Balázsi Pál Etel: Ünnepi fények: Első történet (2017. december)
Közelednek a téli ünnepek. Városok versenyeznek, kik díszítik fel ötletesebben, szebben, fényesebben tereiket, parkjaikat. Próbálják a nagy nyugati városok hangulatát megteremteni,
a csillogó-villogó fények mellé buli hangulatot teremteni. Furcsán érzem magam az ilyen környezetben. Juhász Gyula egyik karácsonyi versében írta: ..."Az angyalok nem énekelnek,/ S üvöltenek, vad emberek" Önkéntelenül is belém nyíllal - vajon ez az igazi karácsony?
Az évek múlásával mind több fiatalkori emlék jut eszembe a karácsonyi ünnepekről.
Történetem még a múltszázad hatvanas éveiben zajlott, Karácsony hetében.
Vásárhelyen kötelező továbbképző tanfolyamon vettem részt. December 24-e délután zárult a tanfolyam. Szürke hófelhők tornyosultak az égen, éles szél kereste, hol juthat kabátom alá, vörösre csípte arcom, szemembe könnyeket csalt. Sétáltam a félhomályban, nézegettem a kirakatokat, kis ajándékokat kerestem testvéreimnek. Az ünnepi hangulatot csak a csomagokkal megpakolt siető emberek látványa, no meg a konyhákból kiszabadult finom illatok, adták, melyek megízesítették a levegőt, s növelték éhségérzetemet.
Az egyik kirakat mellett elmenve, valami arra késztetett, hogy visszanézzek. Igen, és megláttam azt a kis dobozkát, amiben a régen vágyott töltött toll feküdt. Szívem gyorsabban vert, s mielőtt beléptem az üzletbe egy párszor mély lélegzetet vettem. Attól tartottam, olyan drága lesz, amit nem engedhetek meg magamnak.
Beléptem a helyiségbe, ahol egy pár vásárló nézelődött a könyvek között. Lassan, nagyon lassan a pult felé mentem. Az elárusítónő mosolyogva, készségesen érdeklődött, hogy mit szeretnék vásárolni. Megnyugodtam és a kirakatban lévő töltött tollra, mutattam. Ezt szeretném megnézni. Egy ugyanolyan tollat vett ki az egyik fiókból és ellőmbe téve kiemelte a dobozból. Ez egy női méretű, jó fogású, aranyhegyű töltött toll. Felém, nyújtotta. Kissé félénken vettem el a világosszürke tollat. Lehúztam a kupakját s rám csillant az aranysárga hegye a tollnak. Elmosolyodtam. Forgattam a kezemben, nem tudtam betelni látványával.
- Kéri? - kérdezett rám a hölgy. Feleszméltem. Mennyibe kerül? - érdeklődtem. - Csak egy százas és adunk melléje tintát is.
Gyors számítást végeztem, hogy van-e annyi pénz nálam, hogy a testvéreimnek is megvásárolhassam az ajándékot és a hazamenő jegy ára is, kijöjjön.
Boldogan válaszoltam igennel. A könyvek között olcsón, jó minőségű és tartalmú könyvekre is jutott a pénzemből. Becsomagolták. Örömmel léptem ki az utcára, hiszen az első ajándék, amit saját pénzemből magamnak vásároltam.
Közben besötétedett. Csak a házakból, az üzletekből kiszűrődő fények, az utcai lámpák világítottak, puha, fehér hópelyhek, szállingóztak, melyek lassan, betakarták a háztetőket, az utakat, s feldíszítették a park fenyőfáit.
A főtéri templomok harangjainak hívószava betöltötte a teret. Bementem én is.
Messze voltam családomtól, egyedül éreztem magam, és mégsem. Akkor és ott újra átéltem az ünnep igazi mivoltát, a szeretet áradását, a Jézuska születésének jelentőségét és a család összetartó erejét, melyek boldog reménységgel töltöttek el.
Később az állomás felé sietve, kinyíltak a fellegek és a sötét égen ragyogtak a csillagok, mint milliónyi kis égőgyertyák, az ünnep fényei.
Boldognak és szabadnak éreztem magam.

U. i. Az ott vásárolt karácsonyi ajándékot ereklyeként őrzöm, hiszen nagyon sok történetet, verset, levelet írtam meg vele.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.