Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 12:55
Szép napot és Jó hétvégét mindenkinek! Smile Coffee cup

2019.07.20. 10:10
Mindenkinek kellemes hét végét kívánok! Smile Rose

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Vlasics Bálint: A babilóniai csonka torony
Dél körül járhatott az idő, amikor a nagy melegben felfutott közénk, a serényen munkálkodók közé az egyik munkatársam cseréje. Társam nagyot sóhajtva törölte meg dúsan verejtékező homlokát, aztán óvatos léptekkel elindult lefelé a keskeny, girbegurba lépcsőn.
Már az enyém is jöhetne! - futott át az agyamon, mert hát nem voltam lusta ember, ha munkáról volt szó, de azért ilyen trópusi melegben, s ilyen magasan dolgozva kissé jobban fáradnak az ember izmai, mint odalent.
Éppen a külső falat építettük az emelet szélén, amikor gerincembe görcs kapott a sok hajolgatástól, így hát felálltam, hogy kihúzva hátam, oldódjon fájdalmam. Ám, amikor felálltam iszonyatos módon megszédültem. Nekitámaszkodtam a frissen épült falnak, melynek kötőanyaga még nem keményedett meg annyira, hogy biztosan összetartsa a friss téglákat; így tenyerem alatt megmozdultak a téglák és kibucskázva a helyükről hatalmas súlyukkal egyetemben a mélybe zuhantak.
Az én oldalamon sikerült ekképpen az egész falat lebontanom; kis híján én magam is velük zuhantam volna a rettentő mélységbe meglepetésemben, ha az egyik társam vissza nem ránt a vállamnál fogva. Mérgesen rám rivallt, majd leküldött, hogy szóljak az engem váltó partneremnek. Nem tehettem mást, lassan lementem az ingoványos lépcsőn, miközben kezdtem jobban érezni magamat, ahogy közeledtem az oxigén dús anyaföldhöz.
Mikor leértem, nem találtam az én váltótársamat, majd miután körbeszaglásztam az épülő torony környékén, megleltem őt, amint egy fa alatt szunyókált. Rögvest oldalba rúgtam, hogy felköltsem, majd miután értetlen ábrázattal nézett rám, felküldtem a toronyba dolgozni. Mikor elment lefeküdtem a terebélyes fa alá az árnyékba, hogy a testem kissé helyre billenjen fáradalmaiból.
Valószínűleg elaludhattam, mert arra ébredtem fel, hogy csöpörög az eső. Mikor felnyitottam szemeimet rettenetesen megváltozott körülöttem minden. Alábukó fekete felhők uralták a magas eget, a torony tetejét már nem is tudtam jól kivenni a hatalmas magasságban. Körülöttem mindent beborított a vihar előtti szürkület.
Hirtelen az eső még jobban rákezdett, cseppjei csak úgy csattogtak, ahogyan földre értek. Felnéztem és láttam, hogy villámok cikáznak a felhők közt, egyenesen a torony felé merészkedve. Láttam, ahogy a hatalmas fényszórások ostrom alá veszik a torony felső részét. Kétségbe esve munkástársaimra gondoltam, akik éppen most is ott dolgozhattak.
Felálltam, s közelebb mentem a toronyhoz, megpróbálkozva, hogy az egyre zuhogó eső elől odabent találhassak menedékre, s csodálkozva vettem észre, hogy odabent senki sem bújt meg, mindenki idekint volt, mintha észre sem vették volna az esőt.
Hirtelen észre vettem három embert a földön fekve összezúzott testtel, kicsavarodott végtagokkal, rajtuk hatalmas tégla halom hevert. Mintha föntről estek volna rájuk... Kirázott a hideg a keserű felismeréstől: vajon ezek az én általam ledöntött fal maradványainak estek áldozatul?
A vihar egyre csak fokozódott, melynek erősségét fokozta az egyre erőszakosabb szélfújás is, de mintha ezt rajtam kívül senki sem vette volna észre. Csupasz felsőtestemen végigfújt a szél. Összehúztam magam, rettenetesen fáztam.
Megint csak körülnéztem. A körülöttem levő emberek nagyon is elvoltak foglalva a másikkal. A három agyonzúzott test felett két ember veszekedett, mellettük szintén két ember ment egymásnak...
Bárhová is néztem csak veszekedést, viszályt láttam, olyan volt ez, mint a pokol.
Valaki megfogta a vállam. Oda fordultam, s egy idős ember nézett vissza rám. Kérdezett tőlem valamit, de nem értettem. Közelebb hajoltam, de még mindig nem értettem semmit sem. Csak értetlenül néztem rá. Kérdeztem valamit, mire meg ő fogta értetlenül a füleit. Csak nézett rám riadt tekintettel.
Elfordultam Miért nem értem őt? Mintha teljesen más nyelven beszélt volna, mint én...
Éreztem, ahogy a fejem megint fájni kezd. vajon ez még mindig az oxigén hiány miatt van? Testemmel elterültem a földön és az egyre jobban hasogató fejemet fogtam.
Nem bírtam tovább. Olyan volt ez, mintha minden és mindenki ellenünk tört volna... Mintha a világmindenség akarna elpusztítani bennünket...
Nem maradt más választásom. Futnom kellett. Futnom: el innen!
Itt hagyni ezt a pusztulásra ítélt várost és reménykedni, hogy valahol a világ egyik eldugott zugában van még élet... Vagy ha nincs, majd lesz...
277
farkas viola - 2018. június 26. 22:33:43

Kedves Bálint!
Nagy munka! Gondolkozni kell rajta.
Szeretettel: Viola Sleepy

5825
vlasics_balint - 2018. június 26. 18:23:25

Köszönöm szépen a véleményedet!
Nos igen, ez a novella egy bibliai történetet mesél el, ahol Isten lecsapott a túl merész babilóniaiakra.
Örülök, hogy tetszett!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.