Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Szeretsz tükörbe nézni?
Aranyos, kedves, türelmes, szeretetteljes gyermek énem az alap, ezzel születtem, ártatlan, jóságos, tiszta. Egyben bennem lakozik egy másik, démoni töltet, massza, aki nem igazi démon, csak érzések azok, lefojtva a tudatalatti mély sötétjébe. Massza is és a fenti együtt vagyok én, de a valódi az a kedves, a tiszta. Lényegében csak az vagyok, a töltet mint tartalom, rész, bennem van. A démoni részem úgy jött létre, hogy pici koromtól, serdülőig apám elviselhetetlennek érzett bántalmazásait némán tűrtem, tudatosan nem élhettem meg, mit érzek, elfojtottam. Ahogy vicsorgott rám, szorította a fotel karfáját két kezével, szemei vadsága emberfelleti volt, és nagyon tudott ordítani. Minden esetben azt ordítozta, milyen hülye, buta vagyok, meg hogy nem is vagyok ember, csak féreg. Pedig csak gyerek voltam. Ezt évekig tette, így tanított, korrepetált, mert szerinte szükségem volt rá, nehogy megbukjak. Még nyaralásunk három hetében is ölében a tankönyveimmel üvöltözött. Csak néztem rá, szelíd lélekkel, soha egyetlen szóval nem léptem fel magamért. Nem tudtam, hogy lehetne. Úgyhogy érzéseim a tudat alattiban démonná fejlődtek, lett egy önállónak tűnő tartalmam idebenn. Ő nem személyiségem, de létező rész, tudatomban megnőhet, csak olyan is lehetek, de igazán az nem vagyok, csak kisebb részem, kéretlen kísérőm, gyakran old meg az életemben dolgokat, ha szorongok vagy félek. Akik nem szeretnek, vele rezonálnak, vele azonosítanak, rám erőltetik, hogy az vagyok. Azt hiszik, az egy valós személyiség. Keserűség, elkeseredettség, kimerülés, szorongás, bántások esetén fáradt agyam fordulhat a valóság felé, olykor valós énem felé is ezzel a résszel. Ezt a kedves valódi énem, aki puha, engedékeny, hiszékeny, olykor elhiszi, azt hiszi, hogy ő nincs is, hanem csak a démoni. Sajnos túlzásba vihetem, csak az lehetek, főleg olyanok hatására, akik hibáim miatt gyűlölnek, rossznak látnak, de senki sem azonos a bűneivel, azok a hibái csupán, úgy hiszem...
Ettől nem kell félni, csak tudni kell, mi az a démoni belül, ami a súlyos bántalmazás miatti elfojtott ellenérzésből lett. A valódi énem olyan szelíd, ártatlan volt, hogy csendesen tűrt, tehát démoni részem türelmem szülötte, ezért őt is szeretem, megértem, kedvesen csitítom. Nem én vagyok,de...
De masszaként fáradtság, félelem, bántások, ártások, vagyis érthetetlenül gonosz emberek miatt megnyilvánulhat, úgy tűnhet, ő vagyok. Ő csak a negatív mondatok, érzések tömege, melyek tudat alá szorultak. Ki vagyok én...Ott a mélyben kavarog a sok-sok ember negatív energiája és a hozzá kapcsolódott érzéseim. Feltörnek a mondatok, szidalmazások emlékként, előlem is eltakarják valóságomat, megtévesztenek, hazudnak. Jól látszik, hogy  a démoni rész valójában legfőképpen apámnak beszél, a külvilágba vetíti. De mások szidalmazásai, vádjai is itt visszhangzanak, ha máshogy nem is, érzésként, egy nagyon rossz, szomorú, fájdalmas érzésként, elnyomva a jelen valóság meglévő szépségeit. Vagy épp kivetülnek rá, innen belülről, és a valóság érzetét hazudják.

Egyben megtévesztenek, hogy az lennék, aki nem vagyok. Szavak, mondatok jönnek a mélyből, a lelki fájdalom, súlyos rosszullét, kimerültség idején, és a valós énem lehet dühös ilyenkor, egyben a rosszulléttel, egy kusza lelkiállapotban, ilyenkor feladom, lemondok a valósággal, emberekkel való ésszerű megküzdésről, elfogy az energiám, már messze a realitástól, ösztönösen reagálok, gondolkodás nélkül, hibásan, rosszul, negatívan. Átlépek egy másik lelki dimenzióba, messze a valóságtól. S mivel az embert a viselkedéssel azonosítják, külsőleg az látszhat, ilyen vagyok, ez a természetem. A helyzet uralhatatlan, ki kell lépni belőle, és ez a legnehezebb, húz magával ez a negatív energia, és elhiszem, hogy ami történik, az igazi, harcolnom kell, veszélyben vagyok. A valódi énem is lehet haragvó, érez csalódást, ellenérzést, a rossz emberi hatások miatt. Labilis lelki állapotban már torzabb, félelmetesebb lesz minden érzésem. A feltörő érzelmeknek nagyobb ereje, töltete van, így lesz ijesztő, de a valódi énem elkeseredettsége is benne van, elszabadultak, és mindez így együtt...nagyon nagy erő kell hozzá. Így aztán saját magamra is reagálhatok dühvel, türelmetlenül, ez viszont bennem úgy csapódik le, mint önutálat, ilyenkor bűntethetem magam, elhihetem, hogy ez vagyok mégis, ez már önpusztítás. Múltbéli mindennapos bántásokra akkor nem reagáltam, és rossz érzéseket a jelen pillanatban valódi énem önmaga ellen fordítja. Erős szenvedés, tehetetlenség, bántások idején ma is, de már csak ritkán felelek énem mélyére temetett részemmel, de ez nagyon intenzív feszültség, és teljes elkeseredettség, komoly kifáradàs esetén történhet csak meg. Ha nem érdekel semmi, minden rossz rám telepszik, a múlt és a jelen rossz hatásai. Végső elkeseredettség kell hozzá. Mikor nem látszik semmilyen hatékony megoldás.
Hogy szeretek-e tükörbe nézni? Igen, gondolom, ha bátor vagyok...
4962
Tasnadirita - 2018. október 08. 21:09:16

Drága Babu!In Love

5548
babumargareta - 2018. október 08. 19:20:45

Kedves Rita !
Nem jó, ha magát az ember kezdi elemezni !
Ugy látszik a" satnya gyerekkorodban ,beléd sugallták
a" kedves szüleid " ,hogy nem vagy jó semmire és ez a tudatod alatt megmaradt !!

Pont olyan vagy amilyennek kell legyen egy ember semmivel sem
több, vagy kevesebb, azaz egy fokkal több, ,mert vállaltad
szerepedet és nyiltan kitártad az életedet !
Szeretettel gratulálok.......Babu
Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.