Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Fleiszig Rózsa: ÜNNEPI FÉNYEK
ÜNNEPI FÉNYEK

Különösen, így december ídusa felé közeledvén, legtöbb embernek : a felékített üzleti kirakatok, az utcák, és terek, valamint a kis házak hivalkodóan villódzó színpompás fényei jelentik az ünneplés lényegét.
Ezek, a "szaladó emberek" akik csak a külsőségekre figyelnek. Nekem, egész más a fontos, és számít.
Ezeknél a szép látványosságoknál, sokkal több hiányzik, hogy ünnep költözzön szívembe, és erős, tiszta,
lánggal égjen, mint egy vezérlő sorslámpa, amely mutatja az élet szürke sűrűjéből kivezető utat.
Kell, a megértés, szeretet, segítőkészség, csak azok fénye melegít igazán, és teszi színesebbé, emelkedetté, feledhetetlen emlékké, akár Karácsonyt, akár a többi ünnepet. Tágabb értelemben, a társadalom - annak egy ütős építő köve, szinte megbonthatatlan egysége - a család, és azok tagjainak összetartása, ami lényeges, és talán legfontosabb az életben.
Mikor már égnek - az eltávozottak emlékére, lelki üdvéért - gyújtott, színes gyertyák, a tetőtől-talpig ünneplőbe öltöztetett sudár fenyőn, az csak egy apró jelzés, jelképe annak, hogy valami készül.
Az igazi fény, ott ég a szülők, a gyermekek, nagyszülők, és közeli rokonok csillogó szemeiben.
Ez az öröm fénye, a semmi mással össze nem hasonlítható, szívünk legmélyéből fakadó boldogság.
Nem az ínycsiklandóan illatozó, pirosra sült pulyka, vagy az anyuka által: édes-omlósra sütött diós, vagy mákos
bejgli varázsa, ami ünneppé teszi a szent estét. Még csak nem is az ötletes díszekben pompázó, gyantaszagú zöld fa, sem az alatta sorakozó ajánékok tömkelege, hanem a békés, szeretetteli együttlét. Az egymásra gondolás, a másikkal való törődés...a gondtalan játék. Ez, gyújt szikrát, és szítja egekig érő lánggá, a pici tüzet is, amely ellátszik puszta földön-égen.
Ilyenkor újjá születnek a már kihaló-félben lévő érzések, és a "néha betartott, máskor nem" fogadalmak. Például: Többször látogatom egyre jobban őszülő, ráncosodó, lassacskán erejüket vesztett, munkába megfáradt szüleimet. A testvéreimmel jobb kapcsolatot ápolok, ha nem is tudunk találkozni - itt, a technika legújabb két vívmánya: az okostelefon, és a Net - azon keresztül érdeklődöm hogylétükről. Más: Nem hanyagolon el, a még élő, de lassan távozni készülő nagyszüleimet sem. Ezeket, elhatározzuk, de általában csak Újév első heteiben működik, él a teória,
aztán szép lassan visszasüllyed a feledés homályába. Pedig, jó velük beszélgetni, öröm látni őket,
hisz felidézik a kedves gyermekkori emlékeket. De, az a örökös rohanás, pénz utáni hajsza, sok laza családi kapcsolatot tönkre vág.
Lassítsunk! Tanuljunk meg fontossági sorrendet felállítani a mindennapi teendők között.
Ne az anyagi javak megszerzésén legyen a hangsúly: Új, még nagyobb, szebben és jobban berendezett ház, modernebb berendezés és bútor, szuperebb járgány, horibilis összegű külföldi utazások, hanem a mindent élhetőbbé tevő, földet sarkaiból is kiforgató szereteten.
Mindezt, egy békés - értelmetlen szenvedéstől, harcoktól, gyűlölködéstől mentes - szabad világban
szeretném átélni!
Akkor lenne ragyogóan fénylő, és csodálatosan szép az emberek élete - az egész földön.
Lehet, hogy ez csak egy álomban valósulhat meg, mint a mesebeli jó manók és tündérek írigyelt világa?
Lehet, de én bízom benne, hogy egyszer még valóra válik!


Fontaines,2017. 12. 09. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
3933
vadvirag47 - 2017. december 16. 08:24:14

Köszönöm minden kedves olvasómnak a hozzászólást. Nagy öleléssel. Rózsa

2952
bruxinelli - 2017. december 12. 15:54:42

Kívánom, hogy óhajod találjon utat az emberek lelkéhez .
Sok szeretettel gratulálok, Zsófi

5396
Kitti - 2017. december 11. 22:18:53

Reményteli írásodat szeretettel olvastam.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.