Bossányi Kálmán: Történet egy Jobbágyról, Katonáról, és egy Királyról.
Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében február havának l8. napján.

Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.
Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.
Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,
csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,
függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvikszolták.

Nagy ünnep volt a palotában.
Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét, a terem két oldalán.
Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.
Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,
A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,
és az "ÚJ KIRÁLY"!

Főudvarnok belép,
fennhangon bejelenti Herbácia, Felső-patrica,
Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,
és a Királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.
A királyi pár belép a terembe.
Mindenki meghajol, halk morajlással köszönti a királyi párt.

- Ki az első? - kérdi a Király.

- A kézműves - feleli az udvarnok.
Hozzák elibém.

Bevonszolják kézművest, a Király elé, láncra verve.

- Mi a bűne?
- Aranyra festette a fenyődobozt, közben itta, a nemes bort.

- Aranyra - kacag a bolond.
- Hallgass bolond!

- Állj fel, és hajolj meg Te hitvány, Királyod előtt!
Hisz néked adok bort, búzát, békességet.
Cserébe kérek Tőled hűséget, és még ezek után,
Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,
Elinni a Királyod, nemes borát

- Királyom, kegyes királyom!

Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.
- Te hitvány!
Még lemered tépni Királyod palástját.
Mit képzelsz!

Király int, börtönbe vele.

Elhurcolták a kézművest.

Az udvarnépe csodálkozik, ezért!
Hisz csak jó akart a királyának.

- A következőt - intett az udvarnok, az ajtón állóknak.
Behoznak egy katonát.

Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.
-Őt miért? Halk szó hangzik a tömegben.

Udvarnok szól:

- Fenség a katona, kérdőre von, hogy hol van királynak hada!
Ki védi meg Királyát?
Aki itt van, az se tudja,
Hol van az, a szolga ki lába előtt,
mint bolond meghajolva tűri minden gaz szavát.

- Micsoda!
A hű zsoldosom ezt merészeli!
Szembe szállsz velem!

Üvölt a Király.

- LÁZADÓ!
LÁZADÓ!

Ismét üvölt a király,
de rá már, senki nem hallgat.
Teremből még pár Hűbérese,
Azt suttogja halkan,
Félre húzottan, hogy
- Éljen a Király!

A király előtt lévő katona újra hallatja
Hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja.
- Ő, a Király!
Hol van az igazság?
Hol van, az új KIRÁLY!

A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.

LÁNCOT a KIRÁLY, NYAKÁRA!

Láncot a nyakára,
de örök lakattal lezárva.
Ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!

- Zárkába vele -harsogja az udvari nép!

Had, tudja meg ö is milyen,
ha szíve láncok közt, zárva
sínyli meg örökre,
hallgathat kínjának minden szavára.

- Éljen az igazság!

- Vesszen a király!
Vesszen a király!

Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:

- Vesszen a Király!
Vesszen a Király!

Bíboros int,
A nép elhallgat.
Csend honol a palotában, és környékén,
és e szavakat mondja, hangosan:

- Egy nemzet születik most újjá.
Tiszta, s igaz király kerül uralomra.
Ki népének igaz, szent utat megmutatja,
népét éhen halni, sosem hagyja.

Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlt a vihar.

I Pétert, foglárok kísérik a börtöne felé.
Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.
Pokolnak bugyrában, ég el lassan,
s válik hamuvá csendben s halkan.

A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.
Teremből előlép egy termetes alak, és int.
Nem recsegnek, a kin falak.

- Köszöntöm a népet - és kirántja a kardját.

A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.

Bíboros emígy szól!

- Az új KIRÁLY!
Itt az ÚJ Király!
Aba Sámuel a KIRÁLY!

- Éljen, az új KIRÁLY!
Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!

A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.
Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,
Meghajolt a Bíboros előtt,
Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.
A nép őrjöng, és ünnepli a királyát.

Hátulról vágtat, egy lovas sereg,
És hullnak a fejek,
A testről, esnek le a fejek,
Így fogadja el az

ÚJ KIRÁLY A, NÉPET!
A teremben, lehajtott fejjel, az udvari nép.
Halkan dicső hiti az Új Királyt.

- Éljen a Király!
Éljen a Király!

Hát ezt tudtam az írnok tollából kicsalogatni.

Érd.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.