Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Bossányi Kálmán: Zárt osztály 17. fejezet
Hazaérve, láttam, hogy minden rendbe volt. Egyik papagájom, egy elég idős Nimfa, sajnos lent volt a pihenő rúd alatt. Ő, már tízen nyolcéves volt. Felszállt a többiek közé. Emlékére egy pici agyagból készítettem egy dombocskát csináltam, és ráírtam a nevét. "Böbe"
Vannak időnként veszteségeim, ők, is élnek, és a más Világra költöznek. Senki se maradandó.
Csörgött a telefonom, megnéztem, hívás a Dokitól jött. Nem szeretnék most beszélni vele, mert az elmúlt évek jártak az eszembe, mikor még Böbe kicsi volt, és tenyérből etettem, és tényleg...
Telcsim tovább csörgött, így felvettem.
- Szép jó estét, Doki! miért hívott?
- Viszont kívánok Neked is, be kell, hogy jöjj az intézetbe, mert valami történt, amit Neked szeretnék elmesélni először. Nagy esemény az Életünkben, mármint az Intézetében.
- Persze, megyek, de most jöttem haza a Kórházból, akol a Kedvesemet ápolják, és picit pihenek, regenerálódók, és megyek. Jó, így?
- persze, köszönöm szépen, kedves vagy.
- Szia!
- Szia! - elköszöntem, és azon törtem a fejemet, hogy mi lehet az a nagy esemény, amit a Doki említett. Nem jöttem rá, mert semmi nem jutott az eszembe, s tettem fel magamnak a kérdéseket.
1: Hófehérke? - az nem lehet, mert az rám tartózik
2: Énekkar, a Nekünk szól Dalárda? - tán, de már szerepeltünk
3: Timár, a nyomon követővel?
4: Picasso? - Festményeivel? Tán, kiállítást szerveznek?
Semmi nem jutott eszembe, elfáradtam, lefeküdtem.

Másnap, úgy kilenc óra körül kelhettem, felhívtam azt a Kórházat, ahol Kedvesemet ápolják, érdeklődtem, hogy léte után. Tájékoztattak, hogy két hét és kiengedik. Haza jöhet. Boldog voltam.

Nagyot kiáltottam a levegőbe. Wonderful, Wonderfull, (csodálatos), ismételtem meg. Örültem, hogy meggyógyul. Reméltem, hogy nem fog elmenni tőlem, és megbocsájt a tettemért.

Bementem az Intézetbe, mert kíváncsi voltam, arra a nagy eseményre.
Doki, azonnal elém jött, mikor megtudta, hogy átléptem az Intézmény kapuját.
Mosolygós arccal, szélesre tárt karokkal, fogadott. Átölelt, megveregette a vállamat. Bevallom, hogy kissé meglepődtem, mert erről az oldaláról még nem ismertem, hogy így tud örülni egy embernek.

- Mi történt, hogy ennyire örülsz?
- Gyere, és megmutatom Neked.
- De, valamit mondjál, hogy mit, mert el nem tudom képzelni.
Átfogta a vállam, és addig nem engedte el, míg az Irodájához értünk. Beléptünk, de nem láttam semmi változást.
- Itt van az, amit mutatsz nekem?
- Nézd meg!
- Mit, nem látok semmit, tán vak vagyok?
- Nem, Barátom, nem menj az íróasztalomhoz, és ülj le!
Követtem az utasítását, de ekkor se láttam semmit. Csak egy számítógépet, de ez már volt. Mi, ebe a furcsaság, hogy van egy Intézmény Vezető Doktorának számítógépe. Manapság már természetes.
Jött, és bekapcsolta.
Megtapsoltam, gratulálok, ügyes vagy. Jé, van internet!

- Ez nagyszerű dolog, így a Világ könnyebben elérhető.
- Igen. - felelte a Doki

Pár másodperc múlva, Doki oda megy, az ablakhoz, kitárja, és kiabál a kapunál lévő Személyzetisnek.

- Julikám, nyissa ki a kaput!
- Miért?
- Mert jön az Internet!
- Mi, van, milyen Internet?
- Hát a széles sávú, hogy beférjen a kapun, ezért kell kinyitni.
- Értem, de nem tehetem, mert várok.
- Mit vár?
- Budát.
- Jön. Nem tudom, de várom.
- Nem kell várni, hisz Budán vagyunk.
- Akkor jó, nem várom, majd átmegyek Pestre, és ott várom.

- Doki! Doki! mit, csinál, miért teszi magát bolonddá? - kiabáltam vele.

Kérésemre eljött az ablakból, leült a foteljába, elővett egy jó nagy pipát, meggyújtotta, és pöfékelt. A kellemes Pipafüst, csakúgy terjedt a szobába.
Közben, tovább nézegettem a Számítógépet, hogy mit tudnék segíteni, ennek a szerencsétlen, bolond Intézményvezetőnek.
Időnként rám néz, kacsint egyet, és tovább pöfékel. Elég volt már belőle, és úgy gondoltam, hogy itt hagyom a kellemes illatú füstben.

- Megyek, majd jelentkezem, és akkor folyatjuk tovább.
- Rendben, úgy legyen. Viszont látásra.
- Viszlát, Doki.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.