Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Vilhelem Margareta: Hogyan lett a holló fekete ?
Valamikor nagyon régen,a holló tollai fehérek voltak.Nem lehetett fekete hollót látni sehol.

Nagyon szép madár volt, csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes

dolgaikat eltüntették íziben,mert tudták,hogy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ami csodálatosan hangzott.

Keresgélt jobbra balra honnan jön a hang ,amikor hirtelen meglátott egy aranysárga madarat.

A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai pedig csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár".

A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat. Magában már gondolkozott a gyors terven .

-Ellopom,most rögtön és azzal már be is kebelezte szárnyai alá .

A kis madárka keservesen dalolva segítségért könyörgött miközben reszketett ,mint a nyárfa levelei.

Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.

-Hahó hahó senki nem hall engem ?-és mind keservesebben énekelt .

-Segítség,segítség ! -Ellopott a holló !

-Senki sem jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta reszketve .

Sajnos éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.

-A holló ellopott és megfog ölni-kiáltotta -utoljára elcsukló hanggal.

Lent a földön egy kis nyüvecske volt csak a közelben,elbújva egy fa kérgébe,oly fakérgeiben

lakó kis nyű.

Nagyon megsajnálta a madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:

-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.

-Minden reggel te ébresztesz fel engem és olyan csodásan énekelsz ,nem lehetünk nélküled ezután .

-Megpróbálok segíteni rajtad,csak hallgass rám és figyelj.

Miután késő este lett a holló pihenni tér Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.

-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .

-Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz,elegünk van belőle.
-Kirakjuk a szűrét innen -légy nyugodt.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amiket körbe rakott a fa köré ahol a holló szunnyadt.A kismadár mellette repdesett ,amíg kész lett mindennel.

Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre. Már körülfogták a fészkét is .

A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.

-Tűz van ,tűz van !--kiáltotta még hangosabban,de semmi jel ,hogy valaki is hallotta volna.

- Segítsetek meggyúlt a fészkem is és verdeste szárnyait üresben ,mert elszállni nem tudott a lábai nem engedték.

A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.

Mindenki végezte a dolgát most már szabadon ,nem volt akitől féljenek .

De azért kárörvendően felkiáltottak neki.

-Nagy tolvaj vagy -nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el ,mást nem érdemelsz , tőlünk.

-Nem voltál jó barát velünk,-kiraboltad utolsó eledelünket amiket fiókáinknak gyűjtőttünk.

-Elloptad minden vagyonunkat !

-Most mind kiabálhatsz ,mert nem segítünk neked.

-Most megvárjuk amíg porrá égsz !

A holló nem volt annyira gyáva,mint ahogy gondolták a többi madarak. Addig kapálózott amíg nagy nehezen kiszabadította lábait a kötelékekből,amik már szénné égtek és felrepült magasra onnan kacagott kárörvendően vissza rekedtes hangjával.

-Látjátok nem haltam meg ?
Várta a nagy hatást amit kivált majd szavaival .
Egyszer csak észrevette ,hogy minden madár hangosan kacag rajta .
Nem tudta elképzelni mit nevetnek a többi madarak.
A hasukat fogták úgy kacagtak .A holló akkor hirtelen visszapillantott a viztükrére és mit adott az Isten egy fekete madarat látott a szép fehér madár helyett.

Ez én volnék ?-kérdezte magában ?

-Fekete a holló,fekete a holló -kiáltották a madarak hangos kacagás mellett.
Nagyon elkeseredett, de nem volt mit csináljon .
A holló nagyon megszégyellte magát és rögvest elrepült arról a vidékről és soha nem tért vissza

A tollai a tüztől feketék lettek és az összes nemzedéke mind feketén született.
Soha senki sem látta a közelben többet.
Az erdő madarai boldogan éltek a haszontalan tolvaj holló nélkül .
2952
bruxinelli - 2018. november 28. 10:14:00

Drága Babu !
Minden mesében ott az igazság és az élet. Ezt nem lehet kiszínezni. A hollót irígyelte a kismadár színét, énekét hát kapott színt. Nem is érdemelt mást, csak a feketét.
Szeretettel olvastalak, Zsófi.

5548
babumargareta - 2018. november 28. 09:44:19

Draga Tibi !
Nagyon szépen koszonom,hogy ujra nalam jartal !
Koszonom szepen a kedves hozzaszolasodat !
Sok szeretettel....BabuSmile

5567
Mirage - 2018. november 27. 18:37:38

Kedves Babu !

Szép mesét hoztál,érdekes és jó volt olvasni
Szeretettel gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.