Bossányi Kálmán: Petra 1. rész
1. fejezet .

Odalent hangosan dudál egy rozoga autó, valahol a házak közt, valamelyik parkolóban. Ezt, heves ugatással a földszinti lakásból jelzi Csöpi, az Erdei kopó fajtájú kutyát. Ház, lakói szeretik.
Szeretik, mert ha, idegen jönne be, azonnal jelez. De, nem mindig jókor, ilyenkor a II. emeleten lakásból néz ki Kati néni.

Ház IV. emeletén egy csinos kissé molett vörös hosszú hajú hölgy, Petra lakik.
Élettársával, pár évvel idősebb, Bélával. Vasárnap reggel van, és jókedvűen ébredtek.
Béla, már hozza a megszokott kávét, és a linzert, Kedvesének, Petrának.

- Béla, elmeséljem, hogy mit álmodtam?
- Kíváncsian hallgatom.

Ezt már nem bírom tovább. Szívem, most ne ezzel foglalkozzál, hanem Velem. 
Szerelmesen, mezítelenül bújik oda Petra, párjához, Misihez. Ahogy Petra, ezt kimondta, az alatta lévő lakásból, már seprűnyéllel döngetik, a plafont. 
Misi, kicsit zárkózott típusú ember. Kicsit fél a fiatal lány e fajta kedvességétől. Szeretné, meg nem is. 
Petra, egy csinos hosszú hajú, kissé molett hölgy. Köztük húsz év különbség van. Petra szép lassan puszilgatja Misit.

- Kérlek, most ne! 
- De, miért?
- Megígérted, hogy ezt az estét együtt töltjük, itt nálam, úgy ahogy, én szeretném. Megbeszéltük. Nem így volt?
- Igazad van, de most nincs kedvem hozzá. 
- Nincs, már megint nincs, múltkor se volt, ez aztán a szerelem! Te is egy jó szerető vagy. Csak akkor van kedved, amikor Te akarod.
- Petra, ez nem így van. Ezt Te is jól tudott.
- Hát, akkor DRÁGA, KEDVES SZERETŐM, most döntsed el, itt és most, hogy, hogyan tovább?
Petra szép lassan fel veszi a kék átlátszó hálóingjét, ami leér a térdéig, leül a kanapéra, és sír. Ezt nem hiszem el. Én hülye, miért egy húsz évvel idősebb hapsival kezdtem ki, annak idején. Marha vagyok. Potyogtak a könnyei.
Lentről, csak verik a plafon, s azt kiabálják, hogy: Hagyják már abba, ez a zenét, már az ember aludni se tud nyugodtan.
-Tényleg mennyi az idő? -- rémülten néz az órájára, Misi.
- Ne haragudj, ez most, hogy jön ide? -- kérdi Petra.
- Előbb nem ezt kértem Tőled.
- Tudom, de most nem tudok rá felelni, át kell gondolnom.

Misi, előveszi a mobil telefont, megnézi a pontos időt. Megnyugodott, hogy még csak 21 óra. Akkor még eléri a buszt, és beér az éjszakai műszak kezdésre.


- Elmész?
- Igen.
- Misi, ha itt maradtál volna, akkor, ezt hogy intézed el a munka helyeden?
- Már megbeszéltem a főnökömmel, hogy lélekben bent vagyok.

Petra, csak a könnyeit törülgeti. Megpróbálja még egyszer. Oda bújik Misihez. Átöleli, kedves mosollyal, könnyes szemekkel fülébe súgja: Szeretlek. Misi, mosolyogva nyugtázza. Kezeivel átfogja Petra arcát, és hosszan megcsókolja. 
Tudom -- feleli.
Ne haragudjál rám. Ígérem legközelebb, itt leszek nálad egy teljes estét, és csak MI ketten fogjuk azt eltölteni. Csak Mi ketten. Petra legyint egyet a csók után, tudom. Ezt mondtad a múltkor is. Most komolyan mondom, híd el Kedvesem. Misi felvette a zakóját még egy utolsó, finom, pici csók Petrának, és távozik a lakásból. Lefelé menet kettesével szedi a lépcsőket, hogy elérje buszt. 
Petra még kissé mérges Misire, fejét előre hajtja, és még egy kicsit sír. Felveszi a köntösét, és lefelé megy a ház előtti parkolóba, megnézi, hogy az öreg kocsija dudál, vagy nem. Második emelet fordulójához ér. Kinyílik az ajtó, mielőtt kilépne, Kati néni, - a II. emeleten lakó -- már is mondja Petrának.

- Kértem már, hogy ne hangosan zenéljek?
- Bocsánat.

Petra, dühébe lemegy a parkolóba megnézte autóját, még mindig nem hitte el, hogy a gyönyörű kocsi, az övé. Beült, ízlelgeti az ülést, a kormányt. Látni, rajta, hogy az első kocsija.

folyt. köv.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.