Sebestyénné Tóth Ágnes: Időskori szerelem (2018. november)
Nem hittem, hogy ötvenen túl is felforgathatja az ember életét egy olyan érzés, ami mindig ismerős volt csak az évek múltával valahogy kicsit megkopott. Szerelem. Ami mindig jelen van. Ha nincs, akkor keressük. Kellenek az égig érő álmok, hogy utána a pokol tüzében elégve magunkra találjunk.

Közel a hatvanhoz szembe találod magad egy különös érzéssel. Ismerős minden pillanata mégis más. Másképp nézel saját érzéseidre ebben a korban. Valahogy azt gondolod, ilyen nincs is. Végtére is nem tudhatod, hisz még sosem voltál ennyi idős. Mintha az ifjúság tért volna vissza szívedbe. Kicsit csendesebben, de ugyan úgy égetve. Mindig tudtad a határaidat, de mostanra csak egy maradt. Az élet vége. De odáig van még egy kis idő. Hiszed, reméled, majd befogadod ezt a csodát. Nincs már kritizálás, megfelelési kényszer a másik felé. Egy dolog maradt. Szeretni őszintén, tisztán. Nevetni közösen azon, amit már nem tud az ember úgy megtenni, mint fiatalon.

Egymás kezét fogva botladozva járni. Közösen cipelni az öt kilós szatyrot, mert már mind kettőtöknek nehéz. Néha foltos ruhában járni, mert már nem látsz jól, vagy nem érdekel. Te kimostad, de nem jött ki. Vagy minél egyszerűbb ebédet főzni, mert a párod minél több időt melletted akar tölteni. Hisz ki tudja, mennyi van még belőle Egymást figyelitek, hogy beszeditek e rendesen a gyógyszert.

Nevettek sok mindenen, hisz sírtatok külön- külön is épp eleget, míg egymásra nem találtatok.

Az sem baj, ha pár centivel rövidebb a nadrágja, mert pocakja van s nem baj, ha rajtad kicsit már feszül a blúz. Tudjátok egymásról, hogy szépek vagytok, mert szeretitek egymást.

A boldogság az elégedettség mindent felül ír. Gyerekeitek csak mosolyognak, ha megpusziljátok egymást, vagy ha huncutul egymásra néztek. Sok tíz év mögöttetek. Megtanultátok értékelni az életet, s hogy ha nem tudnátok elfogadni egymást akkor kár lenne éveket pazarolni egymásra, különböző kifogásokat keresve, hogy miért kellene mégis együtt maradni.

Tudjátok, a szomorú arc mögött mennyi könny van és egy kedves mosoly mennyi boldogságot takar.

Mindent tudtok. Az időt félitek. Mert azt ajándékba kaptátok.

Azt is tudjátok az esti puszi békét ad a léleknek elalvás előtt. Hisz a reggel mindig egy újabb nap, amit meg lehet élni együtt.

Igaz, nyöszörgősen indul s mire bejáródnak az ízületek, újra este van.

De mondd! Ki bánja, ha olyan társad van, aki úgy szeret mint egy húsz éves. Aki még mindig szerelmesen suttogja a füledbe, hogy szép vagy és finomat főztél, pedig elsóztad a kaját.

Adni szeretnétek minél többet egymásnak.

Szelíd simogatást, mint a kora őszi szél, amiben még ott van a múló nyár mosolya.

Egy védelmező ölelést, ami már nem véd semmitől, de melegít.

Mert az évek mind soványabbak s nektek nem maradt más, mint a mindent elfogadó szeretet.



Read more: http://toth-agnes...z5T3w7uk48
5990
csillag54 - 2018. november 05. 14:40:29

Köszönöm _Anita, hogy benéztél hozzám. Bizony ez így van.Nem jó egyedül. Gyerekek kirepülnek és ilyenkor újra többet tudunk egymásra figyelni.

Ági

4302
Fedak Anita - 2018. november 01. 21:16:01

Drága Ágnes!
De szépet írtál.Heart Mi, az idősebb korosztályhoz tartozók megéljük ezt mindennap, hálát adva a sorsnak, hogy ott van még mellettünk a szerető társunk. Hogy úgy alszunk el esténként, hogy fogjuk egymás kezét.
Szeretettel olvastalak: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.