Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Suba Patríciai: Állásinterjú
Vidáman, kipihenten ébredek fel. Miközben a kávémat kortyolgatom, bekapcsolom a rádiót. Az időjárás jelentést hallgatva, kinézek az ablakon és gyönyörű napsütés fogad:
- heves zápor-zivatar várható a mai napra – jósolja, épp a bemondó. Flegmán nézek a rádióra. Még hogy eső, ennek se meteorológusnak kellett volna mennie! Utolsó ellenőrzés a tükörben. Ruhám, sminkem tökéletes. „Mint mindig” – villan át az agyamon. Kilépek az ajtón, az esernyőt tüntetően otthon hagyom.

Csurom vizesen lépek az épültbe, miközben a liftre várok, kis tócsa gyűlik körém. Mellettem elegáns emberek szárazon, esernyővel a kezükben. Szánakozva néznek rám. A hajam kócosan lóg a sírás kerülget. Persze egyből sorra kerülök, időm sincs rendbe szedni magam. A szobában meleg van, lábam alatt a vastag szőnyeg, minden lépésemnél cuppan egyet. Az íróasztal mögött ugyanaz a nő ül, akivel már találkoztam. Velem egy korú lehet. Már az első találkozásnál se voltunk szimpatikusak egymásnak. Komolyan néz rám:
- Gratulálok, bekerült az utolsó megbeszélésre - darálja unottan. Miért gondolja, hogy magát kellene felvennünk a munkára? - kérdezi ellenszenvesen.
Elgondolkozom, közben nézem az asztalon álló fényképeit. Vidám kis család van rajta. Két gyerek, egy kutya, jóképű férj és persze a nő. Nincs rajta smink, melegítőbe van és mégis valahogy tökéletes. Sugárzik róla a boldogság.
Még mindig a válaszomra vár. Keresi a tekintetem, amit eddig még soha nem fordítottam el senkiről. Zavartan ránézek, jól kigondolt és felépített beszédem most valahogy nem illik ide. Ruhámból még mindig csöpög a víz, sminkem folyik az arcomon. Egy gondolat fut át a fejemen csak egy pillanat az egész, de mégis olyan erősen, hogy beleszédülök. Látom magam előtt a lakásomat, se kép a falakon vagy egy ajándékba kapott emlék. Mindennek megvan a helye. Tökéletes, de személytelen.
- Nem kell – kezdem halkan, majd egyre szenvedélyesebben folytatom - makacs vagyok, mindig a saját fejem után megyek. Bezzeg, ha figyelek másra… Most nem ilyen elázva ülnék itt. De nem! Mindig csak én és én! Hát milyen ember az ilyen? Biztos nem vezetésre való. Aki vezető nem hibázik – hirtelen elhallgatok. Nem is értem kifakadásom, de ami a legmeglepőbb így is érzem.
A velem szemben ülő nő a szemem láttára változik át. Arcán mosoly terül el, szeme csillog.
- Gratulálok! Fel van véve. A jó vezető hibázik, de képes beismerni, változni. Bevallom nem gondoltam, hogy Ön képes rá – vallja be bátran, hogy tévedett.

A ruhám megszáradt. Egymásra mosolygunk újdonsült főnökömmel. Érzem újjászülettem, boldog vagyok. A napsütésben vígan sétálok hazafelé. Otthon előszedem régi fényképeimet és kirakom őket a falra.
5774
Patree - 2017. december 21. 09:30:03

Köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat. Rose

5396
Kitti - 2017. december 17. 22:13:42

Igazán remek a történet! Jó volt olvasni!Rose
kit

5548
babumargareta - 2017. december 17. 17:07:28

Kedves Patree.
Szeretettel olvastam aranyos ,kissé humoros irásodat.
Szeretettel....BabuHeart

4204
pathfinder - 2017. december 15. 13:12:27

Kedves Patree!

Nagyon tetszett az írásod! Rövid de frappáns!

Szeretettel gratulálok:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.