Bossányi Kálmán: Vannak, őr Angyalok?
Egy beszélgetés során, amely egy baráti társaságban merült fel a kérdés. Mindenki elmondta, hogy e fogalom iránt mit érez.
Rám kerül a sor, és elmeséltem a következőt:

Nos, ide figyeljetek, e történet tényleg megtörtént. Kb. tíz, agy tizenöt évvel ezelőtt történt amikor még a Volánbusznál dolgoztam. Volt egy kollégám, aki hozott napraforgó olajat, nekem. Odaadta, hogy használjuk egészséggel.
Megköszöntem.

Munka nap előtt, valami megütötte a szemem, úgy, hogy a fehér része bepirosodott, mire elmentem a Szem orvoshoz, akkor csak már egy kis piros pont. Doktornő azt mondta, hogy vigyázzak rá, ne kapjon húzatott.
Időjárás, novemberi. Reggel mentem haza, átöltöztem, hosszú nadrág, pulóver, kis autós kabát, sapka, napszemüveg. Fogtam a kerékpárt és eltekertem a munkahelyemre, ami lakásomtól 4,5 Km-re volt. Igen ám, de volt egy hosszú emelkedő, felhajtottam, de beöltözve a kerékpáron valahogy elfáradhattam, és azt vették észre a Volánbuszos kollégáim, hogy a kormányra bukva megyek lefelé a lejtőn. Nem tudtam semmi, hogy ki, mi, hogyan mentem. Kiesett akkor, az életemből. Lejtő végén az útkereszteződésben a kerékpáron első kereke befordult, és átestem rajta. Pont egy villanyoszlop sarkánál landoltam. Felnéztem az égre, és megköszöntem.

Persze, megsérültem, de Ő, az őr Angyalom, Gábriel megmentette az Életem.
Igen, vannak, és vigyáznak ránk.
Tudom, hogy vicces, mikor elmesélem, most már én, is mosolygok, mikor elmesélem. Még mindig megkérdik, hogy hogyan csináltam.

Érd. 2018-07-01
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.