Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Álom, álom,...
Az Ördög, ha létezik, nagyon sok értelmetlen bonyodalmat képes életünkben létrehozni, olyan meglepetéseket tartogat számunkra, melyeket talán el sem hiszünk. Így történt meg Katával az a sokminden, miután évek óta tartó rosszkedve csak nem múlt el, kicsit sem lett életkedve, már örömöt sem érzett, hónapokon át ágyát nyomta, nappal is egész nap, igaz, éjszaka csak keveset aludt. Elment tehát szeretett orvosa ajánlására a városka ilyen betegekkel bajlódó nappali klubjába. Kilenc hónap nagy idő, addig feküdt és saját világába zárta magát. Szóval nem volt egyszerű ezt a lépést megtenni, de már vágyott az emberek közé. Egy református lelkész, Pál volt a klub vezető, két gondozóval dolgozott, a gyógypedagógus Terézzel és Gáborral, szintén hasonló képzett szakemberrel. Kata egy hűvös, esős reggelen hosszas készülődés után indult a klubba, felvételre, Pál fogadta, megírták a megállapodást az ellátásról és az ingyenes ebédről. Kata tudta, hogy egy lelkész a vezető, kicsit furának is tartotta, de egyelőre bizalommal nézett a dolgok elébe, rosszul tette. Az első hetek jól teltek, Pál vidámnak tűnt, úgy látszott, feldobja a hangulatot, mindig tréfálkozott, nevetett, viccelt, a betegek is sokat nevettrk, legalábbis így tűnt a középkorú nőnek. Már első találkozáskor adott a lelkésznek verseskötetéből ajándékba. Az első gyanús jel is ezzel volt kapcsolatos. Pál másnap vidáman újságolta, hogy le sem tudta tenni a könyvet, Gáborék csak csodálkoztak, ahogy egy szuszra elolvasta. Később már azt mesélte Katának, hogy minden nap csak egy verset olvas el, hogy eméssze a tartalmát. Egészen megkavatta ezzel a beteg nőt, aki az igazság híve volt, kiszimatolt minden hamisságot, álnokságot, képmutatást, jól ismerte az ilyen embertípust, sok rossz, gonosz emberrel volt dolga egész életében. Teltek a napok, mígnem egyszercsak elérkrzett az első konfliktus ideje, kiderült, hogy van egy férfi klubtag, akinek sérve van, és nehezen tud bejárni, sokáig alszik, alig tud felébredni reggelente, és Teréz szinte minden reggel telefonál neki, aggódva, hogy felébredt-e már, jön-e a klubba, és mikor, mert már várják nagyon. Petya műtét előtt állt, ezért még jobban szerették és aggódtak érte, különösen Teréz. Egy közös ebédkor is erről volt szó, Kata rákérdezett, Petya jön-e aznap, Pál válaszolt: - Persze, már úton van. Katának se kellett több, epésen megjegyezte: - Akkor ma nem kell ébreszteni...
Teréz, de a lelkész is dühös lett, Pál szeme szikrázott, szúrósan és haraggal nézett a nőre, aki mindent értett. És ez igencsak problémás volt. Ezen kívül még egy kis probléma is adódott, egy legújabb versét elkűldte a neten a lelkésznek, aki egy szerinte "dögölj meg" jelet tett a vesr alá. Miután a napnak vége lett, otthon a beteg nő gondolkodott, emésztette magát, írt egy levelet a Messengeren Pálnak, hogy nem helyes egy beteget kirmelten szeretni, és a jel is rosszul esett neki. A második gyanús előjel most jött, ugyanis a lelkész válaszolt: Kedves Kata! Tegnap nagyon keveset töltöttem egyedül - gép mellett sem voltam igazán. A piktogram jelentése "az összes" - amúgy ha nincs is véletlen ez csupán az akaratlansági tehnika útvesztőjébben settenkedett. A feltételezett reakció teljersen idegen tőlem. Ha meondandóm van, azt megfogalmazom - "döglöttek" felé ez lehetetlen. Inkább eleveníteni szeretnék... A Petya-kérdésre csupán annyit, hogy minden valószínűség szerint úgy nézett ki: karácsonyi ünnepünkön már nem vesz részt, műtét miatt. Ez változott: e változás feletti öröm fogalmazódott meg NEM MEGKÜLÖMBÖZTETÉS szándékával, hanem megkülömböztetett figyelemmel.
A levél több sebből vérzett, és ismét felkavarta a nő lelkét. De végül nem hagyták, hogy elhagyja a klubot. Teltek a napok, hol jobban, hol nehezebben, a konfliktust nem beszélték meg, Kata a hamisságon gondolkozott, de az egyházi emberrel nem tudta, miként lehetne beszélni erről. Fogta, és a neten utánanézett, ki lehet Pál. Hátha talál róla valamit, és nem is tévedett. Pál a határon túlról érkezett ide, de előbb a délvidéken volt tartományfőnök. Ott nagyon aktív volt, középiskolát alapított, hitoktatóként is dolgozott. De egy napon az iskola anyagi válságba jutott, és emiatt elbocsájtották Pált, magyarán kirúgták tartományfőnöki állásából. Aztán a hittantanáriból is. Katát izgatta a kérdés, egyre több cikket talált róla, olyat is, ahol a lelkész személyiségét festik le, hogy haragvó, öntörvényű, és emiatt rúgták ki lényegében. Rengeteg galibát okozott az iskola körül, és nrm lehetett kijönni vele. Aztán talált egy olyan írást is, ahol maga Pál nyilatkozik, hogy alapítottam egy egyházi iskolát, és most öt gyerekkel az utcára kerültem. Kata ezek után kiábránfult lélekkel, de még bizalmát fenntsrtva járt segítői és a betegtársak közé, igaz, egyre kevesebb időt töltött velük. Volt, hogy be se ment a klubba. Egyik nap ez a lelkész valamiért nagyon érdekesen nézett rá, ott nem mert rákérdezni, otthon csak emésztette a dolog, ismét levelet írt. A lelkèsz sajnos válaszolt: Kedves Kata! Nem tudom mikor hogyan néztem... Egyet tudok: rosszul vaqgyok és kerülget a betegség, gyógyszerelem magamat. Tehát semmi célzatosság, megfontoltság, pláne üzenet nem volt nézésemben. További szép napot/estét kívánok - P.
Úgy érezte, újabb hamisság, ezúttal egész egyszerűen és szó szerint hazudott. Persze Katának nem pusztán csak ez volt az élete, sokminden más is, rengeteg minden történt vele. Így aztán elterelődött figyelme, de már úgy tekintett a férfira, mint kirúgott lelkészre. Aztán ez is elmúlt, bizalma kiújult, Terézzel egyre jobb kapcsolata lett, Gábor figyelt rá, segített, ha gondja volt, terelte a jó lelki állapot, pozitív gondolkodás felé.
Aztán jöttek az újabb gondok mégis, Kata úgy érezte, nem bírják a szagát, kis puffadása miatt szeleket eresztett akaratán kívül, Pálék meg fogdosták az orrukat ilyenkor. Egyik nap újabb levelet írt tehát, a válasz meg is érkezett: Szép estét kívánok kedves Kata! Most sikerült küldeményén "elmélkednem" - a vasárnap nekem általában "hosszúra" sikeredik sikerülni. A közepébe utalva: mindanniyian kihívásainkkal szembesülve kéynszerülünk élni napjainkat. DE ÉLJÜK!!! A holnapot illetően szeretettel hívom lelki beszélgetésre - mely mindig jó érzésem és meglátásom szerint. Ami a szaglást illeti: 1. NEM SAJÁTOM!!! 2. Beszéljünk négyszemköztiben erről... - nem tartom evidenciának közösségünkben! További szép estét kívánok és tervei szerinti jó találkozást - P. Úgy érezte, megint egy hamissággal van dolga. Innentől figyelni kezdte a férfit, kritikus szemmel, a bizalom helyett alaposan megfigyelte mondatait, nézését, gesztusait. Azt találta, hogy tréfái modorosak, viccelődése gyerekes, humortalan, mondatai agyontekertek, bonyolultak, gyakran még érteni sem lehet azt amit mond. Rájött, hogy enyhén agresszív, sértődékeny, és hajlamos a betegeket ok nélkül kritizálni, Terézzel túl szigorú, Gábort meg lenézi. Túlságos kritikával nézte, és jött is az újabb probléma. Otthon megint ítt neki: Kedves Pál! Úgy látom, önben valami változott, mintha sértődött lenne, ennek jele, hogy pl.ma dolgaimról kérdezett Gábor, ön hamar a másik betegre terelte a témát. Igyekszem bizalmamat fenntartani, minden megnyilvánulásom igaz és őszinte, ön pedig haragszik rám. Elnéztem a hazugságot, hogy nincs Petyával kivételezve, aztán elmondta, hogy a szagokkal nem foglalkozik. Már addigra mikor ezt mondta, nehéz volt szavaiban hinnem, s ezt jól látta is. Indulattal van és haraggal, mert hibáit észre vettem. Azóta is szeretettel vagyok ön iránt, Teréz eltúlzott, kompenzált kedvessége elgondolkodtat. Gábor, akiben nem látok ilyeneket! Elmondom, én önre nem haragszom, engem a nem igaz mondatai nem zavarnak, hiába haragudott meg. Nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, ha szeretek, ott lehet hazudni, megbántani, hosszasan türelemmel vagyok, ezért jelenleg bánt a haragja. Lehet hogy nem ismeri el. Nem vagyok civódós, az erőfölény nem eszköz nálam, szelíd vagyok, és rám a hibáikért nem kell haragudnia. Tapasztalt, bölcs és jó emberismerőnek érzem magam. Teréz csoportjára nem járok. Ma őszintén mondtam nincs kedven ön csoportján ma részt venni. Oka, hogy van egy indulat irányomba, aminek okát úgy érzem, tudom. Kérem önt, legyen jóban velem, én jóban vagyok önnel. Örültem volna, ha bevallta volna, Petyát kiemelten szeretik, ön ezt ki is jelentette a kiemelt szó nélkül. Okát tudom, de ez az önök dolga. Amíg nem válunk mindnyájan őszintévé, feszültség van, ön pedig napok óta nem a kezdeti nyugalmát mutatja, ma pedig a kivételezés egyértelmű lett, csak most a gitáros beteg lett kivételezetté. Jól látom Terézen is, hogy kivételezik vele, ön is. Hibáinkat jó elismerni, de elfogadom, ha nem fogja. Ugyanúgy tisztelem ön a pár hónap kínjai után is, de ha egy ember beismeri ha hibázott, azt mélyen tisztelem. Már nem olyan biztonságos hely a klub, pedig én rosszat nem tettem. Üdvözlettel, Kata.
A válasz: Kedves Kata! Nagyon szerettem volna ma beszélni Katával. Kérdeztem is, amikor már észre vettem, hogy elmenőben van: mi történt a doktornőnél. Visszatartani nem akartam, mert már a kabát Katán volt. Gondolom, holnap visszatérhetünk a témára. Engem érdekel. Semmi néven nevezendő haragról nincs és nem lehet szó, és Kata semmi rosszat nem tett tudomásom szerint. Továbbra is biztosítom, hogy a kétszínűség nem jellemző rám - továbbra is kiemelten igyekszem odafigyelni a legapróbb rezdülésekre is. Köszönöm szépen őszinteségét - P. Szóval ez van...gondolta Kata, tele hamissággal ismét.
Bent a klubban kezdett kettejük közt feszültté válni a kapcsolat, érthetően, Kata talán túlzásba vitte, mégsem így érezte. A neten újra rákeresett a lelkészre, olvasgatta dolgait, Facebook-on is, persze álnéven volt fenn, mint lelkész, és vezető, és a klub zárt csoportvezetője is egyben, de volt egy saját névre szóló Facebook fiókja is. Ott olvashatta, három éve házasodott meg. Arra gondolt, még a felesége sem maradt mellette, az öt gyermekükkel, mikor kirúgták. Vagy hogyan is? A cikkeknék a neve, fényképe is fent volt, biztosan ő volt az...Tényleg van öt gyermeke? Van, van fent fotó róluk. De érdekes!- gondolta.
Mikor már az ellentét elmélyedt a mélyben, a felszínen szinte semmi nem látszott, de Pál gesztusai elutasítóak, ellenszenvesek és cinikusak lettek. Látszólag sokat kommunikáltak, gyakran nevettek együtt a foglalkozásokon, társasjátékok és kártyaparty közben. Egy ebédosztáskor Teréz egy rothadt almát adott Katának, a férfi aznap szabadsáhon volt, így Kata megírta levélben. Válasza: Kedves Kata! Az almát a szolgáltatótól kapjuk, jómagam pedig igyekszem MINDENKIRE EGYFORMÁN FIGYELNI. Szeretettel kívánok szép hétvégét!
Ujjuj- gondolta Kata. Jómagam? Egyformán? Már látta is a lelkész hamis mosolyát, szűk szemeit, hegyes fejtetőjét, még úgy is, hogy az utóbbi ugyan semmire sem utal, de látta hosszú karjait, élére vasalt ingjét is...Elképzelte, ahogy az asszony minden nap elkészíti ruháit, cipőjét, inget vasal, mos rá, főz, és a többi...Beleborzadt...
Nemsokba rá újabb konfliktus alakult. Talán az utolsó. Kata pár őt és verseit dicsérő idézetet tett fel a zárt csoport Facebook oldalára, másnap gyanútlanul érkezett a klubba, ott kártyáztak, Teréz így szólt: - Befejezem ezt a party-t, aztán adom az ebédjét! Ő ott ácsorgott kabátban, senki sem törődött vele. Sok egyéb is történt, amit persze otthonról tudott csak újra szóvá tenni:
Nem értettem Önt miért kérdezte, hogy elégedett vagyok e a munkahelyemmel, nem értem terézt sem, ahogy a kártyázást jelezte hogy befejezi és majd azután adja az ebédet, Önök nekem érthetetlenek, teljesen eltérőek vagyunk. Egy felnőtt játszmákhoz, felnőtt kommunikációhoz tudatlan ember vagyok. A reggel idézett dolgokat amiatt írtam le Önöknek, mert kezdek megbízni hármukban, tudatni akartam, hogy rengeteget szenvedtem, és mások milyen pozitívan írtak rólam. A mai szavaikat nem értem, kérem mondják el, mi a bajuk velem. Most kezdek bízni Önökben, és nagyon furcsán beszéltek ma velem. Nekem fontos hogy minden kapcsolatomban szeressem az embereket és úgy érzem nem szeret egyikük sem engem.
A lelkész ismét gyorsan válaszolt: Kedves Kata! Elgondolkodtató sorai indíttatása alapján meg kell fontolnunk, hogy szeretetteljes, együtt érző és közösségünkbe hívó és ott kellemes hangulatot felkínáló megnyilatkozásainak mennyiben szabad teret adnunk a jövőben. Ezt sem elmondani nem lehet, sem bizonyítani fölösleges - ezt csak megtapasztalni lehet - vagy nem... (Egyébként a személyneveket nagy betűvel írom - én...)
Érdekes- gondolkodott Kata. Érthetetlen a mondata, pedig ha hatáton túlon született is, anyanyelve a magyar... Kata már csak annyit írt vissza; -Napok óta rosszul érzem magam, tegnap a halál jutott eszembe.
A lelkész válasza mindent tisztázott a nő fejében: Kedves Kata- mindannyiunk földi életének van vége - az efelett való döntés nem a miénk, a szép megélését viszont mi is alakíthatjuk... További kellemes estét kívánok! Érteni vélte az egészet, vagy lehet, hogy semmit sem értett már.
Újra élete egyéb dolgain rágódott, hiszen volt mit megemésztenie. Közben besötétedett, elálmosodott és elaludt...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.