Tasnádi Rita: Holnap reggel
Napok óta erős nyomást érzek itt belül a fejemben, néha még fejfájás is van. De: pont most új életet kezdek! Egy hete újra elhívtam régi segítőimet, itthonra magamhoz, mert elegem lett a depresszióból és a jó régóta tartó passzív életmódomból. A kis nő kéthetente fog velem foglalkozni, amolyan tréner féle, de mégsem az. Múlt héten látva állapotomat, rám ijesztett, ha nem szedem a gyulladásra a tablettát, magatehetetlen leszek, meg ha csak fekszem, le fogok épülni fizikailag. Ma is itt volt, nagyon higgadtan közölte, ha nem engedem el a múlt borzalmait, csak folyton emésztem magam, meg fogok halni. Mindezt én is így érzem. Ennek örömére már ma este elmentem sétálni! Fejem szinte kidurran az erős belső nyomástól, emiatt szédelegtem. Mint egy részeg, pontosan úgy, nevetek, mintha tudnám milyen az, pedig sosem ittam alkoholt. Nem is! Egyszer ittam egy csészényi bort! Egész kicsi gyerekkoromban, egy családi bulin, mindenki táncolgatott, ivott, flörtölt, hangoskodás, nevetés, kiabálás közben suttyomban megittam egy bögrével...pedig csak úgy öt éves lehettem. De hogy részeg lettem volna tőle, nem hiszem, illetve nem emlékszem...
Ez már sétából visszafelé jutott eszembe. Odafelé sem ment könnyen a dolog, szédültem, rogyadoztak a térdeim, gyengének éreztem minden tagomat. Pár utcasarkot gyalogoltam, így sötétedés után mintha könnyebb lett volna, hol gyorsítottam, hol csak sétálgattam. Aztán öt percig gyorsan, ütemesen szedtem a lábaimat, jó mélyeket lélegezve, szívem felpezsdült, hihetetlen jó érzés volt. Pár kutyussal is találkoztam, hogy baj ne legyen, előttük lelassítottam. Átmentem a túloldalra és visszafelé jöttem. Mindössze négy sarokra voltam itthonról. A zebrán majdnem elestem, inogva mentem, oldalra húzott valami erő, majd a másik oldalra, mondom, mint egy részeg. Udvariasan kikerültem a szembe jövőket, ami nem is ment nehezen, legalább volt okom az össze-vissza járásra. Előttem egy gyanús sötét alak tűnt fel, így mert féltem, újra átmentem a túloldalra. Itt, ezen a ponton kezdtem azt érezni, nem biztos, hogy haza tudok menni. Az utolsó két sarkon alig álltam a lábamon, erősen koncentráltam, hogy senki se vegye észre, de bekalkuláltam, hogy összeesem és segítséget fogok kérni. Egy férfi leszólított, a Bartók Béla út felől kérdezett. Az agyam is teljesen béna volt, de úgy tettem, mint aki erősen gondolkodik, mert segíteni akar, pedig első pillanatban azt sem tudtam, én hol vagyok. Nehezen, de eszembe jutott, merre van és korrektül el is magyaráztam, nagyon hálásan megköszönte és szívélyes búcsút vettünk egymástól. Azt hiszem, a komoly rosszulléttől zavart is lehettem. Felfelé az emelkedőn, már az utcánkba érve Istent kértem, segítsen hazaérnem. Már az ájulás közelében voltam, lassan, inogva tudtam jönni, és ekkor egy valódi, őszint, szívből jövő mosoly ült ki arcomra, lelkemben boldog voltam, valóban, igazán. Egy célt fogalmaztam meg, nem gondolni a múltamra, arra az ötvenkét évre, a válogatottan nehéz poklokra, mozogni, sétálni, mély levegőket venni, depressziót elfelejteni, testi bajokból meggyógyulni. Utána munkát vállalok! Vannak céljaim! Hazaérve még három emelet várt rám, meg lakótársam, a Szörnyeteg, lassan, nehezen mozogtak lábaim, majdnem bénák voltak, alig éreztem őket, közben fülhallgató fülbe, zene hangosra állítva, ajtót nyitom, köszönök, már nem mosolygok, be a szobámba. Itt jó meleg van, levetem kabátomat, átöltözöm, kezet mosok, jó nagy pohár langyos vizemet megiszom. Fáj a fejem. Ez egy új dolog, pár napja fáj néha, évek óta nem fájt. Jó régen gyakran fájt, görcsölt, de aztán nagy szünet. Nem tetszik ez a fejfájás, erősen feszül.
De mindenképp tudom, érzem, ez is egy új kezdet, új életem elkezdődött. Talán pont ennek a jele a fejfájás! Ismét fekszem, gondolkodom mindezen, és újra szívemből mosolygok.
Amikor a legrosszabbul vagyok, már a legrosszabb állapotban, úgy fizikailag, mint lelkileg, elkezdhetek újra élni! És tudom, egészen biztos vagyok abban, hogy ez az élet már boldog lesz! Már várom is a holnap reggelt, a napsütést, hogy érezhessem a zizegést, a friss levegőt, a várost, a tömeget, a zajokat, mert érzem itt bennem az erőt, akarást. Addig is jó éjszakát...
4962
Tasnadirita - 2019. február 28. 07:34:42

Kedves Viola, Kitti, Babu, Melinda!
Ahogy fent írtam, munkát vállalok és ez most sikerült, idén 2019.februártól, valóban picit jobban vagyok, hála Istennek és szeretett DoktornőmnekHeart, akit szívemből szeretek, becsülök, tisztelem, ő minden vígsszom, és kolleganőjeHeartugyanúgy.

4962
Tasnadirita - 2018. október 22. 20:42:52

Kedves Melinda! Köszönöm szépen! Neked is minden jót, örömöt, szélséget! Szeretettel, RitaIn Love

5486
Magdus Melinda - 2018. október 22. 19:53:29

Kedves Rita!

Sorstársadként én is tapasztaltam sok-sok rosszat a múltamban. Néha engem is letör a depresszió, de nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam. Rájöttem, hogy a jelenben kell élni és a nem a múltban történteken emészteni magunkat és fel kell fedezni minden kicsi, apró örömöt. Írásod pozitív végkicsengésű, életed jó fordulatra kapcsolt.

Jobb egészséget és sok szép írást kívánok szeretettel! RoseIn LoveRose
Melinda

4962
Tasnadirita - 2018. október 22. 18:46:54

Kedves Kitti!Heart

5396
Kitti - 2018. október 22. 14:25:37

Írásod egy pánik-beteg borzalmairól szól.Nem szívesen kötlek össze a főszereplővel, hiszen látom, a képed is megváltozott itt. Egy mosolygós, kedves arc sugároz derűt felénk, akitől távolra került minden szörny és a koboldok játékának is örül. Smile

4962
Tasnadirita - 2018. október 20. 16:50:14

Drága Babu! Így lesz, még sokáig élek!Smile
Sokan segítenek ám, és mind végtelenül jó Emberek!
Bíztatásod nagyon jó érzés, köszönöm, szeretettel, RitaHeart

5548
babumargareta - 2018. október 20. 16:15:29

Drága Rita !
Szinte áteltem a szornyu kinodat !
Mennyi mindent elvisel egy ember es megsem hal bele!
Attol fugg milyen viszonyban van a lelked a testeddel .
Nem kereszteny modra irom,hanem orvosilag tanulmanyozott
vegszó.
Ideje hogy osszeszedd magad es dobd el a megmaradt
rutsagot.Senki nem segit Rajtad csak Te Magad !
Szeretettel olvastam ezt a pozitiv irasodat ,mely kezdete
valami jonak !Az elet meg elotted all !Smile
Minden jot kivanok es gratulalok irasodhoz !
BabuHeart

4962
Tasnadirita - 2018. október 20. 04:28:56

Kedves Viola!
Néha a lélek önálló életet él és nem lehet neki parancsolni, de meg lehet tanulni a gyógyulás útját. Köszönöm együttérzésedet, nagyon jó érzés. Sok szeretettel, RitaHeartRose

277
farkas viola - 2018. október 19. 23:56:01

Kedves Rita!
Nagyon átéreztem írásod tartalmát, mert bizony, én sem tudom felejteni a múltam borzalmait. Érdemes megfontolni a leírtakat, hogy ilyen állapotba ne kerüljünk.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.