Két nap múlva Petra hívatja a főkönyvelőt.

- Amália, legyen szíves, és hívja az irodámba a Tóth urat, és mondja meg, hogy hozza a papírokat is.
- Igen, azonnal hívom.

Két perc múlva megjelenik az ajtóba a Főkönyvelő, a kért anyaggal.

- Foglaljon helyet.
- Köszönöm, leül az egyik székre Petrával szemben.
- Megcsinálta azt látom, és jó is? Elmagyarázná?
- Természetesen, Misi átmegy Petra oldalához, fölé hajol, és miközben magyarázza az anyagot, úgy nézi a ruha mély kivágását is. Időnként a hangja elcsuklik, a látványtól. Ezt Petra is észre vette, de nem reagál rá, hagyja, hogy a fiú kicsit bámészkodjon, a ruha kivágásán.
- Jó, eddig értem, de számomra még mindig nem derült ki, hogy mennyit is kell fizetnünk, egyáltalán kell?
- Igen valamennyit kell, de nem annyit, amit az Alapítvány kimutatott.
- Hanem?
- Semmi a egész, a pénz egy részét átcsoportosítjuk az egyik számlára, ahol másik szervezettel jótékonykodunk, és a maradékot azt oda adjuk a Hatóságnak.
- Az mennyi?
- Töredék, Asszonyom, csak töredék.
- Számszerűen?
- Százezer forint.
- Jól dolgozott, Főkönyvelő úr, elismerésem. Remélem estére nincs programja.
- Mert? - kérdi Misi.
- Meghívom egy vacsorára, a kedvenc éttermembe. E munka után megérdemli.
- Köszönöm, elfogadom.

Akkor este tizenkilenc órakor, találkozunk az Arany Kaviár előtt. Jó!

- Oké, de az hol van?
- Tudja mit küldők egy Taxit, és elhozza oda.


…...


Otthon a fiatal Tóth, elmeséli Apjának, hogy a Főnökasszony meghívta vacsorára, egy előkelő helyre. Apja, mikor ezt meghallotta alig kap levegőt.

- Ezt nem hiszem el, hogy Téged meghívott
- Apa, úgy ahogy mondom, meghívott.

Közben készülődik. 

- Micsoda! - félhangosan, és kissé mérgesen mondja az Apa.
- Te ismered Petrát?
- Igen, a Főnökasszonyom.
- Mi? 

Mihály idegesen járkál a lakásban, jár az agya, hogy mos mit csináljon. Felhívja, és beszélgessen Vele, a fejleményekről, vagy hagyja, majd ki alakul a dolog, Vajon milyen kapcsolat fog most létrejönni, Vagy tán lesz ebből valamilyen kapcsolat köztük, vagy csak szín játék az egész? Nem tudja, csak járkál fel alá.

- Apa, most miért vagy ideges, hiszen a nőről Te meséltél nekem, hogy milyen csinos, és tényleg elragadó személyiség.
- Én?
- Te, erre már nem emlékszel?
- Persze, hogy emlékszem. Mihály megvakarja a fejét. (Ezt jól meg csináltam, elárultam magam. Csak meg ne mondja az Anyjának. Remélem lesz annyi esze.) 

- Hová mentek vacsorázni?
- A kedvenc éttermébe.

Csöngettek. Mihály kinéz az ablakon, és látja, hogy egy taxi áll az kapu előtt. 

- Itt egy Taxi.
- Tudom értem jött. - feleli az ifjú.
- Akkor jó szórakozást, Fiam.
- Köszönöm, Apa.