Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: A Mostoha
Alig kezdődött a suli, szép, napos ősz volt, társai elevenen rosszalkodtak a szünetekben, többen az órákon is, de a vékony, szöszi kislány nagyon szomorú és boldogtalan életét élte. Otthon csak rosszat kapott, kiabáltak vele vagy észre sem vették. Ez az idegen bácsi talán még rosszabb, mint apa, ez járt pici fejében. Egyszerű, egyenes, őszinte, ártatlan lelkű gyermekként nem tudta érteni, mit akar tőle. Vajon, mikor simogatja karját, hátát, az szeretet? Vagy mikor combjait tapogatja. Érezte, hogy valami titok miatt fél tőle. Nem merte megkérdezni. Egyik szombat délután anyának dolga volt, egyedül maradt mostohaapjával a lakásban. Kedves mosolyát figyelte, és próbált rájönni, szemében mi az a furcsa hamisság, míg ajkával barátságosan mosolygott, szemei nem tükrözték ugyanezt, de kicsi volt, és nem ismerte az embereket.
Elhitte, hogy jót akar, csak éppen vigyáz rá, mert anya elment. Elmerengett, de hiszen anya sem más, szigorú és ő sem törődik vele. Nem szereti. Kisgyerekként a szeretetet sem ismerte igazán, de azt érezte, hogy anya elutasítja, rideg, és sosem érti őt meg. Dirigál és gyakran szídja, bántja. Ideges, türelmetlen, olyankor mardossa kezével a lányka vállát, ami erős fájdalmat okoz. De anyja nézése félelmetes. Kegyetlen, kíméletlen, gonosz. Ezt egészen kicsiként jól látta, de hét évesen előre nem sejthette, mi minden következik ezután...
Ez a kövér, szúrós állú, durva arcvonású ember azon a szombaton olyat tett, amiről nem volt ismerete azelőtt. Letérdepeltette a franciaágy mellé, és levetette nadrágját...ez oly gyorsan történt, a kislány engedelmesen tette, amit kért, majd kezében fogta azt a csúnyaságot, és hunyorgott, majd kérte a gyermeket, nyissa ki száját és kicsit hajoljon előre. Ő ott térdepelt, mint egy kis angyal, szófogadó volt, és még csak nem is tudta, mi történik. Hirtelen torkában erős nyomást érzett, mintha egy nagy gombóc megakadt volna, és ekkor feléledt önvédő ösztöne, ellökte magától mostohája göcsörtös ujjait, meg azt a gusztustalan valamit is, és meglepően bátran reagálva mondta: - Fúj, de undorító vagy, fúj, büdös vagy, hagyjál békén, fúj!!!
Ez a férfit jól eltalálta, és több ilyen tettel nem próbálta zaklatni a lánykát, többet nem mosolygott rá, meg sem közelítette, jó időben észhez tért. A gyermek hallgatott, nem szólt sem anyának, és ami érthetetlen, szerető nagyijának sem. Úgy érezte, nem tud otthon lenni többé. Egyik napon, suli után a kis Kingával sétáltak hazafelé, a barátnő elhívta magához játszani, úgy érezte, most lesz az, hogy nem megy haza, és ez végleges. Kérte Kingát, előtte kísérje őt haza, itt hazudott, hogy üzen szüleinek valamit, aztán mehetnek játszani. A keskeny csigalépcsőn felfelé félúton megálltak, egy lapot kitépett üres füzetéből, és leírta anyjának: -Mama, nem jövök haza, ne várjatok, máshol fogok lakni, puszi. Sírt. Kinga sürgette, ő begyűrte a cetlit otthona ajtajának résébe, ez nehezen ment, többször kiesett. Kinga kérdezte, miért sír, ő újra hazudott. Magában tartott minden fájdalmat, kétséget, mert nem voltak szavai, de belül erősen félt, szorongott.
Kingánál jól érezte magát, a parketton csúsztak, másztak, órákon át bújócskáztak, az idő múlását nem vették észre. Nem is értette, miért nyit be Kinga papája, és mit is kérdez, valami olyasmit, hogy este tíz óra van, nem kéne már hazamennie? Nem! Maradhatok, ameddig akarok. Az apa elmagyarázta, hogy ez nem egészen így van, tessék indulni...most!
És el is kísérte a lánykát, ő engedelmesen megadta magát. A házuk kapujában villogó rendőrautó állt, sok-sok idegeskedő néni és bácsi. Lebénult, kis lelkét a rettegés és keserűség mardosta, peregtek innen az események, nem is tudta követni, érteni. Otthon anya az egyetlen szobájuk közepére egy székre ültette. Mereven ült, és figyelte az anyát. A bácsi feküdt, olvasott. Ez az anya messziről nézte őt, járkált kőrbe, megvetően, haragosan, szúrós szemekkel méregette őt. Igen késő este volt már, fáradtak voltak mindnyájan, illett lefeküdni. Anya hosszasan járta kőrbe a széket, de egyetlen szót sem szólt. Pillantása rideg, megvető, szeretetlen volt.
Az élet mégis ment tovább, másnap suli, nem beszélték meg a történteket, de a kislány magánya elmélyült, fájt ártatlan kis lelke, és nehéz élete elkezdődött, nem is sejtette, mi vár még rá...Onnantól lehajtott fejjel, szomorú szívvel, súlyos titkokkal járta, élte minden napját. Egyedül talán nagyi szerette őt...
4962
Tasnadirita - 2018. október 04. 20:08:00

Drága Babukám! Hát igen...a szeretetlensége mellett sok gondja volt még mert ez a férfi is agresszív volt vele, sőt néha lerészegedett, májcirózis vitte el viszonylag fiatalon. Az viszont pozitív, hogy egyszeri eset volt, ő is megijedt a szituációtól, alapvetően nem rossz ember. És anyám mellett igencsak rossz élete volt. Jó kis kusza életünk volt, mindenki szenvedett, nekem olyan életem volt akkoriban, hogy épp csak túléltem, űzött, zaklatott kisgyerek voltam. Hát sajnos onnan egyre zavarosabb helyzetekbe kerültem, jól megrángatott, szétszedett az élet lelkileg...
Köszönöm Babukám, jó érzés, hogy hozzászóltál, és többen mások is. Nagyon örülök, hogy olvasgatják amiket leírok életemből, boldoggá teszSmileHeart

5548
babumargareta - 2018. október 04. 19:33:29

Szomorúan olvastam döbbenetes soraidat !
Ahogy utána olvastam ,láttam pont Veled történt meg drága Rita !
Sok aljas mocskos férfi létezik és nem nyugtatásként de rengeteg hasonló esetrőll tudok![Foglalkozási okokból]
Gratulálok ,hogy valamilyen formában ki tudtad irni
magadból !Nagy dolog !Heart
Elnésedet kérem de milyen anya az, aki sejthette a
megtörténtét ?
Szeretettel...BabuRoseRoseRose

4962
Tasnadirita - 2018. október 02. 22:05:50

Kedves Magdi!
Köszönöm az empátiát, és bevallom, megtörténtek ezek és velem. A nehezen elfogadható dolgokat életemben többször szoktam nem egyes szám első személyben elmondani, van, hogy könnyebb így. Az egész fenti eseményben anyám viselkedése a legnehezebb, és ezért a momentumért írtam le, az ő lelketlensége aznap este iszonyú sokat rontott életemen. Pedig 7 éves voltam csak. Képzeljétek, mi minden volt és zajlik ma is vele. Néha egy rosszabb hangulatban arra gondolok, vele megjártam és megjárom a legmélyebb, legsötétebb, legijesztőbb dolgokat, magát a Poklot. Amit anyám tesz velem, abban minden van, amit egy ember tud tenni egy másikkal, érzelmi, lelki szinten. Ehhez képest, ha egy anya megöli a babát, kevésbe szörnyű, mint egy életen át ellenségként kínozni, és közben a külvilágnak egy másik embert mutatni, mint aki valójában. Épp ma hallgattam egy videót a Youtube-on, a Sátán volt a témája, és az is volt benne, hogy ő a hazugság mestere, csaló, a megtévesztő, rossz, gonosz, de kétszarvú bárányként mutatkozik, külsőre bárány, de a lényege gonosz. Tudom, hogy anyám nem ördög, hanem egy pszichopata betegségben szenvedő ember, de tettei, élete szinte azonos a kétszarvú bárányéhoz. Vallásos, misére jár, panaszkodik rám közben, hogy nem szeretem, áldozatként mutatja magát, tipikus pszichopata, és 52 éve ellenségesen gyűlöl. Ezt nem is titkolja négyszemközt, ha nagyon bántani akar, kijelenti, hogy a gyűlöletnél is kevesebbet érez irántam. Tavaly és idén tavasszal megfenyegetett, hogy elintézi, hogy elmenjek a lakásból, mert csak ő van itthon. De elfogadta a 100 ezer Ft.-ot tőlem a fogsorára és kért pénzt cipőre, 20 ezret adtam. Még a korábbi lakás eladásából van pénzem, de spórolok. Egy értelmes szakember mondta, az emberek nem tudják, hogy ilyen ember is van. Sajnos van, minden 100. ember pszichopata, lelketlen bántalmazó, és sajnos gyakran kiszemeli a gyermekét is. Sok nő is van, csak róluk kevésbé feltételezzük.
A férfi anyámhoz képest semmi volt, de menekültem otthonról. Ami viszont egy másik prózában van, hogy nagymamámmal bensőséges igen mély, egészen közeli szeretet kapcsolatom volt 10 éves koromig, ő nevelt, sokat voltam nála, minden nyarat vele voltam, de év közben is rengeteget. Imádtam, és mindene voltam.
Szeretettel, RitaHeart

1403
titanil - 2018. október 02. 14:01:06

Kedves Rita!

Döbbenettel olvastam ezt a történetet. Gondolataim azt diktálják, sajnos valóban megtörténhetnek ilyen durva dolgok, de jobban szeretném, ha ez csak kitaláció!
Szeretettel olvastalak: Magdi Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.