Váronné Darabos Klára: Ma minden más!
Korán keltem, mert én voltam az ügyeletes. Ez azzal jár, hogy már reggel hétre bent kell lenni, folyamatosan felügyelni a gyerekekre becsengetésig, aztán minden szünetben – gondolom ez minden iskolában így van. A hatóra ötös helyi járattal lementem a pályaudvarra, hogy húsz perc várakozás után felszállhassak az én buszomra, közben még elszívjak egy cigit is. Ilyenkor még eléggé morcos hangulatban vagyok: korán van, hétfő van, hideg van, sötét van, ügyelet van… had ne soroljam. Csoda történt a busz, indulás előtt kerek öt perccel beviharzott az egyes megállóba. Elképzelni sem tudtam minek köszönhető, hogy nem nyolc-tíz perccel később indulunk? Kotorásztam a bérletem után, mikor megláttam a "csoda" okát Gábor bát! Ja! Hát az rögtön más! Gábor bá negyvenes éveiben járó, közepes termetű, mackós alkat, fekete haja már kissé ritkulóban van és néhány ősz hajszál is megjelent a halántékán. Vasalt kék ing, sárga nyakkendő annak rendje és módja szerint. Kezdődhet a mai nap! Imádja az utasokat, remélem mindegyiket annyira, mint bennünket, akik rendszeresen vele utazunk. Vissza is tettem rögtön a bérletemet a táskába, hisz jól ismerjük egymást. Sőt én Gábor bát még régebb óta ismerem, mikor még a szomszédlánynak udvarolt, majd feleségül is vette. Szóval Gábor bá, nálam azért jóval fiatalabb és tegező viszonyban is vagyunk. A suliba igyekvő fiatalokat előre engedem, majd én következem.
-Kézcsók kedves tanárnő! Hová igyekszünk ilyen korán?
No, erről beszéltem, ahogy Gábor bá ezt mondja, mellé olyan mosoly ül ki az arcára, hogy hihetetlen. Ráadásul olyan hangerővel mondja, hogy még a tizedik ülésen utazók is teljesen tisztába legyenek a dologgal. Látom rajta, elégedett magával, szerintem tudja, hogy ezzel kizökkent a reggeli letargiámból. Persze már én is mosolygok, keresek egy helyet közel az ajtóhoz, hisz nem utazok messze. A suliba igyekvő fiatalok telefonjai pittyegnek, innen-onnan egy-egy igen csak fura dal hallatszik, de nem sokáig. Induláskor Gábor bá egyik kedvencét kell hallgatnunk, vita nem is lehet: Kárpátia dalok, reggel fél hétkor: Magyarnak születtem, Lesz még... Aztán esetleg egy-két Edda dal: Kölyköd voltam, Gyere őrült, Ma minden más - ez a reggeli kínálat. De arra is emlékszem, hogy egyszer reggel azért meghallgathattuk a fél hetes híreket is! Ezek után teljesen felébredve a mai napra hangolva érkezem meg a munkahelyemre. A hátsó ajtónál jeleztem, Gábor bá fennhangon hatra szól:
-A kedves tanárnő le szeretne szállni! - no, akkor már ezt is tudja mindenki! Belenéz a visszapillantó tükörbe, int egyet a kezével, még mielőtt becsukná az ajtókat hallom a Ma minden más dalt az Eddától. Igen ezen a napon minden más, mert Gábor bá a mindig jókedvű kicsit őszülő negyvenes busz sofőr mássá tette. Hétre, mire beértem a suliba már sokkal jobb volt a mai reggel: a nap is felkelt, meleg volt, azt sem bántam, hogy ma én vagyok az ügyeletes.
Gábor báról azt is tudni kell, hogy mikor délután vele jöttem haza, akkor is "eljátszotta":
- Kézcsók kedves tanárnőt!- mellékelte a rafinált mosolyt is mellé.
Akkor tett ki igazán magáért, amikor megjegyezte:
- Csak nem hazafelé megy a kedves tanárnő ilyen korán?

Köszi, Gábor, hogy a mai napon még az ügyeletnek is örülhettem!
6081
varonklari - 2019. február 20. 08:32:31

Kedves Icu!
A személyes élményeink mindig inspirálók. Örülök, hogy írásom elnyerte tetszésedet.
Szeretettel üdvözöllek: KláriWink

6081
varonklari - 2019. február 20. 08:32:11

Kedves Magdi!
Mindig örülök a látogatásodnak. Gábor bá valóban egy igen kedves ember. Aznap tényleg jól indult a napom.
Szeretettel üdvözöllek: KláriSmile

6266
Katinkakata - 2019. február 19. 21:27:31

Kedves Klári!

Jó volt olvasni írásodat. Hihetetlen, hogy mennyire nem mindegy ki vezeti a buszt, amivel nap mint nap közlekedünk. Sok-sok ilyen vidám, jókedvű "Gábor bá" ülhetne a volán mögött. Sajnos belőlük van kevesebb.
Szeretettel gratulálok remek írásodhozRoseKata

277
farkas viola - 2019. február 19. 21:27:08

Drága Klári!
Nagy érdeklődéssel olvastam utazásodról, mely nagyon tetszett: nem volt közben semmi baj, rendben megérkeztél és haza is. De azért bele gondoltam, fárasztóak ezek az utak, meg kell dolgozni a megélhetésért. Vissza sem szeretek gondolni, amikor 15 éves koromtól én is munkába jártam a Ruggyantába, minden reggel fél 5-kor szaladva átrohanni egy hosszú réten, hogy elérjem a 3/4 5 órás vonatot. De jó, hogy elmúlt.
Szeretettel gratulálok: Viola In Love

524
BogIcu - 2019. február 19. 15:00:33

Kedves Klári!

Megnyugvással tölt el, hogy bizony vannak még kedves, mosolygós, másokra odafigyelő emberek. Minden könnyebb, ha jól indul a nap. Mindenkinek így kellene.

Örömmel olvasok ilyen személyes élményen alapuló történetet, mert ilyenkor én is mosolygok.
Gratulálok szeretettel: IcuRose

6191
Magdolna43 - 2019. február 19. 12:03:11

Kedves Klári!
Üdítő élmény volt olvasni írásodat. Milyen jó, ha így indulhat a nap,
csak egy kis figyelem, pár kedves szó elég ahoz hogy egész napra meg alapozza a jó hangulatunkat.
Sok szeretettel gratulalok.
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.