Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

2019.07.22. 20:02
Kedves Józsi. Megkaptam a H.Magazin számát. Köszönöm, hogy helyet kapott benne a versem.

2019.07.22. 19:44
Köszönöm a névnapi jókívánságokat, Szeretettel, Magdi

2019.07.22. 19:34
Indulnak ŐSZI vers és prózaíró kurzusaink! MÁR lehet jelentkezni. Ne maradjatok le róla. Minden kurzuson csak 10-10 főt tudunk fogadni!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Nagy Vendel: ÍZES TÖRTÉNETEK 12. IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV, A MARHAPÖRKÖLT
A VÖRÖSBOROS MARHAPÖRKÖLT ÉS A TÖBBIEK
ELSŐ KÖTET. TIZENKETTEDIK RÉSZ


A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm#12

12. Fejezet

A VÖRÖSBOROS MARHAPÖRKÖLT ÉS A TÖBBIEK

Visszaemlékezem régmúlt gyermekkoromra, a múlt századbeli hatvanas évekre, és agyamba villan egy hatalmas plakát, amit a halbolt kirakatában lehetett látni: Mondja marha, miért oly bús? S a zokogó tehén azt válaszolta: Mert újra itt a friss halhús. No! A helyzet pikantériája az, hogy akkoriban sem halat, sem pedig húst nem lehetett kapni.
A hatalmas halboltban csak néhány szovjet olajos halkonzerv árválkodott, de még a dobozon is átérződött a szaga. A vizes medencék szárazak voltak, a halmerítő szák is csak ott száradt, néhány ruszlis üveg társaságában, és valaki az éjszaka folyamán a Halszaküzlet feliratot Halszagüzletre változtatta, nem kis derültségére a piacra igyekvőknek.

Persze az sem járt jobban, aki a húsboltban szeretett volna vásárolni, mert ugye az is üres volt, és ha a bolt előtt hosszú sorokban álldogáltak az emberek, akkor az azt jelentette, hogy majd valamikor hoznak valamilyen húsféleséget, többnyire Argentínából, a pampákról származó fagyasztott marhahúst.
Az fagyos is volt, fekete is volt, s valamilyen gyanús lé folydogált belőle, ezért mi soha nem vásároltunk olyasmit, mert anyám nagyon finnyás létére ilyesmit nem tett volna az asztalra. Inkább ettünk zöldség- vagy krumplilevest. Vagy tojásos, vagy köménymagos levest, amit szegény apám kutyalevesnek is hívott, a benne úszkáló kenyérdarabkák miatt.

A mama régen cselédlány volt egy gazdag krumplikereskedő családnál, ahol a háború előtt borjúhúst is ettek, és mindig mesélte, hogy akkora pincéjük volt, hogy a lovas kocsik be tudtak menni lovastól, és mikor lepakoltak, akkor a másik végén ki tudtak menni a pincéből. Mindenfajta burgonyafajtát másik pinceágban tárolták el télire.

Tehát a húsboltot annak idején sokan ruhatárnak is hívták, mert ugye a fogas megvolt, csak fel kellett volna akasztani a kabátokat. Egyik leleményes kőfaragó, szobrász barátom megvásárolt egy ilyen árválkodó húsboltot, és különféle színű és anyagú kövekből hurkákat, kolbászt, sonkát, szalonnát faragott ki és felakasztotta a húskampókra, és még csiszolt márványból szeletelt disznósajtot is kifaragott. A kiállítás címe: ENNIKŐ volt. Igen találó és sokan megnézték, és ez akkoriban országos hírnevet is szerzett a még ma is alkotó művésznek.

Akkoriban járta a vicc, hogy uram felakaszthatom a kabátját? Ugyan kérem, felőlem fejbe is lőheti. Ekkortájt jött haza a mama azzal, hogy sikerült vennie két kiló gyenge marhahúst. Igen, mondta a papa, én is láttam tegnap, olyan gyenge volt, hogy hatan támogatták a vágóhídra. S még ebben a helyzetben is volt kedvünk nevetni.

Mielőtt még az ember háziasította volna a szarvasmarhát, lelkesen vadászta a különféle bölényféléket és azoknak borjait haza víve évezredek alatt alakult ki a mai vágómarha, amit azóta is élvezettel fogyasztunk, ha jól van elkészítve, igen sokféle és változatos módon. Gondoljunk csak a ma újra divatba jövő szürke marhára, vagy a magyar-tarka tehénre, amit a tejéért is szívesen tartanak. Valamikor a királyoknál vagy az úri házaknál divat volt lakomákon, lakodalmakban, csak úgy dicsekvésképpen a diplomaták előtt az ökörsütés.
Igaz, hogy volt, mikor egy napig is sütögették az ökröt, amibe állítólag bárányt is tettek és a bárányba egy kappant, és ha az belül megsült, akkor az ökör is megsült kívül, aminek igen kemény volt a húsa, mert igen inas és izmos volt ahhoz, hogy lábon elhajtsák a hajdúk akár egész nyugatra, az óceánig. Néha, mikor egy vár ostrománál kiéheztetésre ítélték a vár népét, akkor kedvező széljárás esetén a vár előtt, az éhes védők szeme és orra láttára, ökröt sütöttek és vigadoztak, boroztak a vár tövében, és kiterített farkasbőreiken heverésztek, és sokszor a sült hús illata győzte meg a vár népét a megadásról.
Ilyen ökörsütést jómagam is láttam, mikor Szekszárdon a szüreti napok alkalmából minden évben rendeztek ökörsütést, és jó pénzért bárki megkóstolhatta. Igen látványos volt, de az ízéről azért voltak kétségeim.

De hát mi is készülhet a már letaglózott marhából? Akár a sertésből, a szarvasmarhából is, minden részét felhasználva, sokféle ennivalót lehet főzni.
Az állat orrától a farkáig minden porcikáját felhasználják, s itt is vannak drágább, értékesebb és kevésbé értékes részek, akár egészen a felsáltól a marhabendőig, a pacalig bezárólag.
Lehet simán csak sütni, főzni levesben és vadasnak vagy pörköltnek. Ferenc Jóskának szinte mindennapi eledele volt a marhafartő levesben főzve, de ő főtt húsként ette különféle mártásokkal. A pacal az egy bizalmi étel, bárhol nem eszik olyasmit az ember. Igencsak el lehet rontani. Anyám nagy kedvence volt a rostélyos sok hagymával, de legjobban a marhapörköltet szerettük, és leginkább tarhonyával és céklarépával, a végén pedig vörösbort ittunk rá.

Ünnepekre, de akár tanyákon is szüretkor vagy préseléskor, mikor volt rá sok idő, akkor volt érdemes neki állni, mert igen időigényes a művelet, de megéri a fáradtságot.
Lehet lábasban sparhelten, de lehet bográcsban is főzni, de aki gyors ebédet akar, az főzze meg kuktában, de annak semmi köze a rendes ételhez.
Mint mindennek, ennek is jó sok időre van szüksége, hogy rendesen átfőjön, megpuhuljon és összeérjenek az ízek.

A mennyiség egy emberre számolva harminc-negyven deka, és sok hagyma, sokféle fűszer, kevés víz és sok bor, mégpedig vastag vörös bor. Fehér és fixli nem jó erre a célra.
Legjobb, ha mindenekelőtt megkóstoljuk a bor minőségét, de csak módjával, nehogy besokalljunk, mert csalósak ezek a borok és a főzés végére lesz akak-makak, ami rontani tud a hangulaton.

Mivel is kéne kezdeni a főzést? Elsősorban a húsok darabolásával és a minőség kiválogatásával. Ugye lehet marhacombból is főzni, de a legjobb a marhalábszár, amiben vannak izmos inak is és akár egy kis zsírréteg is.
Lehet kockára vágni, de van, aki csíkokra is vágja a lábszárat, és azért a jóhoz legalább két-három kiló mennyiség kell minimum, de ez inkább több szokott lenni különféle alkalmakkor.
Ha kész a húsvágás, ugye ami harminc deka legyen legalább személyenként, ehhez kilónként egy öklömnyi nagy fej vöröshagymát pucolunk meg és kockára vágjuk. Lehet nagyobb kocka is, mert úgyis szétfő a hosszú főzés alatt.
A hagymát egy kanál zsíron megdinszteljük és mikor már üveges és jó illata is van, mert tettünk bele fokhagymát is egy pár gerezdet, akkor belerakjuk a húst is, hogy hadd pörkölődjön meg a külső felülete és kapjon egy kérget, ahogy megpörkölődött, mert ettől lesz igazából pörkölt, mert különben gulyás vagy paprikás hús lenne csak belőle. Mikor már megpörkölődött és a színe is megváltozott, akkor teszünk rá egy kevés édes paprikát, ami a zsírban hamar feloldódik és persze ez nem a teljes mennyiség, és némi sót is teszünk bele, hogy kiadja az ízét a húsnak. Tehetünk bele egy kiskanál borsot is, aminek fantasztikus lesz az illata. Pár darab babérlevelet is tehetünk bele a vadas íz miatt, és akinek van, az a babérkoszorújából tépjen le pár darabot, de jó a másik is.
Ekkor keverjük össze fakanállal és öntsünk rá egy kevés vizet, de csak módjával, hogy nehogy leégjen, mert akkor jön a kakasdi iskolaigazgató, akit Kozmának hívtak.
Ez is csak olyan szólás-mondás, de voltam már olyan helyen, ahol igencsak lekozmált az étel és szinte ehetetlen volt. Ekkor bevetették a másik trükköt, az erős paprikát, de az is csak rontott a helyzeten.

Főzés közben nem mászkálunk el a tűztől focizni, csajozni, borozni, akkor mi főzünk, és ezt a hivatalt ha elnyertük, akkor főzzünk odaadó módon, mert az emberek eléggé kritikusak és hamar szó éri a ház elejét.
Igen fontos szabály, hogy ha mi főzünk, akkor ne engedjünk másokat beleszólni és főleg nem belenyúlni a munkánkba, mert akkor lehet igazán elrontani az ételt, hogy mindenki ezt tesz bele meg azt rakatna bele, és ha elrontják, akkor a bajnak nincs gazdája, mi maradunk a pácban.
Egyszer volt egy lelkes kuktám, aki csak kézilánynak hívta magát huncutul, és őrá is csak a tűzrakást bíztam és kérdeztem tőle: Tüzelünk, tüzelünk? Nem, mondta sokat sejthetőleg, fűtünk.
Ha szabadtűzön főzünk, akkor bizony rakni is kell azt a tüzet.

Mégis, ha kevés vizet rakunk a pörkölthöz, akkor miben fő meg? A kérdés jogos és fontos. És ehhez kell a rutin és az évek. A hús elég sok levet is enged és erre oda kell figyelni, és ilyenkor elég sok bort, hogy a húsunkat ellepje, kell öntenünk a bográcsba és annak a vizében fő meg a húsunk. Az alkohol nagy része elillan a bográcsból, és a bornak a zamata és savai maradnak a bográcsban, és ebben szépen megpárolódik a marhahúsunk. A szaftjának sűrűnek kell lennie és tehetünk még bele erős cseresznyepaprikát is és csöves fűszerpaprikát is, akár szeletelt paradicsomot, de van, aki kevés lecsót is tesz bele, de csak vagy ezt, vagy azt.

A levén látjuk, hogy kell-e még bele víz, de nemigen hígítjuk fel. Ha szükséges, akkor sóval, borssal, őrölt paprikával még fűszerezhetjük, és erős tört paprika is jó neki.
Más különleges trükköket nemigen használunk, mert az eredeti pásztorételekhez nemigen használtak akkoriban mást, mert nem is ismerték a modern dolgokat, mint például a vegetát és hasonló dolgokat.
Most már csak főni kell addig, míg a hús meg nem puhul. Van, aki a végén főz bele burgonyát is, de anélkül is jó, de ha igen, akkor hasábra vágja.

Ha másféle húsok is vannak benne, akkor vegyes pörköltnek hívjuk az ételt, de lehet még benne vadhús is, akár szarvas vagy vaddisznó is, de akkor arra külön oda kell figyelni, a fűszerezéskor mindenképpen. De azért legjobb, ha minden húsfajtát külön főzünk meg, a karakteres ízek miatt.

Teljesen más egy marha- vagy sertéspörkölt, egy köröm- vagy csülök pörkölt, nem beszélve a vadakról, és főleg a szárnyasokról, amiket mind hasonlóan kell főzni, de a végére mindig más ízeket kapunk. Ha megpuhult és megfelelően ízletes a pörköltünk, és a szaftja is elég színes és sűrű, akkor tálalhatunk. Egy nagy fehér cseréptálba öntjük a forró fejedelmi étket és a már előre kifőzött galuskával, vagy megpirított tarhonyával tálaljuk úgy, hogy a tésztára szedjük a szaftos húsokat. Van, aki kenyérrel eszi és burgonyával, ízlés dolga. Bármilyen savanyúsággal finom, de a legjobb hozzá a céklasaláta kissé édeskésen. Puha fehér kenyér, a piros étel és a lilás savanyúság színes látványosság az asztalon, és utána még a vörös bor koronázza meg a fehér asztalt.

Desszertként foszlós kalácsot adnak, amire még mindig meg lehet inni egy-két pohárka kadarkát. Ez a fejedelmi étek igen laktatós és nehéz, utána már nemigen megy a munka, inkább a kedves beszélgetés, viccelődés, esetleg nótázgatás, vagy akár egy pár ultiparti. Szigorúan filléres alapon, mert minden barátság alapja a pontos elszámolás.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok és egy kellemes délután eltöltését egy szekszárdi pinceszeren.
Élvezzük a jó munka, a barátság és a kellemes együttlét hangulatát.
Mindenki egészségére!

Csak egy liter kadarka kell,
Hogy az ember
Ne törődjön
Semmivel.
Úgy szép az élet,
Ha semmi sem zavarja,
Van még a pincében
Száz liter kadarka.
Csak egy liter
Kadarka kell,
Hogy az ember
Ne törődjön
Semmivel.


Vége az első résznek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.