Tasnádi Rita: Ha elvakít a nap
Vannak, akik a föld lakói, és vannak, akik vándorok, kisebb-nagyobb súllyal a hátukon, mint hátizsákot, cipeljük életünk eseményeit, tetteket, szavakat, szándékokat, tragédiákat. Kinek mekkora a hátizsákja, a vándor csak oda teheti, aki földlakó, eltemeti a földbe. A vándor nem teheti.Gyűjti, és vinnie kell, letenni nem szabad. Jó nagy méretű is van egészen apróig. Ameddig fér bele, addig csak gyűlik, minden gondját beleteszi. Fennhordani az orrát csak földlakó tudja, mi, vándorok sem beképzeltek sem büszkék nem lehetünk, hátunkon a nehéz súllyal, vállunkat vágó pántokkal meghajolunk, alázattal, így aztán nemcsak a kék eget a napot és a szépséges hegyeket látjuk, hanem a sarat, kavicsokat, göröngyöket, sziklákat is, melyen mezítláb vándorolunk. Aki földre született, kapott vastag csizmát, hiszen feje felszegve, nyaka merev, vállai soványak, izmai nincsenek, a föld gondoskodik róla, hogy élete végén elnyelhesse. Akinek feje leszegve, válla megszakad, erős izmokat fejleszt, melyek szárnyakká lesznek, s a végén hazarepül. A hátizsák amikor megtelik, egy angyal óvatosan lefejti a vándorról, annyira egyek, ő és a sorsa, az a rengeteg minden, ami őt annyira bántja nyomja, hogy semmilyen hegyet, szépségeket, sem az eget, nem idmeri, mégis tud róla, mert onnan érkezett. A földiek hiába csodálják a napot eget, sorsuk a föld, amit nem ismernek. Azt képzelik, égi lakók, és úgy halnak meg, hogy végzetüket sosem tudják meg, haláluk örök halál, életük percekre foszlik, s oly sötét lelkük, mint a mélyfekete föld. Csak vágyakoznak, képzelődnek, kezükkel csapkodnak, testük az örök enyészet otthona. Ők nagyon szépek, arcuk sima, tiszta, szemeik ábrándosak, mintha csak folyton repülnének. Mi vándorok mindent tudunk, hiszen a kín, a gondok megtanítanak élni. Ki hamarabb, ki jó sokára telepakolja vállait lehúzó zsákját, és közben megtanul röpülni. Sorsa a szárnyalás, örök élete ajándék, melyért végtelen hálával tartozik. S mikor kellően bölcs, visszarepül otthonába. Mi és ti itt a földön mégis együtt lehetünk, ki tudja, milyen okból, még mi, vándorok, örök életű angyalok sem értjük igazán. De elfogadjuk létünket, a ti halálotokkal, és hogy menthetetlenek vagytok.
Mindenkiből lehet vándor...!
Az eget nézd, érintsd a földet, keresd a sorsod, láss, és szenvedj, hisz úgyis ez a végzeted.
4962
Tasnadirita - 2019. február 06. 19:02:22

Drága Babu! Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel, RitaHeart

5548
babumargareta - 2019. február 06. 16:52:31

Kedves Rita !
Nagyon szépen érzékeltetted velünk az élet durvaságait !
"De elfogadjuk létünket"-elfogadjuk ,mert nincs választásunk !
Klárikához hasonlóan tetszett a befejező soraid értelme !!Heart
Szeretettel gratulálok .....BabuRose

4962
Tasnadirita - 2019. január 30. 15:45:21

Kedves Klári! Köszönöm szépen! RitaIn Love

6081
varonklari - 2019. január 30. 10:12:01

Kedves Rita!
Igazán megható a történeted. Nagyon mély gondolatokat fogalmaztál meg. Az utolsó soraid nagyon megérintettek.
Szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.