Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
bigeszab
Hirth Éva: Gyötrelmes évek (2018. március)
Elérkezett az a nap, mit már úgy vártam, hogy ujjamra húzza a végtelent.
Elérkezett az esküvőm napja, és az Oltár előtt kimondtam a boldogító igent.
Ragyogtam, már három éve a vőlegényem volt, aki most a férjem lett.
Apámon kívül mindenki jókedvű, vidám volt. Ő valahogy mindig ráérzett mindenre,próbált lebeszélni, de én azt tettem, amit a szívem diktált. Mindig azt mondják, hogy lakva ismered meg a másik embert, hát ez bizony igaz.
Albérletbe mentünk, így láttam jobbnak, hisz apám mindig rosszat látott a férjembe, mindig azt mondta, hogy kétszínű és hogy engem át tud verni, de őt nem.
Vége volt a mézesheteknek és elkezdődtek a hétköznapok, reggel indulás dolgozni, és mikor haza mentem folytattam a dolgomat, mint bárki más.
A férjem szinte mindennap tett valami kétértelmű megjegyzést, hogy kivel jöttem, haza, kivel beszélgettem, éreztem a hangsúlyából, hogy féltékeny, talán még hízelgett is a hiúságomnak akkor, de sajnos egyre jobban elfajultak a dolgok, már idegesítettek a megjegyezései.
Nem telt el egy év, mikor teherbe estem az én drága kislányommal, boldog voltam, és már alig vártam, hogy magamhoz öleljem.
Otthon maradtam az én kincsemmel gyesen. Nagyon jó volt vele, minden percet vele töltöttem, de minden rám hárult, semmit nem fogott meg a férjem a fát is apám járt le összevágni. Egy nap azt mondta rendben van, ha úgy gondoljátok, költözzetek haza. Nagyon örültem neki, hisz az én anyám egy csoda volt, rengeteget levett a vállamról, de két tűz közé kerültem. Apám nem akart veszekedést ezért ő is nekem dudogott és a férjem is.
Teltek az évek, szaporodtak a veszekedések, de végre lakást kaptunk.
Már nem is tudom, hogy végre, vagy inkább ne kaptunk volna, mert elindult a lavina.
Többet voltunk haragba, mint együtt, szinte minden nap részegen jött haza, ha egyáltalán haza jött.
A legrosszabbkor lettem terhes a második kislányommal, akit meg sem akartam tartani, de most ő az én szemem fénye a támaszom. Imádom.
Az őrületbe kergetett féltékenykedésével, mindenkivel összehozott, aki csak rám nézett.
Nyáron, ha napszemüveget húztam ordibált, hogy azért teszem, mert így könnyebben tudom a pasikat nézni.
Napi üvöltözés, pofonok özöne, a lányokat sem szerette, csak saját magát.
Évekig azért nem váltam el, mert nem akartam, hogy gyermekeim apa nélkül nőjenek fel,
hiába volt ott az apjuk,ha rájuk sem nézett,hozzájuk sem szólt,és mindennap hallgatniuk kellett a kiabálást ,így csak rosszat tettem volna nekik . Döntöttem.
Beadtam a válópert nyáron, garbóban, mert a nyakamon rikítottak a fojtogatás nyomai.
Estefelé arra gondoltam, elmegyek a lányokkal a szüleimhez, hisz tudta, hogy beadtam a válópert és féltem, hogy még nagyobb örültséget csinál, mint eddig.
Éppen indultunk volna, mikor az ajtón belépett, már vártam, hogy nekem ront, de nem tette, leült az asztalhoz és zokogott, hogy ne hagyjam el, de én már nem bírtam tovább vele élni, szenvedni.
A válóperen már a láthatást akarták megállapítani, mikor a férjem azt mondta, hogy béküljek ki vele, és mikor a válaszom az volt, hogy nem, így szólt, akkor a lányokra sem vagyok kíváncsi.
A gyermekeimet nekem ítélték, nem voltam köteles odaadni még kéthetente sem.
Egy őrült nagy hibát követett el a bíróság, megosztotta a lakást, hát nagyon nehéz volt tovább ott élni ahol ő is ott van. Soha nem ütött meg már, de napi szinten, sikerült az idegeimet tönkre tenni, úgy döntöttem, hogy elmegyek. Az volt az ítélet, hogy aki elmegy a házból annak lelépési díj jár, én már azt sem kértem csak minél előbb elmenni, elmenni...
Drága szüleim segítségével elköltöztünk egy lakásba hárman, azt hiszem életem egyik legszebb napja volt, a gyerekek a nyakamban lógtak és nagyon tetszett nekik az új lakásunk, boldog voltam.
Sokkal előbb kellett volna elválnom, de mindegy, fő, hogy minden jóra fordult és elmúltak a gyötrelmes évek.

A férjemet nem láttam hál Istennek, betartotta a szavát, mert nem jött megnézni a gyerekeket, és jobb is volt így, ők sem hiányolták.
A kicsi lányom még három éves sem volt, mikor elköltöztünk.
Öt év múlva megjelent és közölte, hogy Ő az apjuk, de rá sem néztek, rám néztek, és annyit kérdeztek, hogy Ő az apánk? Sajnos igen mondtam, de nem kell elmenni vele, a kicsi lányom annyit mondott hát az biztos, hogy én nem megyek és bementek a szobájukba.
A volt férjem a nagy eszével ezért is engem okolt, hogy ellenne neveltem őket, az hogy öt évig rájuk sem nézett az eszébe sem jutott, valahol nem is értettem, hogy mit várt. Becsapta az ajtót és elment. Megnyugodtam, és reménykedtem, hogy újabb öt évig nem jön ide, és így is lett.

Kilenc évet gyötrődtem mellette, és hiába udvarolt három évig, egyáltalán nem ismertem meg.
(Igen az ember lakva ismeri meg a másik embert igazán)
4991
bogyi - 2018. március 07. 08:41:46

Drága Imre! Kilenc év gyötrelmet én nem tudok színesen leírni,és ,hogy száz feleségből ezt harminc elmondhatná az is lehet,de ez most az én történetem ,nem a harminc nőé! Bocs
Éva

2279
ermi-enigma - 2018. március 03. 13:01:59

Kedves Éva

Sajnos ezt száz feleségből harminc leírhatná, rossz időszak az életedből....de nem több....a többi írásod is eléggé visszafogott....valahogy "színesebben" kellene megoldanod...
bocs

iMRE

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.