Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Rózsika néni és a halál
Éppen legkedvesebb sorozatát nézte a televízióban, amikor halk koporászást hallott. Nehézkesen kelt fel a kényelmes fotelből, ímmel-ámmal nyitott ajtót.
A fekete csuklyás ember merev arccal bámult rá. Elég ijesztő látvány volt. Az asszony vissza is hőkölt egy pillanatra, majd bosszúsan legyintett.
- Jaj, Jancsikám, mi ez az ormótlan jelmez, talán farsang van májusban?! Megy a kedvenc sorozatom, ne szórakozz velem! Gyere, ülj le, s ha vége a filmnek, kapsz egy pohár italt.
Az ember fénytelen szemét Rózsika nénire szegezte, s megszólalt.
- Én, a halál vagyok! Érted jöttem! Viszlek magammal! Most!
- Mi van?! Meghülyültél? Ja, sokat ültél a kocsmában. Elment a csepp maradék eszed is? Gyere be, főzök egy jó erős feketét, attól kijózanodsz.
De az, csak folytatta tovább.
-Nincs sok időm, várnak máshol is. Szedelőzködj asszonyság, ütött az utolsó óra!
- Ütök én mindjárt olyat a fejedre, hogy arról koldulsz, te nagy kajla marha! És egyáltalán mit keresel te itt este nyolc után?
- Már mondtam, érted jöttem! Ne húzzuk az időt, teljesítménybérben dolgozom.
Itt a hivatalos papír: Kovász Rezsőné, született Pattantyús Rozália. Stimmel?
A szavak csak úgy fröcsögtek a szájából.
- Hát, nem stimmel, te vadbarom! Milyen munkát végeztek ti odaát? Kovász Dezsőné vagyok, a lánykori nevem Karmantyús Rozália. Fel foglak jelenteni magánlak-sértésért!
- Jaj, csak azt ne! Megvonják a prémiumomat, lehet, hogy ki is rúgnak! Nagyon szeretem a munkámat.... Több, mint kétszáz éve ezt csinálom, csak ehhez értek!
- Most mit csináljak veled, te idióta! Tudod mit? Menj vissza szépen, s mondd meg, hogy nem találtál itthon.
- Olyan nincs, nem létezik. Mindenkit megtalálunk!
A halál könyörgőre vette, esdeklő pillantásokat vetett Rózsi nénire.
- Miért nem költözöl le végleg a Földre? Pocsék munkát itt is tudnál végezni, s fel sem tűnne senkinek. Ez itt már jól bevált szokás! Elvegyülsz a tömegben, az ocsmány pofádat is előbb-utóbb megszokják. Naa?? A kisebb szobában meghúzhatod magad.A férjem ruhái közül majd válogatunk. Legyen valami normális kinézeted.

A halál lassan, óvatosan lépte át a küszöböt. Sápadt, élettelen arcán a hála jelei mutatkoztak. Az asztal közepén csodásan virító rózsák. Ilyen illatot még sosem érzett, csak undorító, orrfacsaró bűzt. A szeretet, ragaszkodás ismeretlen az ő sötét világában. A fájdalom jajszavai kísérték eddig, s mikor elragadta, magával vonszolta a kuncsaftokat, a sajnálat szikrája sem lobbant fel benne.

Tudta, hogy küldeni fognak valakit érte. Vétke nem maradhat megtorlatlanul. Küldetését minden áron teljesíteni kell, kivételt nem tehet. Parancs, az parancs!
Kortyolt egyet a gőzölgő kávéból, felállt, majd elkezdte vadul lerángatni magáról a halál-csuhát. Ereje egyre fogyott, mindaddig, míg nem maradt belőle más, csak por és hamu.

Rózsika néni éppen a mosdóból igyekezett a nappaliba, de nyomban vissza is fordult a konyhába. Seprűvel és lapáttal a kezében mormogott magában.
- Hát ez haláli! Hetente söprögethetek ezek után!

Budapest, 2018.május 20.
524
BogIcu - 2018. június 18. 07:07:36

Kedves Erika!

Annyira örülök, hogy ezt is elolvastad, s hogy tetszett ez a kis írás, nagy boldogság nekem. Köszönöm!

Sok szeretettel: IcuRose

5823
ereri - 2018. június 17. 11:28:43

Lenyűgözve olvastalak ismét kedves Icu! Sok-sok publikált műved ellenére aligha lehet témaötletekkel gondod. Smile Erre a csattanóra nem számítottam. Gratulálok remek írásodhoz! Szeretettel: E.

524
BogIcu - 2018. május 29. 15:39:03

Kedves Rita!

Nagyon köszönöm, hogy olvastad, örültem nagyon Neked.
Szeretettel: IcuRose

524
BogIcu - 2018. május 22. 15:30:33

Drága Viola!

Ha mosolyogtál olvasáskor, akkor elértem a célomat.Wink
Köszönöm, hogy itt voltál.

Ölellek szeretettel: IcuRose

524
BogIcu - 2018. május 22. 15:28:42

Drága Kit!

A meghökkentő meséket imádtam, nagy öröm, ha ahhoz hasonlítottad kis írásomat.
Szívből köszönöm!

Ölellek nagy szeretettel: IcuRose

277
farkas viola - 2018. május 22. 01:23:19

Drága Icu!
Hát ez jól sikerült, meg is mosolyogtattál.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

5396
Kitti - 2018. május 21. 23:39:34

Icu ez pazar. A meghökkentő meséket idézte fel nekem az írásod, amin remekül szórakoztam! In LoveRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.