Toldi Emese: ,,Minden csókomban meghalok. S ajkaidon kelek újra."
A szerelem mindenkinek mást és egyet jelent. Összetartozás, egység, szeretet, rajongás. Ezek a szavak határozzák meg életünket, és ha hiszünk a szerelem varázsában, teljesek lehetünk Vele.
Szerelem. Amíg nem éreztelek, nem hittem benned, hogy létezel. Szerencsésnek érzem magam Veled, mert megadatott nekem ez a csodálatos érzés, hogy ránézek a férfira, és csak azt érzem, mennyire szeretem. Olyan túlvilági, titokzatos, mintha angyalok hada táncolna körülöttünk. Talán saját magamat, a lelkünket látom benne. Enyém ő, én az övé. Átadtalak magam nektek. Értetek létezem: a Szerelemé, a szerelmemé vagyok. Szeretem Őt, mert biztonságot, vigaszt, menedéket, önzetlenséget nyújt. Nem rózsaszín vagy lila köd vesz körül, ahogy mondani szokás, hanem egy olyan, amely színesebbé, élénkebbé és izgalmasabbá teszi a világot nekem, s nekünk. Jobban látok, kristálytiszták a zenék, ízesebbek az ízek, finomabbak az illatok, az ételek, gyengédebb az érintés. Az ölelés mintha más dimenzióba repítene bennünket, ahol csak mi létezünk lelkünk zsúfolt kertjében, imádatban, tiszta szeretetben. Álom a világ, ahol együtt élünk, együtt éljük át az életet, és annak megpróbáltatásait. Aztán felébredünk, és tovább táncolunk a Szerelemben.
Amikor először találkoztunk, ő érzett előbb. Néhány szóval kezdődött, majd hónapokkal később egy boldog csókkal folytatódott. Visszatekintve minden pillanat értelmet nyer, minden várakozás, minden hiány. Egységet alkotunk, külön csak félemberek vagyunk. Várni fogunk egymásra, mert életünk arany pillanatai közé tartozik az, amikor újra meglátjuk egymást, és melegség, mágia tölt ki bennünket. Szeret. Mégsem tudom felfogni. Engedem, hogy szeressen, imádom, hogy szeret, és ahogyan szeret. Ez a tökéletes kapcsolat: az előre elrendelt, akivel megélem a mennyeket, átélem a Szerelem legszebb érzelmeit. Milyen volt előttem, az érkezésem előtt? Elveszett, szürke árnyban élő, ahogy én is? Hiszem, hogy nem véletlen mindez, és, hogy mi ketten nagyokat tudunk alkotni. Világokat építünk, álmokat szülünk - egymás álmait.
Vattacukorevős, napfelkeltenézős, utolsó Napsugarakban fürdős, csillagok alatt fekvős, jégkorcsolyázós, igazi Szerelem. Mintha nekem találtak volna ki! Maradj mellettem, drága Szerelem. Nem lehet és nem is kell elmagyarázni ezt a szeretetet, mert addig, amíg nem éli át, nem hiszi senki sem. Beléd estünk mindketten. Összekötsz minket valami láthatatlan kötelékkel. Jövőt tervezünk, házat építünk, gyerekeket szülünk elménkben. Utazgatunk, nevetünk, kinevetünk. Ő a legfontosabb, határokat lépünk át egymásért, normákat veszünk semmibe. Nem számít, csak az, hogy együtt legyünk.
Milyen az én igazim? Pontosan olyan, amilyenről álmodoztam mielőtt megismertem. Udvarias, kedves, törődő, zsebkendőt nyújtó, mindent megadó, érzékeny, romantikus filmeken síró, vágyakozó, okos, jóképű, nagyokat alkotó, vicces, szeretetre született, játékos, védelmező. Ő életem szerelme, és én az övé.
Mi a Szerelem és a szeretet közti különbség? A határ talán nagyon kicsi, de mégis mások. A Szerelem testi vággyal égetett, önfeledt szórakozás és harc, míg a szeretet ennél puhább, lágyabb lepel, amely betakarva megvéd minket. A Szerelem lázadóvá, imádóvá, a szeretet pedig önzetlenné és tisztává tesz bennünket. Szeretni mindenkit lehet, de szerelmesnek lenni mindenkibe nem. A fiatalok Szerelme szeretetté alakul egy idő után, vagy mégsem. De én mindkettejüket érzem egyszerre! Szerelem, maradj velem. Misztikus éjszaka ez szeretettel ötvözve. Csiszolódunk, változunk, fejlődünk egymásért és egymás miatt. Ez a feladata két szerelmesnek: minél jobb emberré válni, és közben boldognak lenni.
Egy másfajta Szerelmet érezhetünk munka és hivatás iránt is. Elkötelezve nagyokat alkot az ember, vággyal hajszolja a tudás megszerzését, amely kitölti az életét. Szerelmes a tudományba, melyet próbál megérteni, az irodalomba, amellyel igyekszik kifejezni magát, a művészetekbe, a zenébe, amelyekben elmerül, magába a rábízott feladatba, melyet tökéletesen akar elvégezni. Minden sztár és nagy tudós így tudott elérni valamit. Ha nincs meg a Szerelem a munkában, semmit sem ér. A világ mozgatója Ő: rombol, megnyer, felfedez, énekel, játszik, szeret.
Sosem fogom elfelejteni azt, amikor először megcsókolt, és megfogta a kezem, amikor először terveztük a közös jövőt, vagy amikor először veszekedtünk. Ezek azok az elsők, amelyek nosztalgikus pillanatokként élnek bennem, és, amelyek segítenek átvészelni a hétköznapokat. Annyi élmény és kaland, nevetés, sírás és sírva nevetés, együtt és külön töltött hetek, édes csókok és bársonyos ölelések - mind hozzám tesztek egy többletet. Ő a szerelemem és a legjobb barátom is.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.