Torma Zsuzsanna: Szeretem a virágaimat

Évekkel ezelőtt egyszer észrevettem, hogy füves udvarunkban, azon a helyen, ahol előzőleg vasállványra télizöldet – mifelénk így nevezik az erdei borostyánt -, futtattam, kinőtt egy vadrózsafa palánta. Meg is hagytam azon a helyen, és azóta már egész nagy fává növekedett. Két főága két irányba kúszott, amelyen több mellékágat is hozott. Minden évben visszavágtam az ágait úgy, hogy sikerült egy szimmetrikus formát adni a neki. Mikor már nagyobbacska volt, minden évben megjelentek termései az elvirágzás után, és ősz elején a termések már szép pirosan, fényesen kandikáltak ki a levelei közül. Szép látvány az is, amikor tele van rózsaszínű virágokkal, - a rózsaszín a kedvencen -, és akkor, amikor a piros gyümölcseivel díszíti az udvart más virágokkal és bokrokkal együtt. Talán többen tudják azt, hogy az almafa is a rózsafélék családjába tartozik. Az almafa virága hasonlít legjobban a vadrózsafa virágára. De ez a vadrózsafa nem olyan „vad”, mint társai a erdők, mezők útjai mellett. Sokkal nagyobbak és fényesebbek is a levelei, nagyobbak a virágai, és a termései pedig sokkal pufókabbak. Hideg teleken finom teát készítek a megszárított gyümölcseiből.
Nem csak ez az egy vadon nőtt növényem van az udvarban. A tapadó vadszőlőhöz is vetés és ültetés nélkül jutottam. Annak a magját is valami madárféle ejthette ki a csőréből. Azt egyszer ültettem át a jelenlegi helyére, ahol az évek során hosszan végigkúszott a faház és a garázs falán. Illatos apró virágai nyomán fürtökben jelennek meg rajta a termései, őszre kékre érnek, miközben a levelei sárgárspiros színt öltenek, s később lehullanak. Ezek megint csak kellemes látványt nyújtanak a szemnek.
Több, évek óta az udvarban lévő évelő cserjeféle is volt, de ezek közül csak a madárbirs, a mályvacserje és a babarózsa maradt meg. Nyárestéken pedig a dézsás oleanderek virágainak vaníliás illata tölti be a levegőt.
Az évelő tarka nőszirom, törpe íriszek és sásliliom Nikó kutyus jóvoltából majdnem az enyészeté lettek, mert örökösen azokon nyújtózott végig a nyári melegben, hogy hűvösséget találjon, és gyakran ki is kaparta a földet gyökereik körül. Ezért ezeknek a gyökereit, gumóit a hátsó kertbe mentettem át, hogy megmaradhassanak és szaporodhassanak. Így a növényes kertben sok egyéb virággal a szemeim gyönyörködnek bennük, miközben gyomlálom és kapálom a kertben a konyhakerti növényeimet.
Régi vágyam volt, hogy évelő violát vethessek. Fiatal lány koromban mindig volt a kertben évelő viola. A falu egyik dombján lévő telkünkön már legalább két éve van ilyen, és szerettem volna otthon is meghonosítani, ezt a májusban virágzó, nagyon finom illatú virágot. Így hát tavaly otthon is vetettem a növényes kertbe, a többi virág mellé violamagot, és őszre már szép nagyra cseperedtek a palánták. Most májusban már virágba is borultak és finom parfümre emlékeztető, bódító az illatuk.
Sajnos, a múlt évben a rózsafa egyik főága elszáradt, csak a másik maradt meg. Most úgy látom, hogy a tövénél új hajtás sarjad. Olyan ez, mint amikor egy emberpár közül az egyik megbetegszik, vagy örökre eltávozik. A rózsafa él, és mindig képes megújulni. Az egyik főágát ugyan elvesztette, de hamarosan egy ifjú ág fogja betölteni az elszáradt főág szerepét, hogy a rózsafa ismét a régi fényében pompázzon.

2009. május 8.

Torma Zsuzsanna
230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 18. 07:55:50

Kedves Judit!

Köszönöm kedves hozzászólásodat, s azt is, hogy Petőfitől idézted ezt a szép verssrészletet, amelyet sokszor olvashattunk emlékkönyvekbe írva!n
A másokról való gondoskodás (lehet az ember, növény, állat) mindig energiával tölti fel az ember.
Teljesen egyetértek Veled ebben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna

686
T Pandur Judit - 2009. augusztus 15. 22:41:38

Kedves Zsuzsa!
"Tudod, mi a virág? / A földnek jósága, / Tudod, mi a jóság? / A lélek virága. // Szeresd a virágot, / És ne féltsd szívedet, / Mert, ki ezt szereti, / Rossz ember nem lehet."
Írta Petőfi Sándor " Az árva lány" című költeményében, és az utolsó sora azóta szállóige lett.
Akinek nincsenek virágai, el sem tudja képzelni, hogy mennyi örömöt adhatnak. Nem csak a színükkel, az illatukkal, a fejlődésükkel, hanem azzal is, hogy gondoskodhatunk róluk. A gondoskodás az energia, ami élteti az embert.
Judit

298
keni - 2009. május 20. 19:15:31

Kedves Zsuzsa !

Minden virág, amiről csak írtál sőt azokon túl is - megtalálhatóak a mi kertünkben is.
Kedvencem a futó vadszőlő, és a japánbirs.

Négy virágot nem tudok telepíteni, mert talán nem bírják a talajt, vagy a klímát.
A porcsinrózsát/Kossúth csillagot/ kukacvirágot, pedig imádom nagyon, mert emlékekhez köt, -
- a kánát, - a császárliliomot és a nyári ill. évelő sillatos kisszegfű ágyást...

Vadrózsafa - futó bokrom nincs, de van vagy 30 tő rózsám, és közöttük fehér, piros, és sárga futó is.

Kár, hogy a kertemről és a 11 gyümölcsfámról, és a fenyőimről, a tujáimról, és borókáimról, sövényeimről, díszbokraimról, nádamról,tiszafákról, meg sok egyébbről nem küldhetek fényképeket.

Veteményesünk nincs - se hely se a talaj se a dolog miatt.../Ccsak hétvégi kert/.

Nagyon nagy élvezettel olvastam és láttam a bemutatott kertedet és benn a virágaid között Tenmagad !

Sok Szeretettel !

Kenéz István Disappointed

230
Torma Zsuzsanna - 2009. május 18. 10:35:10

Köszönöm, kedves Kati, hogy Te is elolvastad egyszerű kis írásomat a kertemről. Aki hasonlóan érez, az jobban meg is tud érteni.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

227
kondrakati - 2009. május 17. 08:05:47

Gyönyörű látványt nyújtott az írásod. Olyan élethűen írtad le kerted növényeit, hogy láttam. Ismerem a csipkebogyó tea ízét.
Tegnap gyalogtúrán voltunk a Répcementi réteken, sok csipkebogyófát láttam, éppen most virágzik. És láttam vadon élő Nősziromvirágot, lilát és sárgát. Tele volt velük a rét, fantasztikus látvány volt.
Egyébként nálunk Erdélyben él a kertekben tearózsa bokor.
Virága rózsaszín, illata olyan mint a jófajta lekvár illata, és rózsadzsem is készíthető belőle, meg rózsaméz ami a csecsemők szájpenészének kezelésére is alkalmas.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. május 14. 10:11:38

Köszönöm kedves hozzászólásodat Timóca!

Zsuzsa

230
Torma Zsuzsanna - 2009. május 11. 09:00:46

Kedves Viola!
Nem csodálkozom azon, hogy Neked tetszik, hiszen Te magad is nagyon szereted a virágokat és a kertet.
És még azt is mondhatnám: "nomen est omen": a név kötelez. Viola is szereti a violákat!
Köszönöm!
Üdv.: Torma Zsuzsanna

277
farkas viola - 2009. május 08. 15:32:30

Kedves Zsuzsanna!
Gyönyörűen írtál a kerted növényeiről, virágairól. Szinte magam elé képzeltem mindent. Gratulálok.
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.