Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Nagy Vendel: ÍZES TÖRTÉNETEK 10. Fejezet: KÁPOSZTÁS ÉTELEK
ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.
KÁPOSZTÁS ÉTELEK
ELSŐ KÖTET. TIZEDIK RÉSZ


ÍZES TÖRTÉNETEK

A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm#10

10. Fejezet
KÁPOSZTÁS ÉTELEK

Káposzta, káposzta,
Téli, nyári káposzta.
Édesanyám háza,
Jaj de régen, de árva!

Így kezdődik egy ismert dal, s valóban! Ha visszagondolok, akkor emlékszem, hogy a mama kertje mindig tele volt veteményekkel, mert sok mindent megtermelt, és valóban sok ételünk fontos alapanyaga a különféle káposztafajták sokasága: a fejes káposzta, a savanyított káposzta, a kelkáposzta, a kelbimbó, és ha nagyon keresnénk, még találnánk hasonló zöldségfélét.
Akkor most nosztalgiázzunk!

A káposztás ételek
Az evolúciós tény, hogy az ember is mindenevő, és ez azt jelenti, hogy ellentétben a ragadozókkal, nemcsak hússal él, hanem növényekkel, és ezen belül gyökerekkel, gyümölcsökkel és zöldségfélékkel is táplálkozik.
Tapasztalatok alapján rájöttek, hogy a fehérjék után fontos a vitaminok bevitele is, ami persze nem volt eleinte tudatos, de aki nemcsak vadászott, hanem gyökereket is rágicsált, annak valamivel hosszabb lett az élete, és ez akkoriban igen fontos dolog volt, mert az élet akár csak húsz, huszonöt évig is eltarthatott, ami a maihoz képest igen rövidnek bizonyult, az életminőségtől függően.
Az akkori higiénés viszonyok és a mai modern gyógyszerek hiánya sok betegség okozója volt, amit próbáltak különféle növényekkel helyettesíteni, mint orvosságok, persze ez mind hosszú évek megfigyelései alapján történhetett az akkori viszonyok között.
Az első tudatos munkabeszüntetés is élelmiszerhiány miatt történt, mert a piramis építői nem kapták meg a napi fekete retek adagjukat, és persze akkor is sztrájkoltak, ha a napi söradagjukat sem kapták meg.

A só, a méz, mint egyedüli tartósító és édesítő alapanyag akár még másra is alkalmas volt, hiszen a húsokat is tartósították vele és még groteszk dolgokra is használták, hiszen a levágott fejeket is mézben tárolták, míg el nem értek vele akár Attila hun vezér Tisza-parti fapalotájába, ahol kivették és megmosták, hogy bizonyítékként megmutassák, hogy teljesítették parancsait.

A nagy népcsoportok vagy akár a hadseregek vándorlása során a rengeteg embert el kellett látni élelemmel és vízzel. Ezért is vonultak a hadak mindig a folyók mentén, ahol ihattak kedvükre és akár halászhattak is. Már ekkor feltaláltak különféle tartósítási módokat, hogy az élelmet magukkal tudják vinni, például a szárított, sózott húsok és a füstölés, ide datálható még a kolbász feltalálása is, amit akár nyersen harapdálva, akár vízbe dobva, megfőzve is lehetett eszegetni, ha nem volt friss hús, mert nem volt idő vadászgatni harc vagy menetelés közben.

A rabok vagy rabszolgák cipelték a főzési alapanyagokat a római hadseregben, a hátukon hordták a nehéz faputtonyokat, amiben gabonafélék, vagy akár borsó, vagy fejes vagy szeletelt káposzta volt.
Észrevették, hogy a hosszú út során a káposzta megerjedt, megsavanyodott, és azt hitték, hogy a mozgástól történt mindez és ezért szegény raboknak ugrálniuk kellett a puttonyokkal, hogy megsavanyodjon az édes káposzta, mert eleinte azt hitték, hogy megromlott, de később rájöttek hogy más ízű, de finom és üdítő lett. Nem tudták még, hogy beindult egy tejsavas erjedési folyamat, ami fizikai és kémiai változásokat okozott a káposztában. A fáradt, éhes katonák szívesen fogyasztották ezt az újdonságot.

A konyhaművészetek fejlődése során a káposztát sokféle ételhez használták és a mai napig fontos C-vitamin forrás is.
Szekszárdon a háború után a hadifogságból hazatért férfi, akit mindenki csak Angyal bácsinak hívott, állítólag annak köszönhette életét, hogy a fogságban sok savanyú káposztát evett és nem kapott el semmiféle betegséget, és elhatározta, ha haza segíti az Isten, akkor ebből a savanyításból fog megélni, és így is lett.
Hálából vagy nosztalgiából így is tett, és csak ezzel foglalkozott és tisztességgel megélt belőle. Az egész város hozzá járt savanyúságért, és nála nem volt nyitvatartási idő. Még késő este is, akár vasárnap is adott el árut.
Gyermekkoromban én is sokat jártam oda hozzá, és mindig finomakat adott és meg kellett kóstolni, amit vettél, mert soha nem engedett el úgy senkit, hogy valamit, akár egy uborkát is meg ne kóstoljon.

A pletykás és mindenkit figyelő asszonyok megszólták azt, akit már régen nem láttak az utcában, hogy mi van veletek, ti soha nem esztek töltött káposztát?
Így ment az akkoriban faluhelyen, ahol mindenki mindenkit ismert, és mindenki belelátott a másik fazekába is. Volt, mikor mi is savanyítottunk káposztát, nagy fadézsába gyalultuk a vásárban vett káposztagyaluval az erre a célra termesztett lapos fejes káposztát, mert az sem volt mindegy, hogy milyen fajta volt. A szép szálasra gyalult káposztát sorba tettük az edénybe és utána sóztuk, és külön erre a célra használt fehér gumicsizmában megtapostuk, hogy tömör legyen és mikor már feljött a nedvesség, akkor újabb sort raktunk bele. És ez addig ment, míg az edény meg nem telt.

Néha tettünk bele birsalmát, piros paprikát, borsot, tormát, babérlevelet. Ez mind jobb ízeket adott a savanyúságnak. A szebb fejeknek csak a torzsáját vágtuk ki és a közepét sóval tömtük tele, és abból lett a leveles káposzta, amibe a tölteléket raktuk.
Azért a nagy tételben készült káposzta mindig jobb volt. Valahogy mégis mindig elfogyott a miénk is mire kitavaszodott, mert a savanyított dolgok inkább télire valók, mert tavasszal már jöttek a friss ételek. A retek vagy a póréhagyma.

A savanyított káposztát magában is meg lehet enni csupán csak savanyúságként, de főzve a legfinomabb. Ki nem ismeri a töltött káposzta számtalan változatának valamelyikét, vagy a székelyek galuskáját, aminek semmi köze a tésztából készült galuskához. Vagy a székelykáposztát, vagy akár a lucskos káposztát, de csak az egyszerűen húsos káposztának hívott csodáról is mindenki hallott már, ha még nem is evett mindegyikből.
Talán többen is ismerik a történetet, hogy a vendéglős, mikor látta, hogy kevés lesz a pörkölt húsa sok vendégnek, akkor összeöntötte a káposztával, és tovább főzve feltalálta a székely káposztát, amit utána már tudatosan így készített, nem is gondolt arra, hogy egy új ételt fedezett fel.

Most családunk egyik kedvencét főzzük meg, a káposztás csirkét. Ami tulajdonképpen nem is csirkéből készül, hanem öreg, kemény húsú tyúkból. Ami másképp nehezen főne meg, de legjobb hozzá az öreg magkakas, aminek a pörköltje ragadósra fő meg és sűrű a szaftja. Ehhez az ételhez régen cserépfazekat használtak. De jó a vastag vasfazék is, aminek jól zár a fedője. De manapság leginkább kuktában a legjobb főzni. Mert így gyorsabb és gőzben előbb megfő a különlegességként számontartott ennivaló.

A kakast, ami lehet három kilós is, a már valahol előbb ismertetett módon feltesszük pörköltnek, és mivel öreg kakas, elég hosszú ideig főzve félpuhára főzzük. Minden fűszert, paprikát, sót, borsot bele teszünk, és mikor már majdnem kész, akkor lezárjuk alatta a tüzet. Ha nem kuktában főzzük, akkor átöntjük egy nagyobb kuktába és így a pörköltünk kerül alulra. Ilyenkor tehetünk még bele hüvelyes paprikát és akár cseresznyepaprikát is.
A pörkölt tetejére rakjuk a savanyú káposztát, ami egy kilónyi mennyiség, aminek nem kell kicsavarni a levét, mert jó, ha az is belekerül az ételbe. Ennek tetejére pedig tesszük a megmosott rizst, ami lehet egy húsz dekányi mennyiség, de ne legyen túl sok, mert nagyon megdagad és felszívja az összes szaftot, és akkor száraz lesz az ételünk.
A pörköltet bő lére főzzük, mert ebben a lében fő meg a káposzta is és a rizs is.

Lezárjuk a kuktát és még egy órát főzzük, s mikor kinyitjuk és a rizs és a hús is puha, akkor készen is vagyunk, és legjobb, ha forrón tálaljuk, mert akkor a legfinomabb.
Kiöntjük a kuktából egy fehér cseréptálba, a pörkölt kerül felülre, és tálaló kanállal vagy villával szedhetünk a tányérokra úgy, hogy mindenkinek jusson a húsból és a rizses káposztából is. Az étel akkor van rendesen megfőve, ha a csontok fehérre színeződtek a kuktában, de a hús mégsem esik szét, de puha. Villával kell enni, és aki szereti, elnyomhatja benne a paprikát is. A csípős, ragadós szaftos, enyhén savanykás egytálétel fenséges eledel.

Külön savanyú nem kell hozzá, és a főtt rizs miatt kenyér sem igen, de van, aki mégis eszik hozzá.
Régen majdnem mindenhez ettek kenyeret.
Finom kadarka vagy kékfrankos illik hozzá, de egy jó hideg, laza fröccs sem szentségtörés.

Egy könnyű leves után tartalmas, finom egytálétel, ami igen laktató, és a savanykás ízek után egy édes almás pite nagyon ideillő desszert a lakoma végére.
A modern konyhában modern edényben főzzük, de akinek van lehetősége kemencében és cserépfazékban főve az igazi.
Így első hallásra bonyolultnak tűnik, de ha mindent egybe rakunk, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor fő meg, és várakozás közben a jó étel reményében és a jól végzett munka örömére ihatunk is előre egy jó pohár hamvas, bíborvörös oportót. A szakácsok és a bortermelők örömére, és mindenki egészségére.

3757
jegmadar - 2018. szeptember 27. 10:17:22

Nagyon jó írás. Köszönöm, hogy olvashattam.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.