Tóth Györgyné: Meghiúsult esküvő
Idős Rozi néni mondta el az esetet.
Még fiatalasszony koromban a mezőn kukoricát kapáltam, nagyon igyekeztem, hogy be tudjam fejezni a munkát, ne kelljen másnap is visszamennem. Úgy siettem, hogy még föl sem néztem mikor feltűnt, hogy elhallgattak a madarak, addig vígan csiviteltek, csicseregtek. Szinte elnémult a mező, hirtelen egy távoli mennydörgés törte meg a csendet, az égre tekintve megláttam a nagy sötét felhőt, ami fenyegetőn közeledett. Messze voltam a falutól, ezért hagytam a kukoricát, füvestől, gazostól, rohantam haza, ahogy a lábam bírta. Már a falu végére értem, mikor fölöttem cikcakkoztak a villámok, szinte zengett bongott az ég, nagy robajjal támadt a szél, az út menti fákat tekerve, csavarta az ágakat tördelte. A nagy eső cseppek szinte fröccsentek a porba, azt már tudtam, hogy nem érek haza, valakihez be kellene menekülnöm az égi áldás elől, de kihez?
Miközben ezen tépelődtem magamban, kiszólt a pitvarból az idős Kati néni:
- Gyüjjön már be lelkem Rozika! Már nem ér haza az eső előtt!
Gyorsan bemenekültem, megköszöntem a kedvességét, hellyel kínált, tál pogácsát hozott pohár bort rakott az asztalra.
- Egyen pogácsát, kóstolja meg most sütöttem, igyon egy kis bort úgy is megszomjazott ebben a nagy sietségben! Valóban így volt, szinte úgy estem be a fáradtságtól.
Amíg a pogácsa kóstolásával voltunk elfoglalva, eleredt az eső, szakadt mintha dézsából öntötték volna. Kitört az égi háború, birokra keltek egymással az ég démonjai.
Dörgött, dübörgött az ég, egy nagy dörrenéskor hallottuk, hogy a ház is beleremegett. Eluralkodott rajtam a félelem, mi lesz velünk, ha a ház lesz a célpont?
Kati néni láthatta a riadalmat rajtam. Talán, hogy elterelje figyelmemet, megkérdezte:
- Mondja kedvesem, meghallgatná, ha elmesélnék egy történetet?
- Hogyne! Nagyon szívesen.
Az esküvőmről, ami meghiúsult, hátha érdekesnek találja.

"Készültünk az esküvőre, sok vendéget hívtunk, nagy volt a rokonság, kipakoltunk a házból,
Nem volt egyszerű, legalább kétszáz vendég volt hivatalos, vágtunk marhát, disznót, tyúkokat, sült a sok rétes, a szomszédok konyhájában, kemencéjében, üstökben gyöngyözött a húsleves. Nagy cserépfazekakban párolódott már hajnal óta a marhahús. A szomszéd faluban volt a templom oda kellett eljutni a násznéppel lovas kocsikon, felkészültünk az útra, elfoglaltuk helyünket, ahogy nálunk volt szokás. A lovakat felpántlikázták, az első kocsin ült a menyasszony első vőféllyel, násznaggyal és a nyoszolyóasszonnyal, ami általában a keresztanya tisztje. A következő kocsi a vőlegényé, az első koszorúslánnyal és az ő násznagya a feleségével. Külön kocsin kellett utaznunk, mert a vőlegény a menyasszonyt csak az oltár előtt kaphatta meg. Utánunk jött a többi koszorúslány a vőfélyekkel, végül a zenészek, akik útközben is muzsikáltak, főleg a faluban, ahol voltak nézők.
Gond nélkül haladtunk, míg a két falu közti sík mezőre nem értünk, mivel az esküvőt farsang utolsó vasárnapján tartottuk, nagyon szeles volt az idő, egyszer csak észrevettük, hogy elhalkul a nótaszó mögöttünk. Kiabáltak, hogy álljunk meg. Visszanézve látom, hogy a szántóföldön görget a szél egy kalapot, a vőlegényem fut utána. Mókás volt, mert a kalap mintha életre kelt volna úgy száguldott, néha elakadt egy buckában, már majdnem sikerült elkapni, de mégsem, mert valami gonosz manó elrántotta, gurult tovább, így a vőlegény futott, mert ugye a kalap vőlegény nélkül is kalap, de a vőlegény kalap nélkül nem vőlegény. Mit vegyen le a fejéről a templomban, ha nincs kalap a fején?
Mi türelmesen vártunk a kocsin, kicsit fáztunk, de kibírtuk, úgy is nem sokára visszaér a kalapot üldöző vőlegényem. Csalódunk kellett, mert nem így történt, amíg mi láttuk addig a kalap meg-megállva gurult, néha repült, a vőlegény meg csak futott. Még láttuk, mikor a távoli bokrok takarásában eltűnt a szemünk elől, gondoltuk, már semmi gond, azt hittük ott elkapja a megvadult fejfedőt, de nem így történt, hiába vártunk, nem jött vissza. Mikor láttam, hogy itt már nem lesz esküvő, szóltam forduljunk vissza!
A násznép le volt döbbenve.
- Most mi lesz? - kérdezték.
- Mi lenne? Haza megyünk, étel ital van, megtartjuk a lakodalmat! Mulatunk!
- Hogyan? Vőlegény, vagyis ifjú férj nélkül?
- Megünnepeljük, hogy megmenekültem egy rossz házastárstól! Milyen férj lett volna ilyen emberből, aki esküvő helyett a kalapját kergeti a szélben?
Különben sem nagyon örültem ennek a házasságnak, inkább a szüleim akartak férjhez adni hozzá!
Megfordultunk a lovakkal, intettem a zenészeknek, hogy húzzák: "Gombház sej hogyha leszakad...."
Mikor haza értünk az otthon maradt családtagok, vendégek egy része elájulni készült, a többit a guta környékezte, hogy jól fejbe kólintsa, de gyorsan vigasztalódtak, a jó bor a finom étel és a cigányzene felvidította őket, így hát végül virradatig tartott a " lakodalom".
Nem sajnáltam, mert ha nem így történt volna, akkor nem a mostani uram felesége lennék, aki nagyon jó ember és nagyon jó fiaink születtek, így lett boldog az életem.
Hogy meddig tartott a versenyfutás a kalappal azt nem tudom, de pár hónap múlva a szülei kaptak tőle levelet Amerikából, mert még a nagy kivándorlás kezdetén történt ez az eset!

- Látja lelkem Rozika, milyen jól eltelt az idő, jól elbeszélgettünk, míg oda kint háborgott az ég!
Mikor kinéztünk az ablakon láttuk, hogy elvonult a zivatar. Elköszöntem Kati nénitől, megköszönve a szíves vendéglátást, elindultam haza, az utat mindenütt pocsolyák borítottak,
a fákról csöpögött a víz, amit a levelek felfogtak. A természet felfrissült, eltűnt a por a levegőből, a földről. Elmosott minden szennyet az eső, sütött a Nap, néhol tócsákban fodrozódva tükröződött a fénye, a növények lomhán nyújtózkodtak az ezüstösen csillogó, rajtuk pihenő esőcseppek alatt.
5548
babumargareta - 2019. február 06. 17:09:34

Kedves Magdi !
Ez aztán esküvő volt ! Valószínű tervezett futam lehetett :
ki ér hamarabb Amerikába ,a kalap vagy ő ! Wink
Kedves .egy kicsit mókás történetedet szeretettel olvastam !
Gratulálok.....BabuHeart

6191
Magdolna43 - 2019. február 06. 15:46:17

Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastál, valóban érdemes figyelni a jelekre, mert minden látszólagos rossz mögött, meg kell találni a jót, mint például meghiusult esküvő.
Sok szeretettel,
Magdi

2678
Emperor - 2019. február 06. 15:27:24

Kedves Magdi!

Ez nagyon jó történet volt. Lám, olykor az ég is óv bennünket, nehogy valami butaságot kövessünk el. Kati néni fogta az adást, s így lett neki boldog élete. Lehet, hogy jobban kellene figyelnünk a jelekre? Smile

Szeretettel,
Ida

6191
Magdolna43 - 2019. február 06. 09:58:14

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy itt jártál és megnevettettél.Néha jó volna egy kalap, amit elfújhatna a szél!
Sok szeretettel,
Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. február 06. 09:47:49

Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat.
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 05. 19:52:27

Kedves Magdi!
Tudod, mi jutott eszembe míg olvastalak: kár, hogy a mai világban már nem divat a kalap a vőlegények fején. Némelyikről lefújhatta volna a szél!
Szeretettel gratulálok: KláriRose

6266
Katinkakata - 2019. február 05. 18:30:04

Kedves Magdi!
Úgy gondolom, a vőlegény sem akarta olyan nagyon azt a házasságot. Végül is, jól járt Kati néni, és ez a lényeg.
Szeretettel gratulálok írásodhozRoseKata

6191
Magdolna43 - 2019. február 05. 11:14:21

Kedves Icu!
Köszönöm, hogy itt jártál.Kati néninek segített a szél, hogy jó házasságban éljen.
Sok szeretettel,
Magdi

524
BogIcu - 2019. február 05. 09:58:06

Kedves Magdi!

Jó kis vőlegény volt, az biztos. Addig futott a kalapjáért, míg Amerikába ért. Hiába, a szél csodákra képes! Szerencse, hogy meghiúsult ez a házasság.
Élvezetes olvasmány volt, öröm volt Nálad.

Gratulálok szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.