Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

horla51: Hit
Hit


Minden anyám "hozzáállásával" kezdődött.

Tizenhárom éves volt, amikor a hittant oktató pap, elégedetlen lévén tudásával, berendelte "korrepetálásra" a paplakba.
Az "oktatás" tizenöt percig tartott, mert amikor a "tisztelendő" a tapogatás részig jutott, menekülésre fogta a dolgot. Otthon elmesélte mi történt, de különösebb vihart nem keltett, azokban az időben célszerűbb volt elhallgatni a dolgot. Minden esetre egy következménye mégis lett a dolognak, soha többé nem járt templomba édesanyám. Ezért lettek gyermekei ateisták. Így alakult, hogy sem én, sem az öcsém nem lettünk meg keresztelve, és a mi gyermekeink is névadó ünnepségen kaptak nevet. Történtek azért próbálkozások a család részéről, titokban akarták megkeresztelni fiamat, volt feleségem nagyanyja lett volna az elkövető, de idejében rájöttem, mit tervez, és nem lett semmi belőle.
Tévedés ne essék, semmi bajom a hittel, senkiével! De nem értem, miért nem döntheti el egy ember saját maga, hogy melyik vallást érzi magáénak, miért kell automatikusan a szülők vallását örökölnie. Nem értem, hogy a hit miért nem belső dolog, közvetlen kapcsolat Istennel, már, ha létezik. Miért kell közvetítő a hívő és Istene közé.
Miért csak a saját vallása az igazi, az egyedül üdvözítő számára. Miért állítanak meg az utcán hittérítők, miért kopogtatnak be a lakásomba, és az áruház előtt Móricka ábrákat rajzolva miért üvöltik kihangosítva "megtérésük" történetét példabeszédként, fenyegetően az arcomba, vagy az unatkozó, ráérő nyugdíjasok képébe okulásul?
Miért vagyok én a szemükben "hitetlen, bálványimádó", miért nem fogadják el az én hitemet úgy, ahogyan én elfogadom az övéket. Magamban, csendben! Közöttük olyan emberek is, akik életük során kevesebb templomban jártak, mint én, igaz, én "csak" azért, hogy mint történelmi, építészeti, festészeti műremeket, megcsodáljam őket. Elhunyt szeretteimért gyertyát gyújtok bármilyen felekezet templomában, ahol csak megfordulok a világban, és nem gondolok Istenre, csak kihasználom a helyet, ahol rájuk emlékezhetek ezen a módon is. Mert ugye minden utcasarkon mégsem tehetem meg ugyanezt. Éjszakai misén jártam, odavitt a kíváncsiság, bejártam Jeruzsálem szent helyeit, álltam a Siratófal előtt, és Betlehemben is megfordultam. Megcsodáltam a Vatikánt, ott voltam a Szent Péter- bazilika előtti téren, amikor II. János Pál pápa egyik, halála előtti beszédét mondta el, mert érdekel azok hite is, akik számára én elítélni való ateista vagyok. Hányan haltak, halnak meg a világban naponta azért, mert a legtöbb vallás könyörtelen a többivel szemben? Hol marad a Tízparancsolatból a tolerancia, és melyik parancsolat említi az ateistákat? Ha nincs Isten, nincs félnivalóm! Ha van, akkor sincs, mert nem tisztelek más isteneket! Ha van, és olyan megbocsátó, mint amilyennek tartják, elnézi ezt a "botlásomat", figyelembe veszi az előzményeket!

Kedvenc olvasmányaim közé tartozik a kvantum fizika, kvantum mechanika! Törvényeit a valóság diktálja, és ráadásul "túlvilágot" is ígér! Nem kevésbé létezőt, mint amit a vallások emlegetnek! Miénkkel párhuzamos világokat, amelyek egyikében talán még velem együtt élnek szeretteim, egészségben és boldogan. Az emberi tudás, a tiltott gyümölcs segítségével, vagy a nélkül hozta létre, és saját létezésünk okának, céljának, önmagunk megismerésének vágya, ami addig él, amíg csak ember, értelmes lény fog születni a világegyetemben. Akár Isten keze nyomát is láthatnám benne! De nem akarom!!
5548
babumargareta - 2018. február 22. 20:56:32

Kedves horla.
Teljesen igazat adok Neked !
Mindenki szabadon választhat vallást és szabadon vállalhatja hogy ateista
vagy pedig Isten imádó !

Senkit nem lehet megróni ezért ,nem kötelesség,hanem nevelés
eredménye .
En mindenkinek tisztelem a vallását ennek ellenére !
Gratulálok szeretettel a szépen megfogalmazott irásodhoz ! Smile
BabuIn Love

5396
Kitti - 2018. február 22. 14:52:40

Átérezhető, igaz írás. Örömmel olvastam.Rose

5772
Saranghe - 2018. február 21. 10:08:31

Kedves Lajos!

Bár én hívő ember vagyok, a vallásom eredetileg római katolikus, de én sem az egyházban csak Istenben hiszek. Írásodból számomra az derül ki, hogy te ugyanígy érzel. Mert kíváncsi vagy Istenre, ha elutasítanád létezését, miért lennél kíváncsi rá? Miért érdekelne valaki, aki nem létezik? Egyetértek veled, a vallás nevében hány embernek kellett szenvednie, meghalnia. De ők ezzel csak takaróznak. Teljesen mindegy ki miben hisz, lehet gyermekét terrorizáló, közben templomba, gyónni futkozó álszent, vagy családjáért mindent megtevő, szeretet sugárzó, kedves ateista. Csak az számít, mit rejt a szív. Habár az embereknek nem, de hidd el Istennek is csak ez számít!
Ezt remélem én is. Smile

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.