Váronné Darabos Klára: Ma minden más!
Korán keltem, mert én voltam az ügyeletes. Ez azzal jár, hogy már reggel hétre bent kell lenni, folyamatosan felügyelni a gyerekekre becsengetésig, aztán minden szünetben – gondolom ez minden iskolában így van. A hatóra ötös helyi járattal lementem a pályaudvarra, hogy húsz perc várakozás után felszállhassak az én buszomra, közben még elszívjak egy cigit is. Ilyenkor még eléggé morcos hangulatban vagyok: korán van, hétfő van, hideg van, sötét van, ügyelet van… had ne soroljam. Csoda történt a busz, indulás előtt kerek öt perccel beviharzott az egyes megállóba. Elképzelni sem tudtam minek köszönhető, hogy nem nyolc-tíz perccel később indulunk? Kotorásztam a bérletem után, mikor megláttam a "csoda" okát Gábor bát! Ja! Hát az rögtön más! Gábor bá negyvenes éveiben járó, közepes termetű, mackós alkat, fekete haja már kissé ritkulóban van és néhány ősz hajszál is megjelent a halántékán. Vasalt kék ing, sárga nyakkendő annak rendje és módja szerint. Kezdődhet a mai nap! Imádja az utasokat, remélem mindegyiket annyira, mint bennünket, akik rendszeresen vele utazunk. Vissza is tettem rögtön a bérletemet a táskába, hisz jól ismerjük egymást. Sőt én Gábor bát még régebb óta ismerem, mikor még a szomszédlánynak udvarolt, majd feleségül is vette. Szóval Gábor bá, nálam azért jóval fiatalabb és tegező viszonyban is vagyunk. A suliba igyekvő fiatalokat előre engedem, majd én következem.
-Kézcsók kedves tanárnő! Hová igyekszünk ilyen korán?
No, erről beszéltem, ahogy Gábor bá ezt mondja, mellé olyan mosoly ül ki az arcára, hogy hihetetlen. Ráadásul olyan hangerővel mondja, hogy még a tizedik ülésen utazók is teljesen tisztába legyenek a dologgal. Látom rajta, elégedett magával, szerintem tudja, hogy ezzel kizökkent a reggeli letargiámból. Persze már én is mosolygok, keresek egy helyet közel az ajtóhoz, hisz nem utazok messze. A suliba igyekvő fiatalok telefonjai pittyegnek, innen-onnan egy-egy igen csak fura dal hallatszik, de nem sokáig. Induláskor Gábor bá egyik kedvencét kell hallgatnunk, vita nem is lehet: Kárpátia dalok, reggel fél hétkor: Magyarnak születtem, Lesz még... Aztán esetleg egy-két Edda dal: Kölyköd voltam, Gyere őrült, Ma minden más - ez a reggeli kínálat. De arra is emlékszem, hogy egyszer reggel azért meghallgathattuk a fél hetes híreket is! Ezek után teljesen felébredve a mai napra hangolva érkezem meg a munkahelyemre. A hátsó ajtónál jeleztem, Gábor bá fennhangon hatra szól:
-A kedves tanárnő le szeretne szállni! - no, akkor már ezt is tudja mindenki! Belenéz a visszapillantó tükörbe, int egyet a kezével, még mielőtt becsukná az ajtókat hallom a Ma minden más dalt az Eddától. Igen ezen a napon minden más, mert Gábor bá a mindig jókedvű kicsit őszülő negyvenes busz sofőr mássá tette. Hétre, mire beértem a suliba már sokkal jobb volt a mai reggel: a nap is felkelt, meleg volt, azt sem bántam, hogy ma én vagyok az ügyeletes.
Gábor báról azt is tudni kell, hogy mikor délután vele jöttem haza, akkor is "eljátszotta":
- Kézcsók kedves tanárnőt!- mellékelte a rafinált mosolyt is mellé.
Akkor tett ki igazán magáért, amikor megjegyezte:
- Csak nem hazafelé megy a kedves tanárnő ilyen korán?

Köszi, Gábor, hogy a mai napon még az ügyeletnek is örülhettem!
2678
Emperor - 2019. február 20. 20:04:39

Kedves Klári!

Ugye mennyire más, ha úgy indul a napunk, hogy valaki kedvesen szól hozzánk, esetleg ránk mosolyog, mint mikor gorombán ránk förmednek, vagy rideg, kellemetlen gesztusokkal találjuk szembe magunkat. Igen, jobban oda kellene figyelnünk egymásra.
Az írásod is kedves, szép. Öröm volt olvasni.

Szeretettel,
Ida

5548
babumargareta - 2019. február 20. 18:14:36

Drága Klárika !
Az ilyen hétfő reggeli ügyeletekre eszmélve felidézem én is magamban ,hogy mennyire boszantó dolog ,hogy mig mások talán még ágyban vannak , Te már kint állsz várva a buszodat !
Kedves történetet irtál ,amiből észrevettem ,hogy nagyon jó személy megfigyelő vagy .Gábor bá-ról tökéletes képet alkottál !
Persze az ilyen apró kis dolgok is fellendítik a szomorú reggeleket amikor egy buszsofőr a kedves szavaival meg egy kis zenével
feldobja a hangulatodat !
Gratulálok szeretettel történetedhez !......BabuRose

6081
varonklari - 2019. február 20. 17:14:20

Kedves Petra!
Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak és ne menjünk el semmi mellet, ami vidámabbá tudja tenni a világot. Az én világomat ez a hétfő reggel boldogabbá tette.
Köszönöm a látogatásodat és kedves soraidat, szeretettel: KláriWink

6081
varonklari - 2019. február 20. 17:10:41

Kedves Éva!
Mindig sietünk, rohanunk valahová, nem tudunk örülni az apró örömteli pillanatoknak. Azon a hétfői napon, nekem sikerült.
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel üdvözöllek: KláriSmile

6288
Petra - 2019. február 20. 17:04:21

Kedves Klári!
Ugye, milyen hihetetlenül fel tudja dobni az embert néhány kedves szó az emberektől? Még a borús, szürke hétköznapokat is szebbé tudja varázsolni. Ha mindenki tudna örülni ezeknek az apróságoknak, a világ máris jobb hely lenne.

Szeretettel olvastalak: Petra

6097
Rezeda - 2019. február 20. 14:53:50

Kedves Klári! Egy mosoly, egy kedves hang, apró kis dolgok, úgy meg tudják változtatni az ember hangulatát. Sajnos ezek a "kis apró dolgok ma már egyre ritkábban fordulnak elő. Szeretettel gratulálok: Éva

6081
varonklari - 2019. február 20. 11:17:02

Kedves Magdi!
Valóban egy kis "szösszenet", de Gábor bá "kiérdemelte"!
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel ölellek: KláriSmile

1403
titanil - 2019. február 20. 09:45:51

Kedves Klári!
Nagyon szeretem az ilyen rövid kis történeteket, mert ebben sok minden rejlik. Megtudjuk a régóta utazó tanárnőről, hogy a monoton utazás milyen unalmas is tud lenni. Viszont, ha olyan sofőrrel utazik, aki kedélyes, máris szépen indul a napja. Jó volt olvasni ezt a kis szösszenetet!
Sok szeretettel olvastalak: Magdi Rose

6081
varonklari - 2019. február 20. 08:33:16

Kedves Kata!
Igazad van abban, hogy a „Gábor bá”-ból van a kevesebb. Már lassan 40 évnél is régebb óta ingázom. Soha nem dolgoztam még helyben. Elképzelni sem tudom, milyen lenne, vagyis azért igen.
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel üdvözöllek: KláriRose

6081
varonklari - 2019. február 20. 08:32:52

Drága Viola!
Szerintem, ha valaki bejáró=naponta utazik az egy életforma. Aki soha nem tette el sem tudja képzelni, milyen is az ha valaki 30-40 éven keresztül mindig buszhoz- vagy vonathoz van kötve, és ha minden nap ugyan arra a helyre utazik. Egy idő után nagyon fárasztó tud lenni.
Szeretettel üdvözöllek: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.