Bige Szabolcs Csaba: Halljátok hegyek 8, (utolsó rész)
Andorással legutóbb akkor találkoztunk, mikor éppen a városba készült szakmát tanulni. Azóta eltelt jó pár év, s kemény, mokány fiatalember lett belőle. Most ott látjuk a templom lépcsőjén üldögélni egy toprongyos alak társaságában. Régi ismerősünk őkelme is. Nem más, mint Gerő. Lerongyolódott kopott alak, de nem csak a gúnyájára nézvést, hanem az egész, ahogy van. A szemei zavarosak, véreresek, az arca borostás, lerí róla a nyomurúság, az elhanyagoltság.
- Mi van magával, Gerő bátyám?
- Mi, mi... Mi bajod velem?
- Ett ma valamit?
- Eridj dógodra! Hagyj békén!
Andorás azonban nem hagyta, s addig uzsukálta, míg emberünk kötélnek állt.
- Itt van a közelben egy büfé, Ábris üzemelteti, egy falumbeli.
- Ábris? Nekem is falumbeli! - kiáltott fel meglepetten Gerő.
- Tudom!
- De nagy bölcs vagy! Tudsz mindent?
- Annyi igen, amennyit kell!
Közben odaértek a büféhez. Andorás két adag berbécstokányt rendelt kovászos uborkával.
- Itt éppen úgy főznek, mint otthon, majd meglátja Gerő bátyám!
- Inkább hozzál egy kupica erőset!
- Azt nem! - válaszolta a fiatalember keményen - Tudja, nekem is van annyi gondom, bajom, bánatom, hogy néha alig bírom elviselni, de még sem iszom. Nem hiszek a mondókában, melyik így szól: Mit tesz a székely, ha örvend? Pálinkát iszik. S mit tesz, ha bánata van?
- Pálinkát iszik! - vágta rá Gerő.
- Na, lássa, ez az, amiben nem hiszek!
- De hát, milyen bajod lehet neked?
- Nem áll velem szóba egy fehérnép sem!
- Azt ne is bánd!
Ameddig így dobálták a szót, meghozta Ábris a tokányt, s jó étvágyat kívánva, kérdezte mit hozhat még.
- Két fröccsöt! - mondta Andorás, s Gerő szemei felcsillantak.
- Málnafröccsöt! - pontosította a rendelést a fiatalember, társa nagy bánatára.
- Ez aljas kitolás! - háborgott amaz.
- Amit most mondani akarok, azt teljes józanul kell meghallgatnia. Hogy fogja fel jól minden szavamot!
- Mondd hát, hallgatlak!
- Menjünk ki a parkba, s ott elé adom, amit mondani akarok.
Találtak is egy árnyas padot, ahová letelepedve Andorás elmondta, mekkora sok bajt, lelki és egyéb nyomorúságot okozott neki, édesanyjának és édesapjának Gerő.
- Nagy háborúságot okozott kend nekünk a családban.
- Ki vagy te, hogy ilyenekkel állsz elő?
- Andorás, Barta Andorás fia.
- Az-é?
- Lássa, itt élek most a városban. El kellett jőnöm a faluból. Szakmát tanultam, most saját vasas műhelyem van. Három segéddel dolgozom. Készítünk mindent, ami vasból van, patkószegtől a kerti törpéig. De főként vaskapukat, díszes kovácsoltvas kapukat, cifra, kanyargós mintával.
- Szép!
- Most szükség lenne egy éjjeliőrre.
- Kutyád nincsen?
- Van, van. Egy kuvasz. A bács fia, Juon adta, aki nem akart tovább pásztorkodni, ott hagyta az apját, s az esztenát. Most itt eszi fene a városban, beállott egy építkezéshez maltert kavarni. Otthonról hozta a kutyát. Becsületes pénzt fizettem érte, egy heti napszám árát.
- S nekem ezzel mi dolgom?
- Mondom! Ember is kell a kutya mellé. Gerő bátyámra gondoltam. Van a műhely mellett egy fűthető helyiség, ott meghúzhatja magát. Éjjeli őr lesz, s ezenfelüli tisztje az udvar tisztántartása, miután befejeztük a munkát. Szóval kap szállást, rendes gúnyát, és ebédet. Azt Ábrtistól kell elhoznia mindünk számára délben egy órakor, kantáros fazékban.
- És ha nem fogadom el?
- Ez az egyetlen esélye. Tőlem mehet a híd alá, s koldulhat a templom előtt, ha hagyja a többi koldus! Ha elfogadja, ember lehet még magából, de nincs többé egy korty ital sem!
- Mégis mit gondolsz, mi vagyok én? Bornemissza János?
Andorás felállt a padról, és vissza se nézve csak ennyit szólt:
- Majd viszek a sírjára virágot!
Gerő nem válaszolt. Segélykérően nézett szét a parkban, hátha valaki bár egy fikarcnyi részvétet mutatna iránta. De mindenki önzően saját magával elfoglalva jött-ment, beszélgetett, kutyát sétáltatott, gyerekre figyelt, vagy csak egyszerűen üldögélt örvendve a friss levegőnek.
- Várj! - ugrott hirtelen talpra, s szaporázott a fiatalember után, aki már jócskán elhaladt.
- Nos? - állt meg Andorás.
- Legyen! Csak mondd meg, mi ez az egész? Hisz' minden utcasarkon találni három éjjeliőrnek valót is.
- Azért teszem, hogy magát büntessem - nap, mint nap lásson, és tudja, hogy tőlem függ az élete, ne hagyja a lelkiismerete egy percig sem nyugodni. Ez az egyik.
- A másik?
- Hogy vezekeljek! Hogy lássam magát nap, mint nap, tudva mit követett el a családom ellen. Hogy vezekeljek, mert magam sem tudok apámnak megbocsátani...
2720
bigeszab - 2017. november 08. 19:39:37

Kedves Kitti!
Valóban kicsit - vagy nem is olyan kicsit - kilóg ez a rész. Legelőször a 7-ik volt az utolsó, azzal, hogy Andorás elmegy a városba:
- De hát apád a jövő hónapban jön haza, s te nem leszel itthon?
- ’Sze éppen azért megyek!
Aztán mégis megírtam ezt a fejezetet. Túl sok maradt volna lezáratlanul.
Nagyon köszönöm a véleményedet!
Üdv: Szabolcs

5396
Kitti - 2017. november 08. 10:21:30

Jaj, Szabolcs! Csalódást okozott a vége. Sad Hiteltelennek, életszerűtlennek találom ahhoz képest, ahogy az előzmények íródtak. Nem tetszett. És nagyon zavar, hogy így van....
Élveztem a stílust azonban és szépen festetted, jellemezted a szereplőket. Néhány momentum remekül sikerült, pl. bemutatása a játékszekérnek. Kár volt aztán nem felvenni ezt a szálat újra. A fiúk barátsága is kellemes élményt adott.
Viszont én még dolgoznék vele, rajta...
Élvezettel olvastam.Rose
kit

2720
bigeszab - 2017. november 05. 21:06:26

Kedves Rita!
Örülök a kedves szavaidnak Egyetértek minden megállapításoddal.
Van egy új hírportál, a pozitivnap.hu, ami CSAK a pozitív híreket közli, ellentétben a legtöbb hírportállal. Ezt szoktam nézegetni, ha már nagyon elegem van a horrorból Az oldalnak nem az a célja, hogy elfedje a “gonosz, csúnya” valóságot, hanem az, hogy megváltoztassa a hírről kialakult fogalmunkat, mely csak rossz információ lehet. A jó hírnek értéke van, és a pozitív környezetben sikeresebb lehet az ember!...
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. november 03. 19:09:43

Kedves Rita!
Sok az igazságtalanság a világban, körülöttünk közel és távol. Nézem a képernyőn közvetített műsorokat és elborzadok - csak az az érdekes, csak az a hír, ha valaki bajba jut, becsapják, megyszégyenítik, megölik.
Köszönöm, hogy olvastad a novellámat és hozáértően szóltál hozzá!
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. november 03. 16:12:51

Kedves Babu!
Andorást bántja ugyan a lelkiismeret, hogy nem képes az apjának megbocsátani, de nem tud ellene tenni. Ezért akar vezekelni.
Köszönöm, hogy végig követted a történetet!
Szeretettel. Szabolcs Rose

5548
babumargareta - 2017. november 02. 21:27:02

Kedves Szabolcs.
Jó ütés volt ez a befejező rész. Nem gondoltam volna,
hogy Andorás soha nem tudja megbocsájtani apja tettét.
De jól kitaláltad a megoldást.
Gratulálok szeretettel....Babu
Érdeklődés olvastam!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.