteni. A darab végére Ben megnyugodott, ruhatár, kabátok fel, indulás haza, jól benne jártak az estében, nehezen jött rá, hol a buszmegálló, a fiúnak nem tett jót ez sem.
Kedvetlenül hallgatagon ültek a zötyögö, rángató buszban, megszólalt a mobilja. Anya telefonált:
-Lucy, szia, vége van? Gyertek a 6-oshoz, ott várlak, aztán mehetsz haza, holnap reggel 7-re tudsz jönni?
-Igen.
Egykedvűen átszálltak a villamosra, félhomály, nehéz szag, szinte csak ketten voltak, megérkeztek, leszálltak. Anya kicsit távolabb várt már, meleg mosollyal jött feléjük. Váratlanul a gyerek elkezdett kapálózni, kiabálni, majd remegni, dünnyögött és rángatózott. Anyja jól tudta, rohama van. Átkarolta, így álltak egy kis ideig, Ben megnxugodva elköszöt, az anya ismét a másnap reggel 7-ről kérdezte, s elmentek haza.
Ott állt a megállóban, este 11, testét átjárta a hideg, fájó éles nyilalás, lelkében igen kellemetlen érzés, elhagyatottnak érezte magát. A boldogság oly messze járt, elfogyott reményekkel, keserűen várta a 6-ost. Értelmetlen élete szétesett aznap. A hideg marta csontjait, arcát, mélységes undorérzés kínozta, de tudta, másnap újra itt, hisz feladatait tennie kell, nem lazíthat, nem pihenhet.
Otthon levetkőzött, hálóruhát vett, körülnézett, kissé jobb közérzettel bújt ágyba, fáradtsága miatt gyorsan elaludt, és egy sokkal szebb életről álmodott...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.