Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Simon Dávid: Ars poetica
Nem hiszek semmiben.
Nem létezik semmiféle megfejtése a világnak, a dolgok csak vannak, egyszerre bizonytalanok és biztosak. Az élet érthetetlenségének súlya feszít, és tudom, hogy minden állításom ellenkezője is igaz, ahogy az éremnek is két oldala van. Szkeptikus vagyok, minden mögé kérdőjelet teszek és még véletlen sem gondolom, hogy tudnék bármire megoldást.
Mindannyian zuhanunk, esztelen és más ritmusban. Keressük a kapaszkodókat, biztosnak vélt pontokat, meghitt pillanatokat, olyanokat, mint mondjuk a hűvös reggelek teaillata a gangon, a kisnadrágok lengése, visszatérő nyarak mindig végtelennek hitt partjai, aztán az arannyal meghintett ősz, de lehet az esti fröccs, a barátok, az árulások, végül mindig elmúló ócska szerelem, a szakállas Istenkép, a rendszerezhetetlen élet hamis rendszerezése vagy épp teljesen értelmetlen dolgok. Bármi, ami képes az illúzióját kelteni a fönnmaradásnak.
Földetérés minden fájdalom, és nincs megbocsátás. Bosszú nélkül súlytalan a könyörület, és gyengének mutatkozik az, ki tépett sebét könnyen betemeti, mert szeret.
A bűn nem létezik. Ha mégis, jobbá teszi az embert. Se jó, se rossz nincsen abszolút értelemben, egymás nélkül semmit se érnek. Nem kérem bűneim bocsánatát, és nem mardosom magam azzal, hogy Istentől kapott ösztöneimet elnyomjam magamban. Állatok vagyunk, még ha ezt valami kifinomult stílus köntöse mögött tesszük is.
Kétféle élet van. Az egyik a valós, amiből nem lehet kiszakadni: a hétköznap, karrier, küzdelem, az enni akarás, a másik a lelki út: hogy hány réteget vedlesz le magadról, milyen közel jutsz legbelső önmagadhoz, a semmihez. Se a gondolataid, se az érzelmeid nem te vagy, sőt, te nem is vagy, nincs olyan, hogy én, mindez csak kölcsönkapott second hand ruha. A két dimenzió nem párhuzamos, nincsenek szinkronmozgásban, és csupán az egyikben nem lehet elmerülni.
Minden illúzió, nem tulajdonítok semmi jelentőséget létemnek, de csodálom az életet minden küzdelmével, ahogy az idő folyamában helyezzük el az állandó változást, ami mégis visszatér önmaga végső, legegyszerűbb formájába.
Szabad vagyok a lét kötöttségei által, szemlélődöm, kérdezek, sodródom és küzdök.
Nem hiszek semmiben. Vagyis a semmiben hiszek, a semmi pedig a legvégső lényeg, a személyiség nélküli mag, a forrás, talán Isten kézlenyomata bennünk.
5548
babumargareta - 2017. december 17. 17:26:15

Érdekes szemléleted van a vilagról,meg egy nehány dologról.
Nem értek teljesen egyett veled ami a bűnről és az érzelmekről szól .
Nem pont igy van ,ezek szerint amikor ezt a filozófiai sorokat irtad a gondolataid
nem a Tiédek voltak ,a másé ,avagy hogy is van ez ?Sad
Mindenkinek saját gondolatai vannak ,amiket átérez ,de filozófálni már kevesebben tudnak.
Tisztelettel....BabuSmile

2952
bruxinelli - 2017. december 12. 15:50:38

Addig volt jó amíg gyermekként érdek nélkül tudtunk hinni egymásnak. Nem kivételeztünk, megbíztunk egymásban. Ez a gyermeki hit tett bennünket lelkileg gazdaggá. Jó volt egymás szemébe nézni mert kölcsönösen éreztük azt, hogy kedveljük egymást. Aztán felnőttünk, elveszítettük a bizalmat, nőttek a személyes gondok, elmaradtak a barátok, és elsivárosodtunk. Most hiányoljuk, de sajnos már bezárult a visszafelé vezető út. Elszakadtunk a barátoktól,hidegen elmegyünk egymás mellett. Aki megpróbál visszatérni , már nem tud, mert nem talál fogadóra, nincs aki viszonozza. Ettől szenved mindenki az elszigetelődéstől.Igen ezzel a személyisége csorbul, de legbelül éreznünk kell
van, lét tovább, csak lépni kell, és megtalálni a hitet embertársainkban,önmagunkban . Isten segít ebben, mert az ő dicsősége is nagyobbodik azáltal, és nem utolsó sorban örömére szolgál, ha gyakoroljuk a szeretetet amit nem hagyunk kialudni. Szeretettel gratulálok, Zsófi.

5396
Kitti - 2017. december 11. 21:49:47

Érdekes eszmefuttatás. Jó volt belemerülni.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.