Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Női megérzés
Nem volt szép nő, mégis volt benne valami leírhatatlan báj. Kellemes, bársonyos hangja, rendkívüli humora elvarázsolt bennünket. Társaságban valamennyi férfi szeme rászegeződött. Egyedül, társ nélkül élt, mégsem magányosan. Ritkán beszélt magánéletéről, annyit azonban elárult egy meghitt szűk körű baráti beszélgetés során, hogy elvált, s azóta talán kétszer, ha randevúzott.
- Egy bizonyos kor után az ember lánya nehezen alkalmazkodik! Nem hiányzik a zoknimosás, őszintén szólva a horkolást is nehezen viselem. Egyszóval, én már csak maradok szingli!
Nevetett, de nem hangzott őszintén.

Dudorásztam mosogatás közben, amikor csöngettek. Siettem ajtót nyitni. Mariann volt az, sugárzott a tekintete, pirospozsgás arca kicsattant a boldogságtól.
- Hát Veled mi történt barátosném? Megnyerted a főnyereményt?!
- Azt hiszem! - mosolygott sejtelmesen.
Lerángatta magáról a tavaszi kabátot, beviharzott a szobába, és eldőlt az ágyon.
- Megismerkedtem valakivel!
- Nocsak, nocsak! A zárkózott, távolságtartó, minden hímnemű lényre fittyet hányó hölgyeményt utolérte a szerelem! Ki a szerencsés? - kérdeztem nem leplezett kíváncsisággal.
- Ó, ő Tibor! Talpig úriember, kedves, jóképű, szellemes, soroljam még?
- Nem szükséges, előbb-utóbb úgyis bemutatod! - összekacsintottunk, majd más témákról folyt a diskurzus.
- Ejnye, de elszaladt az idő! Rohanok, lekésem az utolsó Metrót, holnap korán kelek, és még hajat is kell mosnom. Puszi, majd hívlak!
Édeskés parfüm illatot hagyott maga után. Egy ideig hallgattam tűsarkú cipőjének a kopogását, aztán bezártam az ajtót, gyorsan lezuhanyoztam, bebújtam a takaró alá, és önfeledten álmodoztam az én Bélámról.

Álmosan, nyűgösen ébredtem, de hamar jókedvre derültem, hiszen ma este érkezik. Egy egész hét nélküle elviselhetetlen. Hat hónapja járunk, és már az esküvőt tervezzük. Minden olyan gyorsan történt, az egymásra találás, szerelem, séták a Szigeten, és a varázslatos éjszakák! Tudom, hogy jól választottam, ezt egy nő megérzi.
A munkám nem túl érdekes, adminisztrátor vagyok egy irodaházban minimál bérért. Bélusom üzletkötő egy jó nevű cégnél, így gyakran utazik vidékre, és ezúttal összekötötte a kellemeset a hasznossal, s meglátogatta idős szüleit is.
Ólomlábakon vánszorgott az idő, de végre elérkezett a várva várt délután. A sarki boltban sietve vásároltam, ma nagyon finom vacsorát készítek, sőt, pezsgő is kerül az asztalra.

Régen kihűlt a vacsora, és kezdtem türelmetlenkedni. Béci mobilja kikapcsolva, nem érem utol. Idegességemben tördelem a kezem, faltól falig járkálok, valamit tenni kell! És ha baleset érte? Abban a pillanatban csörrent a telefon, Mariann búgó hangja kicsit megnyugtatott.
- Szia édes, remélem nem zavarok. Vacsoráztatok már?
- Nem, ugyanis az én drágám még nem érkezett meg!
- Ezt hogy érted? Valami baj van? Tiborral arra gondoltunk, átugorhatnátok hozzám, csináljunk egy görbe estét. De így... ne haragudj!
- Semmi baj. Veszem a kabátom, és megyek egyedül!
Dühösen csaptam be az ajtót, és még dühösebb lettem, hogy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. Elő se vettem az ernyőt, hadd ázzak, az eső tisztára mossa a gondolataimat.

Csöngetnem sem kellett, Mariann résnyire nyitva hagyta az ajtót. Beléptem a szobába, beszélgettek. A férfi hangja felettébb ismerős volt, és amikor felém fordult, egy világ omlott össze bennem. Béla is meglepődött, kortyolt egyet a poharából, én bénultam álltam. Ájulás kerülgetett, de tartottam magam.
- Hát, te hogy kerülsz ide? - kérdeztem, de szinte hallani sem lehetett.
- Bocsáss meg Szilvi, már éppen indultam volna hozzád. A telefonom felmondta a szolgálatot, így értesíteni sem tudtalak.
A válaszra már nem is figyeltem. Előkaptam retikülömből az esernyőt, és ütöttem, ahol csak értem. Hisztériás rohamot kaptam, a csalódottság és a keserűség olyan erővel tombolt bennem, hogy ezt csakis az értheti meg, aki élt már át hasonló megalázó helyzetet.
Mariann üvöltözi kezdett.
- Tibor, Tibor, gyere azonnal! Segíts!
Tibor a mosdóból bukkant elő, meglepődve nézett körül. Egy mozdulattal csavarta ki kezemből az ernyőt.
- Mi folyik itt?! - ordítottam önkívületi állapotban.
Mariann lassan, tagoltan kezdte magyarázni a történteket.
- Tibor és Béla kollégák, jóbarátok. Együtt voltak a vidéki kiküldetésen, este nyolc körül érkeztek meg. Tibor meghívta egy kávéra Bélát, de előkerült a konyak is, elszaladt az idő. Eszembe jutott, miért ne hívhatnánk át benneteket is egy kellemes csevegésre. Azt nem sejtettem, hogy Ő a Te Bélád! Vezetéknevet sohasem említettél. Milyen kár, hogy nem bízol meg azokban, akik szeretnek!
Megszégyenülve ácsorogtam, miközben Mariann Bécit ápolgatta. Nem mertem ránézni. Teljes megsemmisülés! A szakítás egyértelmű, megbocsáthatatlanul nagyot tévedtem, és az árát keményen meg kell fizetni.

Hosszú ideig éltem egyedül. Aztán hirtelen, villámcsapásként toppant be az életembe Dávid. Minden olyan gyorsan történt, az egymásra találás, szerelem, séták a Szigeten, és a varázslatos éjszakák! Tudom, hogy jól választottam, ezt egy nő megérzi.

Budapest, 2019. február 14.
6081
varonklari - 2019. február 16. 15:09:07

Kedves Icu!
Most is igazán jó kis témát választottál, jó történetet hoztál nekünk. Női megérzés!? Hát nem mindig működik, vagy nem akarjuk, hogy működjön. Szilvi bizalmatlan volt, elrontotta, de talán tanult a hibáiból, majd legközelebb…
Örömmel olvastalak, szeretettel gratulálok: KláriRose

524
BogIcu - 2019. február 16. 06:00:10

Drága Idám!

Szerintem Szilvi tanult a hibájából, de ez csak akkor derülne ki, ha tovább folytatódna a történet.
Köszönöm, hogy most is olvastál. A véleményedre nagyon adok, így külön köszönöm, hogy tetszett ez a kis írás.

Ölellek nagy szeretettel: IcuRose

2678
Emperor - 2019. február 15. 20:20:01

Drága Icu!

Jót mosolyogtam pórul járt főhősödön. Bár lehet, hogy mégsem tanult a hibájából, és a következő kapcsolata ugyanúgy kezdődik, hogy női megérzés... lehet, hogy hasonlóan is végződik?
Vannak ilyen elbizakodottak, vagy örökös tévedők, akik nem tanulnak a hibáikból.
Tetszett a történet és ötletes a téma is.

Szeretettel,
Ida

524
BogIcu - 2019. február 15. 17:34:18

Kedves Magdi!

Szívből örülök, hogy olvastál, nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: IcuRose

524
BogIcu - 2019. február 15. 17:32:25

Kedves Titanil (Magdi)!

Nagyon örülök, hogy tetszett a történet. Szilvi nagyon elszúrta a bizalmatlanságával, és túl hevesen reagált, így szakítás lett a vége.
De az újrakezdés lehetősége mindenkinek jár.

Köszönöm, hogy olvastál, mindig nagyon örülök Neked.
Szeretettel: IcuRose

6191
Magdolna43 - 2019. február 15. 12:20:11

Kedves Icu!
Örömmel olvastam érdekes történetedet, megtörténhet, hogy a női megérzés sem jól működik.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

1403
titanil - 2019. február 15. 11:17:34

Kedves Icu!
Felüdülés volt olvasni történeted! Sok nő hangoztatja, milyen jó szinglinek lenni, mégis minden alkalmat megragad egy-egy új kapcsolat reményében. Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel olvastalak: Magdi RoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.