Putterer Magdolna Léna: Miért ? Miért ?
Tizenhét éve nem csináltak mást, csak tevékenykedtek .

Tevékenykedtek éveken keresztül hol ezt , hol amazt, de legtöbb esetben nem tettek mégsem semmit .

Megérte ennyi mindent nem csinálni havonta néhány magyar forintért ennyi éven keresztül ?

Persze, hogy megérte. Egy darabig biztosan megérte .

Tényleg megérte ?

Hosszabb távon biztos megérte volna , ha az elvégzett munka arányos a kapott bérrel, de nem volt az.

Viszont a magyar forint még mindig jól jön a magyar ember házánál főleg, ha még nem is kell tenni érte

semmit .

"A magyar ember ilyen . " - Szokták mondani .

Furcsa , de ami mindig gyorsan és könnyen jön , az épp olyan gyorsan el is megy .

Tizenhét éven keresztül ültek az irodában , a számítógép monitorja előtt .

Tizenhét év , a nagy semmittevésben telt el, de a pénz mégis gyarapodott .

Amikor megszólalt a telefon nem vették fel, mert nem volt kedvük fogadni a hívófél hívását , csak ahhoz

volt kedvük, hogy poénkodjanak, kacagjanak emberek szomorú sorsán , majd amikor már jól kiröhögték

magukat , egymásnak mondták mindig, amikor megszólalt a telefon :

- Minek felvenni ? Had szóljon. Szól, akkor csak szóljon nyugodtan tovább . Egyszer úgyis elhallgat ,

örökké nem csöröghet . Mi nem azért vagyunk itt mindenkivel beszéljünk , hogy a telefont folyton

felvegyük .

Bűvölték a számítógép monitorját tovább.

Őket látta volna ilyenkor valaki , azt hitte volna sok munka akadt amit gépre kell vinni , de nem ,

nem így volt mindez.

Ennél jobb szórakozást választottak ők.

Unalmukban a neten ismerőseik után kutakodtak , majd megpletykálták , jól kinevették, kigúnyolták őket.

Ezzel töltötték el mindennap munkaidejüket.

Ezért jártak be nap, mint nap az irodába.

Hiába , ők a menő semmittevők , akik ezt is megtehették havonta némi magyar forintért .

A telefon meg csak csörgött és csörgött , az üzenetrögzítő válaszolt , majd rögzítette az esetleges

panaszokat , problémákat .

- Halló ! Jöjjenek azonnal elzárni a vizet, csőrepedés van itt és itt. Küldjenek sürgősen szerelőket .

Természetesen nem ment a hibát elhárítani senki sem .

Párnap múlva ismét megcsörrent a telefon , de ismét az üzenetrögzítő fogadta a hívást :

- Halló ! Még mindig nem lehet Önöket elérni, pedig már 3 napja ömlik a víz a Társas házban , ami végig

folyt a tíz emeleten, átszivárgott hézagokon, kifolyt ajtón, ablakon. Az első emeleten lakó meg már azt

hiszi gazdag lett, hogy az Aszan ismert meleg vizű forrás vízéhez jutott , melyet már a régi királyok

uralkodói is használtak és mindez számára ingyen van . Napok óta őrjöngve lubickol benne .

Üzenetrögzítő mindent megértett, rögzített .

Pár nap után amikor úgy döntöttek kicsit pihennek, nem nézik a monitort , belehallgatnak az üzenetekbe.

- Hallgasd csak meg ? Mintha csőrepedést jelentettek volna be .

- Á , dehogy ! Árvíz van ! Semmi baj , hiszen fizet a Biztosító. Az első emeleti lakó meg

örüljön , hogy lakásában meleg vizű forrás bugyog .

Ismét megszólal a telefon. Egy másik panaszt bejelentő kérdése így szól:

- Hol találom meg Önöket ?

Amire a telefont felvevő így felelt:

- Első emelet , rögtön az első ajtó.

- Igen, de hogy jutok be Önökhöz, mert eddig még nem volt erre lehetőségem ?

A hívást fogadó, válasz nélkül lecsapta a telefont .

- Hol ? Tizenhét éve mindig ugyan azon az egy helyen . - Mormogta önmagának.

Évek óta eddig még soha senki el nem tévedett , ha netán valaki arra tévedett.

Az már más kérdés, hogy nem működött a kaputelefon, nem nyílt ki az ajtó és addig nem tudott bemenni,

amíg nem jött valaki aki beeresztette az arra tévedőt.

. Egyszer történt csak, hogy egy hölgynek mindez sikerült .

Az egyikük , aki valójában a Főnök volt , a kopogásra kinyitotta az iroda ajtaját .

A hölgy egyenesen rázúdította első kérdését :

- Kérem szépen, merre találom a Főnököt ?

Erre ő elnézett a távoli messzeségbe, kicsit elmélázott ott , majd így szólt:

- Honnan tudjam én mindezt ? Elment és kész ! Egyszer majd még biztos visszajön . Mi mindnyájan

jövünk és megyünk, majd megint jövünk és megint megyünk.

- Jó, jó ... de mikor ? - Kérdezte a hölgy .

- Mikor , mikor ? Egyszer valamikor . Addig Ön is menjen utána.

- Hova menjek utána ?

- Menjen vissza a nagy semmibe.

- Tényleg oda tudok már csak visszamenni, mert az árvíz elvitte a házat , a lakók pedig földönfutókká

váltak.

- Igen ? Örüljenek, hogy még tudnak futni. Én már menni is alig tudok , nemhogy futni és mindezt némi

magyar forintért cserében. - majd becsapta a hölgy orra előtt az ajtót .

Ó hiába kopogott, nem nyílt ki többé előtte az ajtó, de mások előtt sem akik szintén volt, hogy arra

eltévedtek .

A telefon is elnémult, nem szólalt meg, de az üzenetrögzítő sem válaszolt , rögzített többé.

A hölgy panaszt tett , kivizsgálást kért. A panaszt kivizsgálták, megvitatták , de nem volt kit felelősségre

vonjanak , akit megbüntessenek.

Lehet nem is olyan nagy eset , mert mindennapos eset és havonta mindez csupán csak néhány magyar

forintért .

A földönfutó szaporodik , a tettes eltűnik .

Tudja valaki , ember miért kénytelen így élni ?


2017. december 14.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.