Bogárné Sárközi Ilona: Hétfőtől jó leszek!
Elalvás előtt gyakran eszembe jut ez a három szó. Nem kell emlékeim között kutatni. Villámcsapásként, hirtelen türemkednek elő valahonnan a lelkem legmélyebb bugyrából. Már csak ritkán fojtogat a sírás, inkább végtelen szomorúsággal tölt el, hogy ezt a bűvös három szót nekem kellett kimondanom. Mit is követhettem el alig ötévesen, milyen Isten csapása lehettem, hogy a pofonoktól menekülve szent ígéretet tegyek anyámnak: Hétfőtől jó leszek!

Óvodába nem jártam, így kis elsősként nagyon nehéz volt beilleszkednem. A számok birodalma nem varázsolt el, annál inkább hatalmába kerített az olvasás öröme. Mindenkitől távol, a szoba valamelyik rejtett zugában összekuporodva faltam a mesés sorokat, amíg a többi házbeli gyerek kint az udvaron önfeledten játszott.Magány lett a barátom, s a könyvek!

Beköszöntött a nyár, de a Nap sugarai sem tudták felmelegíteni összetört gyermekszívemet. Anyám éppen az aktuális barátnőjével a piacról jött haza. Akkoriban olcsó volt a gyümölcs, szinte fillérekét árulták, így a legszegényebb ember is hozzá juthatott. A piros, érett almák mosolyogtak rám a szatyorból. A legszebbért nyúltam, a számhoz emeltem, és édes mámorban úszva beleharaptam.
Anyám dühösen indult felém.
- Honnan vetted ezt az almát?! - szikrát szórtak a szemei, hogyan is érthettem volna legújabb bűnöm okát.
- Háát.. ebből a szatyorból, bocsánat!
- Az nem a miénk, hanem Andreáé, én még ki se pakoltam a mi cuccunkat, te átkozott kölyök!Hogy merészelsz az engedélyem nélkül bármihez is hozzányúlni?!
A következményeket nem volt nehéz kitalálnom. Magam elé tartottam a két kezemet, hogy a pofon-zápor kevésbé érjen el, de addigra már letaszított a kőre, s ott rugdosott.
- Jó leszek.... jó leszek! Anya! Hétfőtől jó leszek! - ennyit tudtam csak kinyögni.
Feltápászkodtam, s akkor már tudtam, megértettem, hogy ha felnőtt leszek, én sugározni fogom az emberek felé a szeretetet, mert másképp nem tudok létezni.
Azt mondják, amibe nem halsz bele, az megerősít. Én ezerszer meghaltam már...

Budapest, 2017. november 16.
5752
Adam J Adams - 2017. november 16. 19:40:08

Heart Kedves Ilona, nem hittem, hogy mintegy 23 sorral ennyit lehet mondani. De lehet. Nem is lehetett volna szomorúbb, bár bevallom, nem éltem át, és nem tudom milyen. De egyet tudok. Én soha nem csinálnám így. És csak szívből remélem, hogy sokan vannak, akik még hisznek a feltétel nélküli, megbocsájtó szeretetben, és a szeretetre és elfogadásra épülő gyereknevelésben. Köszönöm! Üdv: White Dog (16)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.