Tóth Györgyné: Julcsa élete
Julcsi egy csendes falusi házban látta meg a felkelő Nap világát. Kíméletlen zord hideg tél volt, vastag hótakaró borította a földet, az utak járhatatlanok, közlekedni csak lovas szánnal, vagy síléccel lehetett, ha ki kellett mozdulni.
Akkoriban még otthon szültek a nők, a falvakban a bábaasszony, minden tudás birtokában volt ahhoz, hogy levezesse a szülést. Ha simán ment, akkor hosszú életű lehetett baba és mama, ha megtörtént a baj, ha valamelyik belehalt, vagy mindkettő, tudomásul vették, hogy Isten adta, hát elvette..
Náluk szerencsére nem lett a szülésnél semmi probléma, csak a nemrég kötött házassági kötelék szakadozott, még jóval a baba megszületése előtt. Nem tudni mi okból az anya elzavarta férjét, aki többször próbált vissza térni, de a felesége nem fogadta be.
Mikor az apa hallotta a hírt, hogy kislánya született, vett ajándékot a babának, elindult meglátogatni gyermekét, ha nem is fogadja vissza a megbocsájtás fogalmát nem ismerő, vagy olyan mély sérelmeket elszenvedett asszony, amire nincs mentség legalább a picit szerette volna látni. Nem volt szerencséje, mert a küszöb elől ismét elzavarta, a haragos feleség, be sem engedte. Szomorúan hazaballagott, megkért valakit, hogy vigye el a kis csomagot és adja át helyette, de ez sem sikerült, mert az asszony durva üzenettel visszaküldte.
Mintha szíven szúrták volna, nagyon elkeseredett. Nem láthatja gyermekét? Mikor olyan nehezen várta, hogy karjába vehesse, úgy döntött befejezi földi életét, másnap találtak rá. Julcsi sorsa megpecsételődött, félárva lett, de nem sokáig, mert az anya férjhez ment, egy bognárhoz, aki abban az időben sokat foglalkoztatott mesterember volt, Sok lovas kocsit kellett készíteni, amik idővel elhasználódtak javítani való is bőven akadt.
Még három fél testvére született, akiket nagy szeretettel neveltek szüleik, míg ő volt a család feketebáránya, őt nem szerettek, mert az apja vére csörgedezett az ereiben.
Az évek múltak, Julcsi felnőtt, rossz sora ellenére volt otthona, ami meglehetősen hideg és rideg, rosszul bántak vele, csak a testvérei voltak fontosak a szülőknek.
Húsvétkor, az emberek ünnepeltek. Julcsi anyja akkor gyanúsította meg a lányt, hogy a mostoha apját elcsábítja, hogy volt e oka a féltékenységre? Nem tudni, ha igen ki volt a csábító? A lányt, akit addig sem kedvelt, elkiabálta minden féle cafkának, hogy tudja meg az egész falu milyen egy némber. Azonnal elkergette a háztól a semmibe. A férjet nem hibáztatta, mert a három gyerek miatt a megélhetést, ő biztosította. Rá sokkal nagyobb szüksége volt, mint a lányára.
Ezután már a sorstalanság várt a számkivetett Julcsira, aki nagyon ügyes erős leányzó volt,.
A nagyobb gazdáknál kapott munkát enni valót és mikor hol dolgozott a sufniban alhatott is. Reménytelen helyzetéből egyetlen kiútnak a férjhez menést látta, de múltja miatt erre nem sok esélyt kapott.
Többször dolgozott együtt a gazdáknál Jankóval, aki nem sok ésszel rendelkezett, de nagyon dolgos ügyes embernek tartották, ő is magányosan tengett lengett a világban. Az egyik gazda próbált segíteni Julcsinak a pár keresésben, igyekezett összehozni a két szerencsétlent. Meggyőzte Jankót, hogy vegye feleségül Julcsit, hosszas töprengés után rábólintott, hogy elveszi. Ahogy ilyenkor szokott lenni, beindult a pletyka, a sok "jóakaró" felvilágosította Jankót,
- Hogyan vehetnéd el, hiszen nem szűz! Volt ez már ki tudja hány férfival! Rossz híre van!
Elgondolkodott Jankó, mégis csak nem vehet feleségül egy afféle nőt, közölte kételyeit Julcsival,
- Csak akkor vagyok hajlandó feleségül venni, ha eljössz velem orvoshoz, aki megvizsgál és ad igazolást, hogy nem voltál meg senkivel!
Julcsi sírva ment panaszkodni a gazdához, aki közreműködött abban, hogy létre jöjjön ez a házasság.
- Most mit csináljak? Nem fogok elmenni, hogyan menjek oda?
Julcsi vigasztalhatatlanul sírt, sajnálta, hogy férjhez menési esélye, a házasság füstbe száll Azt nem tudni, hogy csak a vizsgálattól ijedt meg vagy az eredménytől.
- Ne izgulj majd én beszélek vele, megpróbálom lebeszélni. - mondta a közvetítő.
Megkereste Jankót próbált a lelkére hatni,
- Mi szükség erre? Ki fognak nevetni.
- Nem érdekel senki véleménye, tudni akarom mi az igazság!
- Tudod mit? Tedd próbára, ha elmer menni az ajtóig, akkor be is menne! - javasolta neki.
Ezután beszélt Julcsival, elmondta neki mit tanácsolt Jankónak.
- Légy nagyon határozott, sértődött! Hogy mer téged gyanúsítani? Ragaszkodj az orvosi vizsgálathoz, mert nem engedheted, hogy a becsületedbe gázoljanak.
Úgy is történt másnap, szólt a lány, hogy ő akar menni a vizsgálatra, mert nagyon megsértette bizalmatlanságával és bizonyítani akarja feddhetetlenségét.
Elindultak reggel a városba, Julcsi nagyon elszántan ment, mikor oda értek az ajtóhoz, megszólalt Jankó,
- Most már elhiszem, hogy csak pletykáltak rólad, ha igaz lenne, nem jöttél volna el, menjünk haza, jöhet az esküvő!
Össze házasodtak, lehetne mondani, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, csak az élet nem a mesekönyvek lapjain zajlik. vagy a romantikus lányregényekben.
Először egy kis házban laktak, majd sok munkával tudtak egy szőlőbirtokot venni, nagyobb házzal, Továbbra is ha tehették eljártak a gazdákhoz dolgozni, művelték a szőlőt, amiből sokat eladtak és a bort is, akkoriban még volt vevő rá.
Jankó a tiltott pálinkafőzés mestere volt a környéket ő uralta. Az éj leple alatt a hátán cipelte a tevékenységéhez szükséges berendezést és a környező gyümölcsösök selejt termése általa alakult át házi kisüsti pálinkává. Hiába volt a tilalom, nem bukott le, mert a környéken mindenki tudta mit csinál, de senki nem látta! Így nyugodtan dolgozhatott. A fizetsége fele ital, amire megvolt a titkos piac.
Julcsi élete, látszólag egyenesbe jött, volt férj, közösen szerzett birtok házzal, pénz is amennyiből meg élhettek, megkapta mire vágyott. Az áhított saját otthont, amiből a békesség sajnos messzire szállt.
Jankót, ha elkapta a féltékenység láza, durván agresszíven reagált, felrémlett benn a múlt. Talán mégis be kellett volna menni ahhoz az orvoshoz! Nem tudott felejteni, minden szóba jöhető férfival meggyanúsította feleségét. Ami igaz sem volt, de az neki nem számított.
Julcsinak sokszor kellett menekülni, ha Jankót elkapta az indulat, haragja tettlegességig fajult. Mikor magára maradt Jankó, utána ment és visszakönyörögte hűtlennek vélt asszonyát, aki visszament, mert nem tudott mit kezdeni az életével, nem tudott gyökeret verni sehol, a közös ház, birtok összeforrasztotta sorsukat.
Sokáig tűrt Julcsi, míg a férj mivel idősebb volt, már jöttek a betegségek, ereje fogyott, de agresszivitása egyre fokozódott, még durvább lett, a nem létező szeretők már teljesen beépültek a tudatába, ha ismét verekedni támadt kedve, ő húzta a rövidebbet, kisebb nagyobb sérüléseket szenvedett az asszony védekezett és visszaverte a támadást.
Így teltek napjaik, míg Julcsi a városban megismerkedett egy idős beteges férfival, aki befogadta, majd mikor a válóper befejeződött feleségül vette.
Julcsi élete úgy tűnt rendeződött, új férje egy intelligens szolid úriember új életet kezdett vele, mellette biztonságban érezte magát. A sok hányattatás után utolérte a nyugalom.
Nem tartott sokáig az idill, csak két három év és férje örökre távozott, Julcsi betegségében szeretettel ápolta, tisztességgel meggyászolta, megörökölte a városi házat, mivel nem volt örököse a megholtnak.
A sors sokszor ismétli önmagát, Julcsi megint találkozott egy idős férfival, kivel összeházasodtak. Éltek békességben, nyugalomban, ez a házasság is csak pár évig tartott, mert váratlan, hirtelen ő is elment, megint egyedül maradt. Akkor érte el a nyugdíjas kort, így megkapta az özvegyi járadékot. Így már volt saját háza, nyugdíja. Megélhetése biztosítva.
közben az első férj is meghalt, visszamehetett a szőlőhegyre ahova mindig is visszavágyott.
Nem érezte így sem jól magát, nehezen viselte az egyedüllétet, hosszú évek alatt elég nagy volt körülötte a forgalom, férjek jöttek, mentek majd elfogytak. A magány és a csend vette körül. Üres lett a ház, akár az élete.
Nemsokára találkozott későbbi élettársával, akivel hosszú éveket éltek együtt teljes harmóniában, megbecsülte tisztelte szerette, nagyon bölcs okos ember volt, jó humorral megáldva, mindenki kedvelte. Ugrásra kész, ha valaki segítségre szorult.
Idejük nagyrészét a szőlőhegyen töltötték, szerették a természet adta szabadságot, idős korukban társa családja segítette őket. Julcsit nem áldotta meg gyerekkel az ég, nagyon jól esett neki, hogy szerető családra talált akik, befogadták, nagymamaként szerették.
Az élettárs is beteg lett, kórházi kivizsgálások, nemsokára temetés. Julcsi itt maradt, elvált, majd többszörös özvegyként, öregen, betegen egyedül, de mégsem maradt magára, mert párja után örökölt egy szerető családot, akik a hátra levő rövid életében gondoskodtak róla.
Ki annyi hányattatáson ment keresztül, annyi pofont kapott az élettől, élete második felében talán megérdemelte, hogy csendes nyugodt vizeken evezhessen át a túlvilágra.
524
BogIcu - 2019. február 19. 15:18:26

Kedves Magdi!

Nálam már ott kezdődik a tragédia, hogy anyja nem szerette a saját lányát. Milyen ismerős ez nekem, engem sem szeretett senki, Isten csapásának vélték, amikor megszülettem.
Julcsi megjárta a poklokat, ennyi férjet eltemetni, borzalom. Viszont utolsó évei bearanyozódtak, Isten mégis lenézet rá.

Megható, szép történetedhez szeretettel gratulálok: IcuRose

6191
Magdolna43 - 2019. február 19. 10:59:38

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastál és a hozzászólásodat.Ezt a bölcs emlékkönyvi bejegyzést, még nem hallottam, ,külön köszönöm szépen.Julcsi életéről annyit, hogy valóban volt egy asszony aki
vegig járta ezt a rázó, döcögős utat.
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 19. 08:33:02

Kedves Magdi!
Valaki egyszer, ezt írta nekem, tán egy régi gyerekkori emlékkönyvbe: Az élet olyan, mint egy labda, mennél jobban ütik, verik, annál feljebb emelkedik. Julcsa hányattatott sanyarú sorsa juttatta eszembe ezeket a sorokat. Minden rosszra jön valami jó, ahogy írtad is, hogy élete alkonyán már "csendesebb vizeken evezett!
Meghatóan szép történetedhez szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.