Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Szerepcsere
A hosszú hónapok alatt berögződött szokásukká vált, hogy egymás vállán sírják el bánatukat.Dr. Kovács Kázmér igen híres pszichiáter, rengeteg páciens várja nap, mint nap, hogy a lelküket gyógyítsa. Anyagilag igen kifizetődő, ennek ellenére kezdett ő is szétesni, egyre erősebben a depresszió jelei mutatkoztak nála. Amikor Ágnes először lépett be a rendelő ajtaján, üdítően hatott rá. A nő negyvenes évei közepén járt, kissé molett, orra pisze, kerek szemei kislányos érdeklődéssel néztek a nagyvilágba.
A beszélgetés nehézkesen indult, de Ágnes egyre jobban megnyílt, s a terápia végére megkönnyebbülve, mosolyogva távozott.

Pár héttel később, egy csütörtöki napon, váratlanul a doktor szavába vágott, s csak ennyit mondott:
- Kissé gyűrött az inge, s ebből merészen arra következtetek, hogy ismételten nem otthon töltötte az éjszakát. A borostás arcáról nem is nyilatkoznék....
Kázmér meghökkent, de az asszony igazat szólt.
- Ez most hogy jön ide? - kérdezte elképedve, miközben folyamatosan a kezében lévő ceruza végét rágta.
- Sehogy! Egyszerű ténymegállapítás! Ön biztat mindig őszinteségre... nos, ki vele, hol a bibi? Maga nem boldog doktor!
- Na, de.... mégis! Ágnes! Ezt hogy gondolta?!
- Ahogy mondtam. Felesége van, három gyermeke, s mégis virágról virágra száll, mert azt hiszi, máshol betölthetik azt az űrt, ami a lelke mélyén tátong. Nem, nem, ez nagy tévedés! Bele fog bukni!
Erre a mondatra Kázmér szemei kimeredtek, alig tudott megszólalni.
- Háát.... de komolyan, ez már mégis csak...!
A férfi törölgetni kezdte homlokáról a verejtéket.
- Netán nyissak ablakot? Valóban kezd melegedni a helyzet!
A nő felállt, komótosan lépkedett az ablakhoz, de oldalról a doktort leste.
- Szélesre tárjuk, mint a lelkünket! - ezt mintegy mellékesen jegyezte meg Ágnes, majd visszaült székébe.
- Maga semmit sem tud rólam! Nekem sem habos torta....
Kázmér olyan halkan beszélt, alig lehetett hallani.
- Van időm.... hallgatom!
S ezzel elindult a szóáradat, a doktor mindent elmesélt magáról, a családjáról, szigorú apjáról, az egyetemi évekről, mindenről, ami másfél órába besűríthető.

Ezt követően az asszony rendszeresen megjelent hétfőn és csütörtökön. Már tegező viszonyban folyt a beszélgetés, melynek hatására olvadtak a jéghegyek, hatalmas kövek gurultak a szív tájáról. Veszekedtek, vitatkoztak, érveltek, s ha az életükben adódó nagy problémákat nem is tudták megoldani, mindenképpen hatással voltak egymásra. Nyár végén Ágnes kissé lehangolva közölte, hogy többé nem jön el.
- Azt hiszem, tartozom egy vallomással. Bocsáss meg, de becsaptalak! Annak idején a feleséged kérésére kerestelek fel. A miértekre szeretett volna válaszokat, s azt hiszem megkapta. Nem tudom, mit mondhatnék még? Sajnálom! Minden jót!
Ágnes kiviharzott a szobából. Harapni lehetett a döbbent csendet. Kázmér, mintha álomból riadt volna fel, tétova léptekkel indult a nyitva hagyott ajtóhoz.
Belesuttogott a sötét, komor lépcsőházba: Szerettelek!

Budapest, 2018.május 31.
524
BogIcu - 2019. január 21. 06:46:04

Drága Ancsám!

Nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis történet.
Köszönöm szépen a dicséretet.

Ölellek szeretettel: IcuRose

524
BogIcu - 2018. június 16. 10:21:08

Kedves Erika!

Nagy örömöt szereztél, hogy elolvastad kis írásomat. Annak különösen örülök, hogy tetszett!
Köszönöm!

Szeretettel: IcuRose

5823
ereri - 2018. június 16. 07:53:53

Kedves Icu!

Kiváló témaötletet találtál és remek, szórakoztató és olvasmányos formába öntötted. A csattanód pedig különösen meglepett! Mély elismerésem! Gratulálok tartalmas írásodhoz! Szeretettel: E.

524
BogIcu - 2018. június 06. 05:56:12

Drága Anikó!

Nagyon régen láttalak a magazinon, így rendkívül megörültem Neked.Wink
Köszönöm ezt a szép értékelést.

Ölellek nagy szeretettel: IcuRoseHeart

5274
wartburg - 2018. június 05. 23:10:21

Drága Icu kiváló nagyszerű alkotásodhoz Heartgratulálok
WinkSmileszeretettel Anikó

524
BogIcu - 2018. június 01. 19:09:36

Kedves Rita!

Való igaz, az orvostársadalom az egy külön kategória, de ebben az esetben Ágnes, mint páciens kereste fel a dokit, és hétről hétre fokozatosan kerültek közel egymáshoz.

Nagyon örülök, ha tetszett ez a kis írás. Köszönöm!

Szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.