Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Pestovics János: CSODA? VÉLETLEN?
Fél öt múlott néhány perccel, amikor kiléptem a Corvin Plázából. Már jó sötét volt, égtek a lámpák, a lakások, üzletek ablakai is fénylettek körös-körül. Emberek jöttek-mentek a Corvin Negyedben. Én az Üllői út felé indultam. Egy átjárón akartam átkelni a célom felé. De valami történt, ami megállított, és arra késztetett, hogy megváltoztassam az útirányt. Finom, kellemes, tiszta, nyugodt, éteri zene hangjait hallottam meg, de nem láttam, honnan erednek ezek a csodálatos dallamok. Mintha egyenesen föntről, az égből hullottak volna rám, és megérintették a lelkemet.

Aztán a mozival szemközt, a sarkon megláttam egy alacsony, mokány srácot, aki a nyakába akasztott citerán pengette a húrokat. De mintha gitár szólt volna, én úgy érzékeltem. A srác komolyan, átéléssel varázsolta elő a nyugalmat, lelki békét idéző zenét. Előtte a hangszer tokja, benne aprópénz. Megálltam a tok előtt, a fiúval szemben, és figyeltem, hallgattam a muzsikáját. Közben gondolkodtam, nézelődtem. Rajtam kívül még két fiatalember állt a zenész bal oldalán. Az egyikük, a közelebbi, egy kicsit imbolygott, feltehetőleg lélekmelegítő hatására. Nekem legalábbis úgy tűnt. A másik zenekedvelő emberke pár perc után a tok felé lépett, pénzt dobott belé, amit a zenész fejbólintással és szóval is megköszönt. Hárman maradtunk ott, a sarkon, mindenki más roppant mód igyekezett a dolgára...

Én azon gondolkodtam, hogy pénz helyett valami mást kellene adnom a fiúnak. Amikor az éppen játszott muzsika végére ért, leállt a pengetéssel, én közelebb léptem, köszöntem neki, és megkérdeztem, hogy hívják. Azt hiszem, ezen ő és a barátja is meglepődött. Mert ekkor kiderült, hogy a kissé imbolygó fiatalember és a Zenész barátok.

- Sztojka vagyok - felelt csöndesen a Zenész.
- És mi a keresztneved? - kérdeztem.
- Ez a művésznevem.
-Értem. És hová valósi vagy?
- Tiszafürediek vagyunk.
- Ó, tényleg? Én meg tiszapalkonyai vagyok! - mondtam mosolyogva.

A "tisza-partiság" jóvoltából könnyebben adtam elő, mi jutott eszembe.

- Mit szólnál, ha én pénz helyett én a most megjelent első verses kötetem egy példányát adnám Neked emlékül ezért a csodálatos muzsikáért?
- Az megtisztelő volna - mondta Sztojka.
Elővettem egy példányt, a tollamat, szemüvegemet, és írni kezdtem a dedikációt:

"Sztojkának, a citera-giterásnak baráti szeretettel: Pesto.
Budapest, 2017. december 14."

Azzal átnyújtottam neki a könyvet, ő megköszönte, megdicsérte a borítót, megjegyezte, milyen jó a cím, belelapozott a könyvbe, és így szólt:
- Ugye, nem lesz abból nagy baj, ha a versek között találok olyat, amit szívesen megzenésítenék?
- Á, dehogy volna baj! Annak csak örülnék! - válaszoltam.

-Aztán elmeséltem, hogy igazából az ő zenéje csalt errefelé, én eredetileg másfelé készültem.

- Ez nem véletlen! - mondtam. Nekünk itt és most találkoznunk kellett!
- Szerintem is - felelte Sztojka.
- Véletlenek nincsenek... - folytattam. Szerintem mi még fogunk találkozni egymással, valahol, valamikor.
- Igen, biztosan - felelt mosolyogva Sztojka, és a barátja is helyeselt:
- Úgy lesz! Véletlenek nincsenek.

Aztán kezet fogtunk, áldott karácsonyi ünnepeket kívántam nekik, és lassú léptekkel elindultam a Ferenc körút felé... Jókora kitérőt tettem, mire az Üllői úti célomhoz értem, de egyáltalán nem bántam. Hiszen új barátokra találtam a nap befejezéseképpen a sietős, lámpafényes nagyváros egyik szürke házának sarkán... Örvendezett a lelkem!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.