Alexandra Mészár: Szeptember
Mikor beköszönt az Nyár, minden virágokban, színekben fürdik. Szeptember, az Ősz első gyermeke, mindig áhítattal nézte, miként a Nyár, színessé varázsolja a világot. Szeretett volna, ha ő is egy csapásra színeket varázsolni, de mivel az Ősz, csak eső, szelek készítését tanította neki, így e téren tudatlannak érezte magát. Mivel azonban annyira foglalkoztatta a dolog, a Nyár megengedte neki, hogy nézze, hogy an keveri ki a színeket. De a receptet sajnos, megtartotta magának.
Kis Szeptember, boldogan nézte, ahogy a nyár fest, s tanította őt is erre,arra.
Teltek a napok, és Szeptember, egyre többre és többre vágyott. Ő palettákat akart megszínezni, réteket rajzolni. Nagyon ment neki a festészet, viszont a színek receptje, minden a nyár tulajdonában volt.
Volt Szeptembernek, egy unokatestvére Július. Ő volt a Nyár, középső leánya. N agyon jó kapcsolatuk volt, mindent együtt beszéltek meg. Júliuska észrevette, Szeptember boldogtalanságát, kérdőre is volta. Szeptember elmesélte neki, hogy mennyire lenne ő is a Nyár gyermeke, mert az ő családjában, nem érzi igazán otthon magát. Elmesélte, hogy mennyire szeretné, ő is megszínezni az erdőket, szivárvánnyá változtatni a növényeket, pont úgy, ahogyan azt a nyár gyermekei teszik. Mert az Ősz, bizony unalmas számára, színtelen és kopár.
Júliusnak ekkor, eszébe jutott valami. Hazafutott, és a szekrénye legaljáról, kikeresett egy régi, kopott papír cetlit. Nagy sebbel-lobbal vitte barátjának.
- De hát mi ez, Július? – kérdezte a fiú, és kibontotta papírgalacsint.
- Ez egy pasztell recept. Pontosabban, a pasztellszínek receptje. Testvéreimmel kaptuk ezt a receptet, édes nagyapánktól, de egyikünknek sem lett kedvence. Én a rikítóbb színeket kedvelem, testvéreim pedig az erősebb árnyalatokat. De neked, biztosan tetszeni fognak. Nyár úgy sem haragszik meg, sosem szeretett ezekkel a színekkel dolgozni.
- Köszönöm- mondta Szeptember, könnyes szemekkel és zsebre tette, kicsi kincsét.
Este, mikor már mindenki lepihent, sötétben kikeverte az összes színt, aminek meg volt a receptje a papírkán. Mikor végzett, keményítőt adott hozzájuk, és pici magvakat formált belőlük. Odament az egyik rózsabokorhoz, és a színek magvait mind elültette a bokor tövéhez. Izgatottan várta, mi fog történni, és már kezdte feladni a várakozást. Egyszeribe aztán, megindultak a rózsa leveli beszíneződni. Előbb sárgák, majd lilák, pirosak, rózsaszínek lettek. Árnyalatban gazdag színvilág lógott a szárakon.
"Csodálatos - gondolta - mostantól színesebb lesz az Ősz, s én is szabadon festhetek, amennyit akarok." Hajnalig dolgozott, kevert, formált, hintett. Reggelre, mire felébredtek a földön az emberek, minden kert varázslatos, szín kavalkádban fürdött.
Ez volt az első, színes Őszi nap, a világon. Mikor az Ősz meglátta a Szeptember csodálatos munkáját, felbérelte az Ősz hivatalos képviselőjének, hogy soha többé ne legyen fakult, színtelen a világ, az emberiség számára.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.