Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Kitti: Kelj fel Jancsi!
A nyolc éves Éva, artista akart lenni. Álmaiban elképzelte, ahogy száll a kötélbe kapaszkodva és mindenki őt csodálja. Egészen addig, míg el nem érkezett a gyűrűzés versenye az iskolában. Hirtelen azt érezte, minden erő és akarat kevés ahhoz, hogy felkapaszkodjon a magasan lengő gyűrűhintára. Lentről nézte társait, akik fura pózokat voltak képesek felvenni rajta és lábukat beakasztva a fakarikán át, fejjel lefelé lógva vihogtak felé.
- Na, mi van? Próbáld ki! Legalább próbáld ki!
De Évit elöntötte a pánik és kétség, hogy abban a magasságban ő, egyetlen percig is meg tudna maradni.
- Majd ha lehozzátok a földre - felelte és nem érdekelte, hogy akkor azt már talajgyakorlatnak hívják.
El sem tudta képzelni, hogy hídba fordult gerinccel lógjon a karikák végén. Egész nap ez foglakoztatta. Amikor vacsora után, az ágyából bámulta polcára állított játékait- egy plüss-macit, két babát és a mozgatható kicsike bohócot - akkor is folyton erre gondolt. Ahogy nézett, egyszer csak, megmozdult a bohóc és rámosolygott.
- Félsz, Évi? - kérdezte, ahogy közelebb lépett felé.
- Én? Én nem félek.- dacolt Évi és egy cseppet se csodálkozott a bohócon.
- Jó- felelt a játékbohóc, elkomorult arccal - ha én hazudok, majd te is elhiszed!
Évi feszengett.
- Igazad van. Félek. Félek! De akkor mi van?
- Mi? Azt kérdezed, mi van?- ugrált mókás szökelléssel az ágya mellé a bohóc - Na, ide figyelj! Nézd, az ablakodra vetítek neked egy filmet valakiről.
Ahogy Évi odakapta a fejét, már pergett is a színes film.
Egy vak kisfiút látott, akit Jancsinak neveztek, talán nyolc éves lehetett. Két testvére idősebbnek tűnt, mint ő.
Jancsi naphosszat a keljfeljancsi babájával játszott - mesélte a bohóc. Ahányszor ellökte, annyiszor állt talpra, hogy újra csilingelésre és talpra-szökkenésre bírja János. Mosolyogva lökdöste a keljfeljancsit, soha, egyetlen percre se hagyta magára a játékot. Mivel nem látott, a csörömpölő, mindig talpra ugró figura fontos volt neki, hangja megnyugtatta, mert ismerte már kicsi kora óta, mint szülei és testvérei hangját.
Többször előfordult, hogy Jancsi édesanyja kiküldte a testvéreket játszani a mezőre.
- Vigyétek Jancsit is, ne üljön egész nap itt bent a házban! Kell a mozgás neki is! - biztatta a gyerekeit. Ám egyszer utánuk ment és látta, hogy Jancsi soha nem találja a labdát, amit neki dobnak a testvérei.
Jánoska csak fogta a keljfeljancsiját és botorkált fivérei után. Azok szaladtak, hangjuk egyre messzebbről hallatszott, hát szaladt ő is. De folyton elesett. Bátyai nem várták be, csak kiáltoztak neki.
- Kelj fel Jancsi! Kelj fel! Jancsi!
Éva nézte a pergő filmet, hallgatta a bohócot és felkiáltott!
- Szegény Jancsi! Hiszen ő nem lát!
- Persze - szólt a bohóc - de hallani kiválóan hall. Meg aztán, őt nem olyan fából faragták, hogy visszarettenjen egy kis eséstől. Kicsi kora óta megtanulta már, hogy a szeme helyett a fülét használja. De látod, újra és újra próbál szaladni. Nem adja fel. De figyelj csak! Most odaviszlek.
Évi egy pillanat alatt ott volt Jancsi mellett. Szeretettel nézett rá.
- Hozzád jöttem, Éva vagyok - fogta meg a kezét.
Jancsi édesanyja a keljfeljancsi babát burkolta szivacsba, majd egy birkabőrbe tette, és labdát varrt belőle.
- Nagyfiúnak ez jobb játék lesz! Igaz, pattogni nem fog, de talán tudtok majd együtt focizni Jancsival - adta át fiainak a labdát.
- Hozzatok három kendőt, vaklabdázzunk! Én is játszok veletek - fordult az egyik fiú felé Évi. Bekötött szemmel gurították egymásnak a labdát, amiben a keljfeljancsi kolompolt. Jancsi mindig elkapta, Évi és a két fiú nevetve hadonászott a bőr után. Aztán rúgni kezdték, sokat elesve és nevetve, hogy Jancsi mindig megtalálta, merre gurult el a labdája és mikor Évihez került, János odament a kislányhoz és átölelte.
- Köszönöm, Évi! Végre tudok játszani! Akár bajnokságra is elmehetek vaklabdázni!
Éva hirtelen ült fel az ágyában. Reggel volt, a bohóc a polcon ült, a macival és babákkal együtt. Micsoda álom volt! Ablakot nyitott és nézett a bohócra, aminek fejét kissé előrebillentette a huzat.
Az iskolában elsőként ugrott fel a gyűrűhintára.-Keljfeljancsi - gondolta előtte és bátran beakasztotta lábait a karikákba. Felemelő érzés volt, mint az álmaiban. Nem a versenyért, hanem magamért fogom megcsinálni! - határozta el - Mert képes vagyok rá én is, mint bárki más!
A verseny napján magával vitte a bohócot is.
- Vaklabda - mondta neki, mikor a győztesnek járó oklevelet megkapta. Tisztán látta, hogy a tenyerében ülő bohóc szája nevetésre húzódik.
A vakok teremfoci versenyén, egy másik iskolában, kisfiú lett a bajnok, János. Ő csak annyit gondolt boldogan, széles mosollyal a száján, mikor gratuláltak neki, hogy keljfeljancsi.
5396
Kitti - 2019. december 26. 12:31:13

Örülök, hogy itt is voltál Ági! Köszönöm neked a megtisztelő figyelmet! Rose

6578
nagyagnes - 2019. december 25. 20:22:13

Keljfeljancsi baba bája komédiás-vidámmá teszik a történetet.

5396
Kitti - 2017. december 17. 21:53:41

Köszönöm szépen Babu, hogy olvastál! Szavaid kedvességét is köszönöm!Rose

5548
babumargareta - 2017. december 17. 17:14:24

Kedves történetedet szeretettel olvastam Kitti kedves .
Elgondolkoztató sorok Smile a bátorságról !
Szeretettel....BabuRose

642
pestomester - 2017. december 16. 10:25:30

Kedves Kit!

Valahogy sejtettem, éreztem, hogy nem fogsz örvendezni a kérésemnek.
Természetesen tiszteletben tartom az álláspontodat.
Egyáltalán nem haragszom, minden a legnagyobb rendben. Smile

Szeretettel: Rose
János

5396
Kitti - 2017. december 16. 09:33:32

Kedves János!
Nagyon örülök, ha számodra töltéssel bírt ez a mese. Megtisztelő a szándékod is, azonban a facebook nálam picit sem nyerő, nem kívánok ott szerepelni sem ezzel, sem pedig más írásommal. Kifejezetten ellenzem. Ne haragudj!
Viszont örültem neked és köszönöm!!Rose

5396
Kitti - 2017. december 16. 09:31:03

Köszönöm Kata, horla és Rita az olvasást és kedves szavaitokat!RoseRoseRose

642
pestomester - 2017. december 16. 09:24:26

Kedves Kit!

Megható és elgondolkodtató a történeted.
Jól megérintette a lelkemet, épp egy olyan
időszakban, amikor ilyen "keljfeljancsi-élményre"
volt, van szükségem. In Love
Szívből köszönöm, és minden elismerésem
a történet megformálásáért is! Heart Rose

Tudod, az jutott eszembe, hogy szívesen megosztanám
az írásodat a Facebook-oldalamon, ha megengeded.

Szeretettel:
János

5786
horla51 - 2017. december 15. 19:02:25

a félelmeinkkel szembe kell néznünk, ha nem tesszük, nem élhetünk teljes életet.

Gratulálok az írásodhoz!

4204
pathfinder - 2017. december 15. 13:17:55

Kedves Kitti!

Nagyon tetszik ez a történeted a kitartásról! Hiszen tényleg nem az a fontos, hogy hányszor esünk el az életben, hanem hogy ha elesünk fel tudunk-e állni? Évi és Jancsi fel tudtak állni, és ezt nagyon szépen írtad meg!

Szeretettel gratulálok:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.