Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.24. 06:08
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.07.24. 00:13
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 21:59
Töröltem az egyik feltöltést Tibor.

2019.07.23. 16:38
Józsi ! A monsoon c. vers kétszer lett feltéve,kérlek törőld az egyiket Köszönettel Tibor ( Mirage )

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Bossányi Kálmán: Petra 12. fejezet
Késő, nyári este van. Még világítanak a csillagok, Petra bemegy a konyhába, és hűtőszekrényt kinyitja, előveszi a dobozos sört, és iszik belőle. Nagyon fáj, a feje. Sokat tárgyalt a külföldi partnerekkel. Megizzasztották, de a tárgyalás sikeres volt. 
Leveti ruháját, ahogy megy a lakásba, úgy hagyja el a ruha darabjait, a földön. Nem érdekli, hogy most mi van vele, álmos, nagyon fáradt. Hálószoba felé megy, ágyra fekszik meztelenül. Így szeret aludni, nyár van, és az éjszaka is meleg. Kevés levegőmozgás van. Kinyújtja a bal karját, és érzi, hogy egy testben elakad. Feloltja az éjjeli szekrényen a kapcsolót. Látja, hogy egy ifjú férfi test van mellette. Megfordítja, és a fiatalabbik Misi az. Megnyugodott. 

- Hála, hogy Te vagy!
- Mi bajod van, hajnal van, és most evvel jössz, észnél vagy?
- Bocsi, de megijedtem, hogy más fekszik az ágyamban.
- Még is ki lehetne az, szerelmem?
- Hát, most már, ha itt tartunk, akkor elmesélem, hogy összejöttem az Apáddal, és, Te Amáliával.
- Mi, van?
- Jól hallod, szerelmem. Nem untatlak, akkor elmesélem, hogy mit álmodtam a múlt éjjel, mikor egyedül voltam.
- Tényleg nem untatsz, csak hajnali kettő van, és reggel dolgozni kell mennem.
- Buta, ma szombat hajnal van, és Te nem szoktál menni, dolgozni szombaton, ha jól tudom. Különben is kiruccanunk estére, Münchenbe.
- Hová?
- Münchenbe, a sör fesztiválra, már megrendeltem a Taxit.
- Szerelmem, figyelj - mondja Petra - elmesélem az álmomat, és megpuszilja Misit.

Petra mesél, és mesél. Misi csak hallgatja, időnként jót nevet, a mesén, és Petrára csap egy nagyot.

- Jól összehoztál Amáliával, engem. Ő nekem nem tetszik, sovány, fekete, nincs jó alakja, nem mintha a feketékkel bajom lenne, de nekem nem jönnek be. No, meg Te, és Apám. Jó vicc. Ha, ezt az öreg tudná, akkor ...
- Mi lenne?
- Akkor, mi lenne, de nem is ismered.
- Nem, de olyan lehet, mint Te, akkor megismerném, gondolom, és érzem, hogy egy típusúak vagytok.
- Na, ne öt év korkülönbség van köztetek. 

- Na, és! Mi van abba!. Ha olyan, mint Te szerelmem, akkor nincs semmi gond. 

Misi, megtennéd azt, amit az előbb tettél. Misi jó nagyot, húz Petrára. Még, üssél, még Misi, nagyon jó, üssél még, odébb is, üssél. Mihály Petra kérését teljesíti. Üti a nőt.

- Nem fáj?
- Élvezem, Misi, ahogyan ütsz, csak az arcomat ne, üss!

Petrát üti Misi, de érzi, hogy ő, is élvezi. 
Majd, egy kis idő után abba hagyja, megcsókolja, hátsónál az ütések széleit körbe puszilja, jobb, majd a bal hátsó közepét kiszívja. Érzi, hogy tetszik. Petra megfordul, szemébe néz, de keze nem ott jár. Fejét lejjebb hajtja, és finomat mozgásba hozza.
Majd hosszú órákon átszeretkeznek. Végre, most már teljesen egymásé lettek. Mind a ketten kimerültek.
Petra órára néz, és fel kiált: Jézusom, már hat óra van, jól eljátszottunk egymással! Misi csak bólint, Petra mond még valamit, de a mondat végét már nem lehetett tisztán érteni, bebólint.

Csöngettek.

Mihály reagált hamarabb a csengetésre, Megnyomja a kaputelefont.
Megszólal egy hang.
Rendelt Taxi megérkezett.
Misi, megköszöni, és Petrához megy. Mihály, amikor elhagyta a kulturális intézményt, akkor már érezte, hogy nincs jól. Csak győzködte magát, hogy Petra nem fogja észrevenni. Lassan bandukolt Petrához.
Ahogy belépet az ajtón, akkor jött ki Petra a fürdőszobából, éppen a haját csavarta be törülközővel mikor észrevette a spicces barátját.

- Te megint ittál, Tóth Mihály!
- Én?
- Ne mond, hogy nem ittál, mert érzem rajtad. Misi, vedd tudomásul, hogy ez volt az utolsó eset, hogy így jössz fel hozzám. Ha még egyszer megismétlődik, akkor fogod a ruháidat összecsomagolsz, és távozol tőlem. Odamész, ahová akarsz. Megértettél Tóth Mihály.
- Halkabban, mert meghallják a ...
- Mi, még Te intesz le engem, saját lakásomban. Erre van eszed, de arra nincs, hogy józanon gyere fel. Fogod magad, és lefekszel, és kialszod magad, hogy holnapra épp eszmével legyél.

Mihály követi barátnője utasításait, és ahogy megy, úgy hagyja el a ruháit. Petra csak nézi, nem csinál semmit. Megbizonyosodik, hogy Mihály lefekszik, elterült az ágyon, mint a béka. Betakarja, egy vékony pléddel.

Fölé hajol, és ezt mondja félhangosan Misi arcába: Tudod, hogy mi a szerencsét Tóth Misi, az, hogy nagyon szeretlek, és teljesen kielégítesz az ágyban, különben már mentél volna, csak ezért kellesz nekem, nem a pénzed miatt, ami most nincs.

Óvatosan megpuszilja, és átmegy a másik szobába lefeküdni. Nézi a plafont, és elmélkedik, hogy mit csináljon Misivel. Eszébe jut a fiatalabb Tóth Mihály, az elragadó, jóképű, fiatal, jó ízlésű fiatalember. Nem olyan, mint az Apja. Ahogy az ifjúra gondold, mosolygott. 
Könyvespolcról elővesz egy regényt, és elkezdi olvasni. Közben, gondolatai nem az olvasmányon vannak, hanem, a fiatalokon, ifjún, és Amálián.

Az ifjú hamarabb ment el a lakásból. Petra még aludt. Fél álomban arra ébred, hogy egy csengő szól. Még nem tudta beazonosítani, hogy kié. Arra gondolt, hogy a szomszédé. 
Csengő, már hosszabban szólt.
Fel kelt, és ki kiabál.

- Ki az?

Válasz nem jött. Ajtóhoz botorkál, kémlelő ablakon, lát egy női alakot, de nem tudja be azonosítani. Ajtót kinyitja.

- Maga, az, Kati néni, mondhatta volna. 
- Nem hallottam Kedves.
- Jöjjön beljebb, tessék.
- Szép lakása van, milyen gyönyörűek a szobái, ámulatra méltók. Látom tisztán tatja a lakását.
- Kati néni, ezért jött, hogy megnézze a lakást, vagy másért. Megfürdenék.
- Segíthetek?
- Fura kérés, de most elfogadom, a segítséget.

Petra levetkőzik. Fürdőszoba felé megy.

- Szép teste van.
- Köszönöm, igyekszem karbantartani.
- Igen azt láttam. Előbb az egyik, utána kis idő múlva a másik férfi távozott a lakásából. Nem lesz kicsit sok. Két férfi egyszerre. Istenem, lány koromban mennyi férfinak, és lánynak adtam kedvességet.

(Kati néni, ,,Vörös lámpás negyedben nőt fel")

Nem, baj ha mesélek valamit, olyan jól esik valakihez szólni, tudja, egyedül vagyok, férjem, nem volt, de azért nem szenvedtem semmibe, megvolt mindenem, és mindenkim.

- Megmosom a haját, és közben mesélek.
- Ha, szeretné, örömmel hallgatom.
- Szüleimmel Vidéken laktunk, szegények voltunk. Édesapa dolgozott, de volt egy kis adósságunk, amit nem tudtunk visszafizetni, így Édesapa, máshol is dolgozott, alig pihent valamit. Egyik Vasárnapi ebédnél, ezt mondta Édesnek.
„Mama, menjetek fel a lányunkkal Pestre, ott próbáljatok munkát találni, mert
itt, most hárman nehezen jövünk ki. Így, feljöttünk Pestre. Utcán sétáltunk, nem ismertünk senkit. Egyszer egy jól öltözött Hölgy megszólított Minket.

- Jó napot! Merre mennek?
- Csak sétálunk, közben munkát keresünk.
- Adok munkát, ha kell, jöjjenek utánam.

Elvit egy házba, ahol csak lányok voltak. Édest elvitték máshová, többé nem láttam.
Engem, Lányok felmértek, és azt kellett tennem, hogy ha jönnek a Férfiak szolgáljam ki őket, étellel, és itallal. Mikor, már cseperedtem, és testem is fejlődött, akkor odaadtak egy gazdag Férfinak, és annak a kívánságait kellett teljesítenem, majd az Úri Hölgyek is alaposan megismertek, és, Ők is kedvükre játszottak velem. A tízen éves vidéki lánykával.

- Megszárítsam?
- Nem, majd megszárad, úgyse megyek sehová.
- De, így tönkre megy.

- Jó, rendben szárítsa meg, ha szeretné.

Úgy, két óra múlva megszárad Petra haja. Csillogó, selymes lett.

Leányom, ha hívhatom így, gyönyörű haja van. Evvel tud csábítani, de a teste is jól néz ki.

Petra, az idős Hölgyre néz, és mosolyog, szép sima teste volt, sehol se egy ránc. Kora ellenére, nagyon jól tartotta magát. Mikor fürdette, megmozdult Petrában a vágy, ilyen finom, és lágy érintést még nem érzett, eddig. Pedig, pár férfi, már érintette. Nem figyelt, a beszélő Kati nénire, elgondolkodott.

- Kedves! Figyel rám?
- Persze, figyelek, igen.
- Adok magamra, mert nem szeretném, hogy látszana, hogy hány éves vagyok.
- Nem tudom, hogy mennyi idős, de jól csinálja, azt meg kell hagyni.
- Készítek kávét, és iszunk mindjárt.
- No, de nem ezért zavartam, hanem azért, hogy nem tud egy jó víz szerelőt, elromlott a csapom, és meg kellene javítanom.
- Megnézem, ha tudok, segítek.
- Köszönöm Kedves.
- Köszönök mindent, Kati néni.
- Viszlát!
- Viszlát, és majd jelentkezem.

Petra, visszament a konyhába, leült, és megitta a kávét. Elgondolkodott, furcsa, hogy most milyen segítőkész volt, Kati néni. Tavaly ellentéte volt, rideg, és gonosz. Érdekes egy személy! Most, bájos, és segítőkész.Hétfő reggel, korábban kelt Petra.
Szokásos tortúrával kezdte most is a napot.
Mikor belép a munka helyére, látja, hogy Vili bácsi (kertész) ül a padon, és fogja a csuklóját, és nézegeti.
Oda megy hozzá.

- Jó, reggelt Vili bácsi!
- Magának is, Kedves!
- Mi történt, miért fogja a csukóját?
- Képzelje, az előbb a bokorból előjött egy cirmos kis cica, meg akartam fogni a Mamának (így hívja a feleségét), épp lehajoltam, kitolt velem, elugrott. Én, bolond meg utána nyúltam, megbotlottam a járdaszegélybe, és ráestem a kezemre, így történt. De, most már fáj is. Borogatni kéne, akkor elmúlik.
- Ahogy látom, ez kicsit színesedik, elvitetem a Kórházba, ott a Sebész orvosom rendbe teszi.
- Nem, kell elmúlik, de jobban fáj, ha mozgatom.
- Várjon, ne menjen sehova, mindjárt intézkedem.
- De, akkor a kerttel mi lesz, Kedves?
- Első, Vili bácsi, majd utána a kert. Várjon, jó!
- Rendben, megfogadom, várok.

Kis idő múlva, Amália jön, beülteti Vili bácsit a kocsiba, és elviszi a Kórházba.

. . .

Na, ez a hét is jól kezdődik, egy munkahelyi balesettel. Petra, épp elfoglalja a helyét, lapozgatja az iratokat, sorba veszi az elintézetlen iratokat, bekapcsolja a számítógépét, mikor jelez a mobilja.

Tóth Mihály, a képen.

Mi, a fenét akar, most reggel, mikor eljöttem még semmi baja nem volt.

- Igen, Petra vagyok!
- Itt, Misi, szia!
- Miért keresel, nincs sok időm?
- Tudom, Neked soha sincs, kirúgtak.
- Mit csináltak?
- Bementem a munkahelyéjemre, és létszám felesleg lettem, nem kellek, az új tulajdonosnak, 30 év után, szép, mi?
- Hát, erre mit mondjak.
- Nincs munkám, most mehetek munkát keresni.
- Gyere be, a cégemhez.
- Miért, haza kell vinni valamit?
- Azt, mondtam, hogy gyere be!
- Oké, megyek, szia!

Két óra múlva, Misi megjelenik Petra előtt.

Hívattál, most itt vagyok Drága Barátnőm.

- Na, Tóth Mihály, ezt, itt hanyagoljad, hogy én, neked, kint mi vagyok. Itt a Főnököd vagyok, és ennyi, ha még egyszer meghallom ezt, azonnal távozol. Értem!
- Persze, értem!

Kopogtatnak az ajtón.

Tessék!

Ifjú Tóth Mihály lép be.

- Apám, mit keresel itt?
- Apádat, most vettem fel kertésznek.
- De, nem ért semmihez a kertbe!
- Kértem a véleményed, Főkönyvelő úr?
- Nem.
- Akkor, intézkedjél a Hz-es kolléganőnél, hogy vegyék fel. Köszönöm. Miért jöttél?
- Ezt kellene átnézned, Petra, hogy így mehet ki, az anyag, vagy módosítást követel. Megnézem, tedd le, és intézd a felvételt.
- Rendben, gyere fater velem.

Miután a két Tóth elhagyta a helyiséget, Petra kezébe temeti az arcát, és mereven hosszan néz maga elé. Észre se vette, hogy Titkárnője bejött.

- Petra! Petra! Petra! – szólt Amália.
- Mi történt? – riad meg Petra.
- Ezt, kérdem, én, is?
- Itt van a másik Tóth, itt fog dolgozni.
- Szép lesz, Petra, két Tóth egy helyen, ebből nem lesz baj?
- Intézkedem, hogy ne legyen. Mi van Vili bácsival?
- Csukó törés, gipsz, a kis öreg kertésznek. Ki, lesz helyette?
- Tóth Mihály, az idősebbik. Most vettem fel.
- Amália mióta van itt?
- Lassan hat éve, miért?
- Úgy gondolom, hogy tegezhetnénk egymást, ennyi idő után.
- Köszönöm.
- Oké, légy szíves, szólj Tóthéknak, hogy jöjjenek be hozzám, hívatom Őket.

Pár perc, és megjelennek.

- Leülni,és rám figyelni. Nos, Uraim, mivel kapcsolatunk igen szoros, kint a magán életben, nem szeretném, ezt ide behozni, az kint marad. Itt, bent megtartjuk a hierarchiát, mindenki tudja, hogy ki, milyen munka köbe van, és ehhez képest viselkedik. Ha, valaki elszólja magát, akkor, azonnal távozhat a Cégtől. Nem akarok visszhangot hallani, hogy Petra, ennek a Tóthnak a ….
Értve vagyok?

- Értjük.
- Akkor, folytathatjátok a munkát. Viszlát!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.