Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tasnádi Rita: Anyának lenni
Mikor anyám elvált második férjétől, pár évig együtt laktunk, egy szobában, mellettünk a kisszobában Sándor, a hivatásos katona, a verekedős, agresszív, köpcös elhízott férfi, aki a lakásból távozni nem akart vagy nem tudott, mert nem volt hova. Első felesége, az Ila és lánya, Andi budai apró, de gyönyörű kis lakásukban laktak, később, anyám munkahelye ugyanoda utalt ki szolgálati lakást, Iláék fölé egy emelettel. Véletlenek mindig vannak, de amit anyám átélt betegsége alatt, semmiképp sem lehetett véletlen.
Ott a zuglói lakásban, így hármasban semelyikünk sem érezte jól magát, alapvető szabály volt, hogy senki vendéget vagy rokont nem fogadhat, így aztán barátnőim sem látogathattak, de főleg a köpcös nem hozhatta fel nő ismerőseit, vagyis a szeretőit, és ezt az egészet anyám találta ki, követelte meg. Lehet, hogy féltékenységből. Mi is zártuk szobánkat, ő is, kerültük egymást, emlékszem, mi féltünk Sanyitól, már nem tudom miért, de a wc-re, és még fürödni is ketten mentünk, a konyhába csak anyám járt ki főzni. Akkoriban anyámnak rossz idegállapota volt, veszekedett, kötekedett, s mint mindig, csak önmaga érdekelte. Nekem sűrűn volt gyomorrontásom, hasmenéssel, hányással, lázzal, a suliból nagyon sokat hiányoztam. Ilyenkor nagyinál gyógyulgattam, feküdtem, nsgyikám gondosan ápolt, minden szeretetével körbevett, segített helyrejönni, ami lelkileg is rámfért. Rendszerint egy-két hetet mulasztottam az iskolából, de nem emlékszem, hogy ez probléma lett volna, tanáraimnak sem, nekem sem. Egy békés, nyugis osztályba, suliba jártam, osztályfőnököm türelmes, nyugodt nő volt, az osztályban konfliktus nem fordult elő, szerettem oda járni, egyik kedves emlék, hogy igazgatónőnket Malacnak hívtuk, nagyon duci, és alacsony volt, de minden gyerek szerette.
Nagyinál lábadoztam gyomor problémák idején, anyám naponta feljött, persze nem tudom, miért, mert nem hozzám, az érezhető volt, az biztos, hogy betegesen függött nagyitól, nélküle lépni sem volt képes, pedig hát nagyi sosem szerette, elutasította, rideg volt vele. Mikor ott feküdtem, anyám belépett a szobába, a nagyszobába, ahol nagyi is lakott, tisztára idegbajos volt, olyan messze igyekezett lenni tőlem amennyire csak lehetett, rám sem nézett, köszönni sem köszönt, kifejezetten utálta, ha beteg voltam. Nygyi ilyenkor hallgatott, de egyszer rászólt: "-Te, ott fekszik a lányod, beteg, nem is érdekel? Nem is mész oda, meg sem kérdezed, hogy van?" Anyám összeszorította ajkait, és folytott hangon röviden csak ennyit mondott: "-Nincs semmi baja."
Mikor aztán hasmenés, láz elmúlt, újra ott voltunk hármasban, a zaklatott, szorongató helyzetben, anyám tiszta ideg volt, én éjszakánként felriadtam, félig álomban sírtam. Eleinte egy ágyunk volt, egyszemélyes, anyám a földön aludt, de néhány hét után kapott egy használt kanapét, szintén a munkahelye adta neki, ingyenesen. Tudták milyen nehéz élete van, de hogy a volt férj elmenjen, abban nem tudtak segíteni, érthető, nem lehet egy embert válás miatt hajléktalanná tenni. Így teltek napjaink, míg anyám kspott egy nagyon komoly betegséget. Tél volt, munka közben átment egy másik épületbe, de kabátot nem húzott, mondván, pár pillanat az egész. Tüdőgyulladás lett belőle, ráhúzódott a mellhártyára, és a szívbelhártyára, úgy nézett ki, nem éli túl. Jártunk kettesben a körzeti rendelőbe, ott ültünk rendszeresen, de csak egyre betegebb lett. Csak néztem, ahogy mellettem ült, bágyadtan a nagyon magas láztól, és köhögött, gyerekként nagyon félelmetes volt, és kilátástalan minden.
Aztán már annyira rosszul lett, hogy átmentünk nagyihoz, ott feküdt, úgy lattam, nincs is eszénél, és már fulladt, zihált, sípolt, ha lélegzett. De nagyi ekkor is közömbös maradt, midössze eltűrte ottlétét. Míg egy este anyám olyan rosszul lett, hogy kérte nagyit, hívjon mentőt, mert meg fog fulladni. Nagyi rá sem nézett, és nem is reagált a kérésre. Aztán sírva könyörgött: "-Anyukám, édes ynyukám, hívjál mentőt, nagyon fáj, nem kapok levegőt!"
Mondom, vannak véletlenek, de ez nem az volt. Innen a történetet emlékezetem nem őrzi, már csak arra emlékszem, hogy anyám végül meggyógyult. A dohányzást megtiltották orvosai, így az emiatti folytonos köhögésnek vége lett, sajnos a húszéves cigizés miatt idősebb korára egy csúnya tüdőbetegséget okozott, időnként a váladék tudejében elfertőződik, fullad, és kórház a vége.
De már jó régóta nincs ilyen, gyógyszereket kap. Nagyikám a végén talán mégis kihívta a mentőket, úgy érzem, de az egészen biztos, hogy anyám szenvtelen közönyét nehéz szívvel nézte. Az anyaság nem egy automatikus dolog, azt érzem, ezt is tanulni kell, de nem akkor, mikor a baba megszületik, hanem pici gyerekkorban, saját édesanyánktól, ahogy szeret minket. Vannak véletlenek, és mindennek van következménye, és szerencse, hogy engem nem anyám, hanem nagyi nevelt, aki engem már tudott szeretni. Örök hála mindezért...
4962
Tasnadirita - 2018. július 18. 08:29:23

Kedves Anita!Heart

4962
Tasnadirita - 2018. július 18. 08:28:27

Kedves Babu! KöszönömHeartSzeretettel, Rita

4962
Tasnadirita - 2018. július 18. 08:27:22

Kedves Kata! Jól esnek szavaid, köszönöm! SzeretettelHeartRita

4962
Tasnadirita - 2018. július 18. 08:25:45

Kedves Zsófi! Jól látod, köszönöm jókívánságodat,
szeretettel,HeartRita

2952
bruxinelli - 2018. július 18. 06:51:49

Kedves Rita !

Írásodból az kiderült, hogy a nagymamád és édesanyád érzelmileg összekuszált emberek voltak. Te ott voltál köztük és látnod kellett a felépülésüket.Főleg gyermekkorban általában csak azt szoktuk leszűrni, hogy nem szeretnek bennünket. Hogy miért, mert az lenne a természetes ha igen. Míg gyermek az ember azt várná el. Lám kárpótolt az élet a nagyi ott volt melletted.Kívánom sok szeretetre találj még az életben, amit vissza is tudsz adni.
Szeretettel olvastalak, Zsófi.

5772
Kata1984 - 2018. július 17. 21:25:33

Kedves Rita!

Igen, az anyagot lehet tanulni, de a szeretetet, ami ebben segít, azt érezni kell. Újabb megrázó történet életedről. Köszönjük, hogy megosztod velünk, nem lehet könnyű feltárni ezeket.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

5548
babumargareta - 2018. július 17. 21:17:15

Kedves Rita.
Kissé meghatódva olvastam az életed egyik
mementójat .
A anyaságot nem tanulni kell , az anyai ösztön
kialakul miután megszülted gyermeked !
Sajnos vannak különleges esetek is ,én magam is ismerek
hasonló eseteket .Szomorú !Tanulságos a történeted !
Gratulálok szeretettel....BabuIn Love

4302
Fedak Anita - 2018. július 17. 21:12:48

Kedves Rita!
Sajnos vannak ilyen anyák, akiket meggyűr az élet és nem tudnak vagy elfelejtenek szeretni. Szomorú történeted szeretettel olvastam.
Barátsággal: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.